Kedves Blogolvasóim!

Ma az Ellenőrzőn is publikáltam, így közvetve ismét az Index címlapján kötöttem ki. Örülök, hogy a 300. bejegyzésem éppen ilyen nemes ügyet karol fel. Egyszerre szeretnék ugyanis küzdeni a közoktatás romlása és a feketegazdaság burjánzása ellen. Olvassátok, mit írtam az ellenőrzőre:

Ifj. Farkas Gyula -- a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon -- meglepő, de cseppet sem mulatságos felfedezését osztja meg velünk. Az ELTE ÁJK iwiwes honlapján kész szakdolgozatokat lehet venni, segédanyagokkal, jegyzetekkel, piszkozatokkal együtt.

Kedves Ellenőrző Blog!

Történt a minap, hogy egyik ismerősöm csatlakozott az iwiwen az ELTE ÁJK nevezetű klubhoz. Mivel mostanában szerény személyem is posztolt néhány dolgot a felsőoktatásról és elmerengett azon, hogy a jog vajon bölcsészettudomány-e, ezért magam is végignéztem a klubban. Amit ott találtam, az legsötétebb rémálmaimat is túlszárnyallta. A főoldalukon ott virít a link: http://sites.google.com/site/humanszakdolgozat/. Itt pénzért lehet szakdolgozatot venni humán témában. Megállt bennem az ütő is! Bár az oldal kezdetben csak azt ajánlja, hogy segít a szakdolgozatra való felkészülésben, később azonban már kerek perec kimondják: a delikvens helyett fogják megírni a dolgozatot. "Megírás után átadjuk neked a segédanyagokat, jegyzeteket, piszkozatokat, linkeket, utalásokat, könyvcímeket tartalmazó dokumentumot, hogy gyorsan és hibátlanul fel tudj készülni a témából, és megdicsérjen a konzulens: látja milyen lelkiismeretesen foglalkoztál a szakdolgozat írásával."
Ez a cinizmus engem nagyon felmérgelt. Különösen szomorúnak tartom, hogy mindez jogászberkekben történik. Még szerencse, hogy a reáliákba nem ártják bele magukat ezek a hüpék!
Szerintetek hová lehetne fordulni ez ügyben? Nem hiszem, hogy a felsőoktatást még tovább kellene zülleszteni ilyen módszerekkel.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon

Szerencsére kaptam sok támogató kommentet, sőt egy nagyon jó ötletet is. Mégpedig ezt:

kisstim 2010.02.07. 14:38:45

@ifj. Farkas Gyula: Kedves Gyula!

Túl sok mindent nem tudsz tenni. Meg hát nem is biztos, hogy bele kéne avatkozni mások életébe, aki akarja, mért nem írathatná meg mással a szakdoliját?
Ha mégis:
1. Hívd fel rájuk az APEH figyelmét. Ehhez nem ártana minimális személyes adatot megtudnod róluk, név, cím, telefonszám, bár sztem APEH mostanában már honlap alapján is szokott vizsgálódni. Megnézi, hogy az eddigi bankszámlás jóváírásokhoz tartozik-e számla és ha nem, hát szoppancs. Így a feketemunka ellen is tennél vmit. Számlát valszeg nem adnak, mert akkor min. duplájába kerülne a dolog.
2. Esetleg tehetsz feljelentést rendőrségen, de hogy ennek van-e értelme, hát nem tudom. SZtem nem tiltja ma törvény a szakdolgozatírást más helyett. :-)

Az ügyről továbbra is tudósítani fogok!

Kedves Olvasók!

Folytatom a felsőoktatásban való barangolást, mivel többen hiányoltatok néhány képzést. Nos, a paletta most sem vonultatja majd fel a felsőoktatás teljes színskáláját, de igyekszem néhány újabb árnyalattal gazdagítani a képet. Ezúton is segítségemre voltak barátaim, ismerőseim, csoporttársaim, valamint néhány jótevőm.

Kezdjük akkor a bölcsészettudományok krémjével, ami egyedül nem haszontalan, ez pedig a nyelvszak! Igaz, hogy nehéz bekerülni, de e révén kiválóan megtanulhatunk egy nyelvet, sőt még akár tolmácsnak is elmehetünk. Különösen hasznos jól bírni az ánglus, az alemán, a talján és a japáni nyelvet. Hozzá kell tenni, hogy ez ám egy nehéz szak (nem úgy, mint mondjuk a kommunikáció vagy az esztétika), különösen az első év végén az alapvizsga, ami felér két szigorlattal, és úgy szórják az embereket, mint a porcukrot.

Érdemes szót ejteni a művészeti szakokról, de csak röviden. Ezekről ugyanis azt kell tudni -- Zeneakadémia, Színművészeti, Képzőművészeti --, hogy csak protekcióval lehet bejutni, vagy nagy nehézségek árán, és a cél érdekében már kisgyermekkortól mindent a művészetek oltárán kell ám feláldozni.

Térjünk át kicsit a külkerre! Arról azt illik tudni, hogy aki jó nyelvekből, annak ide illik beadni a jelentkezését. Nagyon erős ugyanis itt a nyelvoktatás, és a hölgyek felhozatala is igen jó, mivel ide járnak ám az ún. Miss Puncik.

Vigyázni kell azonban az úgynevezett diplomagyárakkal, mert ezeknek igen rossz a hírük. Gondolok itt a mindenféle főiskolákra. Rendes ember be ne tegye ide a lábát, mert nem a Tudomány malasztját élvezi, hanem keserűen csalódik majd! El is mondom, hogy valakinek az unokatestvérének a főnökének a lánya (állítólag valami Szandi) látta -- a saját szemeivel --, hogy egy álláshirdetést oly módon fogalmaztak meg, hogy informatikust felveszünk, kivéve (!) Gábor Dénesen végzetteket. De ez még semmi! Valakinek a lányának az unokatestvérének a főnöke (bizonyos Feri) látott olyat, hogy közgazdászt felveszünk, kivéve (!) Károly Róberten végzetteket. És ha ez még mindég nem lenne elég, akkor elmondom, hogy valaki főnökének a lányának az unokatestvére (bizonyos Laca), olyat hallott, hogy jazz-harsonásokat keresünk, kivéve (!) Kodolányin végzetteket. Na, ezt adjátok össze!

Múltkor kimaradt, hogy az állatorvosi képzés milyen nehéz, mivel ott a páciens nem képes megmondani, hogy mije fáj. Ezért sokkal nehezebb, mint az orvosi. De lényeg, ami lényeg: "fogász, jogász -- nem doktor!".

Az informatikai képzések kapcsán annyit szeretnék elmondani, hogy az informatikusoknak nincsen magánéletük, helyette a neten lógnak vagy programokat bütykölnek, esetleg LAN-partiznak a cimboráikkal.

Remélem, mindenki talált kedvére valót!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

P.S.: Nusit a füzet bemutatása után kirúgtam.

Kedves Blogolvasóim!

Vizsgaidőszakommal rég végezvén napjaimat pátriámban, Szederkényben töltöttem. Elhatároztam, hogy végre üzembe helyezem a "Jövő emlékei" pályázaton nyert blu-ray lejátszómat, hogy immáron sokkalta jobb minőségben nézhessem a kosborokról szóló dokumentumfilmeket. Elő is kerestem a csomagot, és már épp megbontani készültem, amikor éles csengetés sikoltott házunk csendjébe. Édesanyám ajtót nyitott, és a küszöbön nem más állt, mint a postásnő, Jutka néni. (Zoli fia idén jelentkezik a BGF Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolai Karára, mert minden vágya, hogy kis munkával nagy pénzt keressen!)

Jutka egy küldeményt hozott, egy méretes dobozt, melynek feladója jóapám, id. Farkas Gyula. Nocsak -- vakartam a kobakom --, vajh mit akarhat a fatér? Kisült, hogy apám a doboz tartalmát karácsonyi ajándéknak szánta részemre, csak kissé elkésett vele. Ennek pedig két oka van: 1. Szokása szerént ismét Lenin utcát írt a címbe, holott már jó pár éve nem így hívják. 2. Úgy emlékezett, hogy ortodoxok vagyunk, és elég, ha januárban ér ide az ajándék.

Nem fogjátok kitalálni: egy blu-ray lejátszót küldött az öreg, ami a doboz alapján szakasztott mása annak, amit a pályázaton nyertem!!!

Úgy döntöttem, az egyiket áruba bocsátom, ha 1000 Ft-ot kapok érte, már az is megéri, hiszen ennyivel kevesebbe fog kerülni a legújabb botswanai botanikai szaklap előfizetése. Sikeresen végbe is ment az üzlet: a vevő egy bizonyos Magyar Gréti volt, akit Gitti ajánlott. Gréti ugyanis Gitti régi évfolyamtársnője, akivel még a képzőre járt együtt, csak Gréti az első év után átment levelezőre, ugyanis teherbe esett Manócskával. A boldog vevőket, akik harmadáron jutottak hozzá a blu-ray lejátszóhoz, a piktúrán láthatjátok. (Manó kicsit türelmetlen, mivel már nagyon szeretett volna hazamenni, hogy megnézhesse az új lejátszón az Ufók a padláson c. filmet.)

Miután a vevők elmentem, fütyörészve bontogatni kezdtem a fatér küldeményét. Ijedten konstatáltam, hogy itt valami nem kóser! A várva várt lejátszó helyett ugyanis -- faforgácsba ágyazva -- néhány tubus temperát, képeslapokat, malomjátékot, "Ötéves terv" társasjátékot, illetve citromsárga nyakkendőt (kis piros elefántokkal) találtam, felcímkézve: Gyula magzatomnak, Endre unokámnak stb. Micsoda pech! Át is mentem Gittihez, nem lehetne-e megegyezni Grétivel a visszavásárlásban, de Gitti lebeszélt erről, mondván, hogy Manócska nagyon a szívére venné.

Úgy gondoltam, nővérem véleménye ellenére mégis csak megér egy próbát. Így hát felcsaptam a telefonkönyvet, és kikerestem Gréti számát. Sikerült is beszélnem vele, és megegyeztünk, hogy majdnem eredeti áron visszavásárolhatom. A tranzakció létre is jött, el is utaztam Harkányba, ahol gyorsan lebonyolítottuk az adás-vételt. Azért kellett hozzájuk menni, mert Gréti és csemetéje éppen utazni készültek: a kedves anyuka ugyanis bébiszitteri állást kapott Barcelonában.

Öreg este volt már, mire hazaérkeztem, így csak másnap próbáltam üzembe helyezni a lejátszót. Kibontottam a hullámpapír csomagolást, és majd megállt bennem az ütő: a masinába a komisz kis Manó beletörte a színes ceruzáit (okkersárga, lapulevélzöld, parasztrózsaszín). Oda a pénz, oda a lejátszó!

Micsoda szerencsétlenség, úgy-e, olvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának V. éves (10. féléves) hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon, osztatlan, kredites képzésben, nappali tagozaton, államilag finanszírozott helyen (ANÁ)

Szia, kedves Olvasóim!

Ahogy ígértem, folytatom a bükki túra jegyzőkönyvezését. Maga a túra kellemesen telt volna, ha nem merül le idejekorán a fotóapparát, melyet utántölteni nem tudtunk a hanyag Novák Nusika miatt. Forrt is bennem a düh visszafelé úton, és elhatároztam, hogy másnap rendkívüli kosborcsapati gyűlést hívok össze.

Meg is jelentek hát lakásomon a tagok, Nusika is helyet foglalt írógépénél, és időnként örömködve felsikoltott, ha megtalált egy-egy betűt.

-- Nusika, írja, legyen szíves -- kezdtem. -- 2010. 01. 26-án N. Anna oly mértékű fegyelmezetlenséget és hanyagságot tanúsított, amiért kénytelenek vagyunk őt megrovásban részesíteni. A vonatról való lekésése, s ezzel együtt a kosborcsapatnak a pótakkumulátorától való megfosztása miatt köteles jóvátételt fizetni, amely jelen esetben doktor Csaba Margit: Amit a fiatalasszonynak tudnia kell c. művének beszolgáltatását jelenti.

Nusika szeméből apró könnycsepp gördült le: ez a könyv a kedvenc volt, melyet anyuskájától kapott, stafírungja egyik legértékesebb darabjaként.

-- Nem lehetne valahogyan kiváltani? - kérdezte és belekezdett magyarázkodásába - Az történt, hogy rossz vonatra szálltam, és meg sem álltam Bécsújhelyig. Ott jött egy kalauz, akitől megkérdeztem, hogy jó vonatra szálltam-e. Mire ő: persze, hát nincs ennek semmi baja. Tehát félreértett a kedves kalauz bácsi. Bennem viszont már nyilvánvalóvá vált a dolog: nekem nem itt kellene ülnöm.

-- Jól van -- mondtam, mert már untatott a locsogása --, megtarthatod a könyved. De cserébe százszor le kell írnod egy füzetben, hogy aszongya: "Soha többé nem leszek ilyen szertelen." Megegyeztünk?

-- Meg, meg -- lelkendezett Nusika --, és ígérem, hogy soha, de soha többé nem fogok ilyen komiszul viselkedni.

Ebben magam is biztos voltam.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Bloglvasók!

Mivel közeleg a felsőoktatási intézmények valamelyikébe való jelentkezés ideje, úgy döntöttem, hogy blogom rendszeres olvasóit megörvendeztetem azzal, hogy összegyűjtöm, melyik egyetemen-főiskolán mi várhat rájuk. Nagy körültekintéssel láttam a munkának, és több ismerősömet meginterjúvoltam, sőt még Poszátát is bevontam a feladatokba. (Aki 4,4-re teljesítette első félévét, úgy gondolom, ez is valami!) Tehát:

Kedves Blogolvasóim!

Folytatom a bükki túra jegyzőkönyvezését. A Tiszainál leszállván ismerős khakiszín öltözék ötlött a szemembe. Nem volt ez más, mint Hajnalka, aki most végezvén vizsgáival a kohómérnök szakon, éppen Budapestre indult. Szerencsére még volt annyi ideje, hogy megossza velem egyik régi-új udvarlója történetét, amely 2008. augusztus 14-én, 10.53-kor meg is jelent az ostobapasik.blog.hu-n:

"Nemrég találtam rá erre a blogra, és úgy gondoltam, az én történetem is bizonyára érdekel titeket.

Tudni kell, a pimasz csókák engem se kerültek el, pedig dundika vagyok, de hát a jókedv meg a sok kuncogás, úgy látszik, mégis csak vonzza a srácoszokat!

Súlyomat nem csak a kacajnak köszönhetem, hanem hogy szeretek édes süteményeket eszegetni, leszopogatni a krémesek tetejét. Talán nem csudálkoztok rajta, hogy az eset is egy cukiban történt... pontosabban nem is cukiban, hanem egy büfében, ahol árultak finom péksütiket is. Összefolyt ám a nyál a számban, annyira, hogy ha akartam volna, még buborékot is fújhattam volna belőle! De nem vagyok ám én ilyen hebrencs, egyetemre járok, mert álmom, hogy kohómérnök legyek!

Beültem tehát egy süteményeiről méltán híres Falóba, és rendeltem egy ínycsiklandozó puncsos minyont. A pultnál állva a mögöttem várakozó zömök, szemüveges fickó csak úgy meresztette a gülüjeit, de én úgy tettem, mintha nem látnám. Már éppen indulóban voltam, hogy a kézhez kapott süteménnyel helyet foglaljak valamelyik asztalnál, amikor a pali megszólított:

-Minyont rendeltél?

-Aha...- nyögtem ki csodálkozva.

Azt hittem, szegény pasasnak bepárásodott az okuláréja. De nem ez történt! Hamarosan kisült, hogy egy tréfa áldozatává váltam! A flirt így folytatódott:

-Tudod, mi a minyon?

-Ööö... mi?-rebegtem rosszat sejtve.

-Hát-és már-már pukkadozott a nevetéstől -amit a majom kinyom!

Tudni kell rólam, hogy szeretek ám bruhaházni, de ez a vicc olyan hatással volt orcámra, mintha citromba haraptam volna! Mondtam is neki:

-Srácosz, rám várnak!

Azzal faképnél hagytam. (A minyont persze útközben befaltam.) Úgyhogy ezúton is üzenem nektek, skacok, hogy próbálkozhatnátok eredetibb szövegekkel is!

Pusszancs:

Hintalan Hajnalka"

A történet csattanója, hogy kisült: az a bizonyos minyonos srácosz nem más volt, mint Tóth Béla doktorandusz a Nehézipari Műszaki Egyetemről, aki régebben megdobogtatta Hajnalkánk szívét. Akkor azért nem lett semmi a románcból, mert Skolasztika egy pizsamaparti keretein belül lebeszélte barátnőjét a Bélával való ún. kavarásról.

-- Most azonban, hogy Suli diliházba került, mert kiderült róla, hogy hiányzik egy kereke -- magyarázta Hajni --, úgy döntöttem, hogy egy ilyen ketyós érveire mégsem lehet hagyatkozni, mivel gyogyós.

-- Szakításunk óta én sem tudok róla semmit -- szúrtam közbe.

-- Szóval úgy döntöttem, felcsípom Bélát -- foglalta össze Hajnalka.

-- Sok sikert, lány! -- köszöntem el ismerősnőmtől, aki a hosszú adomázás miatt lekéste vonatát. Még szerencse, hogy volt nálam egy Vadász szelet, hadd tömje a majmot a lány, amíg a következő vonat indulását várja! Nekünk ugyanis mennünk kellett: vártak a zuzmók!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

P. S.: A történet a Szakítósblogon is megjelent, és szintén fergeteges sikert aratott 2008. augusztus 21-én.

Sziasztok, kedves Blogolvasók!

A hetem kellemesen telt, mert végre sort keríthettünk egy túrára a kosborcsapattal (mely -- megjegyzem -- az egyetlen legitim csapat) a Bükkbe. Számos kilométer a lábnak, friss levegő a tüdőnek, pompás zuzmók a szemnek, és agytekervényeinknek pedig botanikai témájú bar-kochba a sebesvonaton a Délivasútig, majd a gyorsvonaton Miskolc, Tiszai pu.-ig. Hát kell ennél több egy fiatal egyetemistának? A vonatút majdnem 8 órán át tartott, de úgy repült el ez, mint egy pillanat, mivel Bandi szerencsére elhozta a Kockaéder-cédéjét. Alapmatematika, de még mindig jobb, mint subidubi-vokálokat hallgatni a holdvilágról, az elhagyott kedvesről és a Margit-szigeti andalgásról. Elhangzott Gizi néni kedvence is, igaz, szájízünk szerint átdolgozott formában:

"Csak egy lánctört, mit számolgattam én,
Limeszekkel nem volt eredmény;
A részeredmény itt a papíron,
De a többit nem tudom."

Sajnos azonban a Délivasútnál történt egy kis malőr. Csapatunk gépírókisasszonya, N. Anna (közismertebb nevén Nusika) rettenesen megkívánta a vattacukrot, így amíg mi a megfelelő vonatot kerestük, ő elszaladt az árushoz egy ötkoronással. Vártunk, vártunk, várakoztunk, csak nem akart jönni. Már éppen Josht küldtem volna hebehurgya húga után, amikor elindult vonatunk.

-- A nemjóját! -- vakarta a fejét Josh. -- Hát most mi lesz?

-- Mi lenne, mi lenne... hát majd utánunk jön egy másik vonattal -- vigasztaltam.

-- Az ám -- nyomta meg a PAUSE gombot a felhangosított cédélejátszón Bandi --, csak hogy nála maradt a termosz kávé...

-- Lárifári! -- mondtam, mert még ekkor sem vesztettem el nyugalmamat. -- Legfeljebb iszunk Red B***t. (Ez nem a reklám helye, de a történeti hitel érdekében ilyen torzított formában mégis kénytelen voltam publikálni eme ital nevét.)

-- ... és a fotóapparát pótakkumulátora -- fejezte be Bandi.

Mint akit villám sújtott, úgy rogytam vissza a másodosztályú fülke kopott műbőr ülésére. Innentől már nagyon gyászos hangulatban telt az utazás. Tudnivaló ugyanis, hogy a fényképezőgép aksija bizony igen hamar lemerül, ezért kellett még egyet magunkkal hoznunk. Ám a hebrencs Nusinak köszönhetően a fellelhető zuzmóknak csak igen kis hányadát tudjuk majd lencsevégre kapni. Ki is adtam az ukázt a csapattagoknak:

-- A meg nem örökített zuzmók emlékére adózzunk egy órás néma főhajtással!

Így hát a Tiszai pu.-ig gyászos csendben ültünk, a Kockaéder is elhallgatott. Mezőkeresztes-Mezőnyárád megállónál felszállt egy tisztes, őszes úr, aki mindenképpen beszélgetni szeretett volna velünk fizikaórán történt vicces esetekről. Szívesen el is meséltem volna neki a kvaterniós történetet, de fájdalom! kénytelen voltam ezúttal magamban tartani.

De az öregúr nem zavartatta magát, és adomázni kezdett.

-- Este van, este van, erők nyugalomba.
Ferdén van sraffozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége v-null,
F erő hat rá, azután elnémul.
Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,
m tömegű békák szanaszét görögnek.

Komoly énerőről tettem tanúbizonyságot, amikor mindezt faarccal hallgattam végig. Sajnos nem mindenki ilyen sziklaszilárd jellem! Mint például a fegyelmezetlen Josh, aki nem átallott pukkadozni!!! Rászólni nem szólhattam (értelemszerűen), de figyelmeztetően rácsaptam kezére a fejesvonalzómmal. Majdnem feljajdult a szerencsétlen, de Bandi még időben befogta a bagólesőjét.

Csincse állomáson jött ellenőrizni a kalauznő (akinek hátsó feléhez néhány éve Tollmayer úr illetlenül közeledett), és kisült, hogy új útitársunknak nincs érvényes nyugdíjasigazolványa. Ennek következtében szerencsésen megszabadultunk a vén szivartól. Innentől már eseménytelenül telt az út.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Igen kedves blogomat Olvasó Közönség!

Kémem, Poszáta a minap fontos találkozóra hívott egy csendes sarki eszpresszóba. Sejtettem, hogy fontos dologról lesz szó, mégpedig egy korábbi megbízásommal kapcsolatban (a Csapody-album visszaszerzésére). Azt hiszem, kedves olvasók, felesleges itt most titkolóznom, mi is volt ez a hadművelet. Korábban csak azért nem számoltam be róla, mert félő volt, hogy Juli esetleg megtalálja netnaplómat és mindenről tudomást szerez. Most viszont mindent kitalálalok! Azt vettem ugyanis a diómba, hogy mivel Juli facér lett, viszont tudja, hogy hol van a Csapody-album, akkor talán a facér állapotának annulálásával kinyerhető lenne bodros fejéből az információ a becses ereklye hollétét illetően. Innentől pedig már pofon egyszerű lenne, ha Poszáta vagy valaki más, visszavenné...vagy ha vulgárisan akarunk fogalmazni, visszalopná! A lopás azonban itt nem helytálló formula, mivel ez az album a csapatunk kizárólagos tulajdona, az álnok B. Mikiék jogtalanul bitorlják csupán.

A csodásan eltervezett ötletem azonban dugába dőlt. Történt ugyanis, hogy Poszáta naponta nagy csokor virágot küldött az említett hölgynek, névjegykártyáján a rejtélyes "Titkos hódoló" aláírással, felcsigázván ezzel Júlia kíváncsiságát. Egy hétig küldözgette a csokrétákat, aztán döntő lépésre szánta el magát: szerelmes levelet írt a lánkának, melyben közölte, hogy szerda este 7-kor szívesen tenné tiszteletét nála. Az említett időpontban Poszáta fel is szerelkezett a megfelelő kellékekkel, úgymint: nagy doboz bonbon piros csokrétával átkötve, kezében illatos rózsaszálak. Mivel biztos akartam lenni a sikerben, még világhíres kölnimből is kémem rendelkezésére bocsátottam néhány cseppet. Minden remekül alakult.

Poszáta meg is jelent a Fehér Hajó utcai lakásban. Csengetésére azonban senki sem nyitott ajtót. Ismételt próbálkozás után a a szomszéd lakás ajtaja kinyílt, és a hajcsavarós, neglizsés szomszédnő felvilágosította kémemet:

-- Jaj, kedveském, hiába is csenget, itt már nem lakik senki!

-- Miii-csooo-daaaa? -- kerekedett el Poszáta szeme a szódásszemüveg mögött.

-- Ahogy mondom, tetszik érteni? El-köl-tö-zött! Vagy mondjam más nyelven? Mit néz, mint bornyú az új kapura? Do you speak English? Oder Deutsch? Usted habla Espanol? Spreek je Nederlands? Parlez vous francais? Tumi ingreji kotha bolo?

Az utóbbi kérdés hallatán Poszáta fejében derengeni kezdett valami, ám mivel sajnos ügynöki tevékenysége miatt kénytelen volt mulasztani néhány órát a Bhaktivedanta-főiskola hindi kurzusairól, ez kevés volt a megértéshez.

-- Nem értek semmit sem -- rázta a fejét Bene Robi, mire a kedves szomszédasszony megszánta, és beinvitálta lakásába. Kellemes kis lakás volt, antik, porosodó bútorokkal, még az előző tulajdonos hagyta itt, mert Szalókiné Vattai Gizi -- mert így hívták ezt a derék munkásasszonyt -- csak albérlő volt itt. Éppen az urának készített ebédet, és amennyiben Poszáta segít neki krumplit pucolni, szívesen elmeséli az elköltözés történetét. Mivel Poszátának nem volt jobb dolga, beállt burgonyát tisztítani, és szemelkerekedve hallgatta, ahogy Gizi -- szájában bagóval -- mesélni kezd.

-- Hát az úgy volt, tetszik érteni, hogy ez a Juli mindig is olyan okos lány volt. Ez soha twisteltni el nem járt, mint a többi lányok, de nem ám. Pontban négykor mindig hazajött és a könyveit bújta. Ez, kérem tisztelettel, ez egy mintagyerek volt. Tetszik érteni, na! -- kezdett a történet mesélésébe az asszonyság.

-- Igen? -- gyakorolta Poszáta az aktív hallgatást a figyelmet fenntartandó, illetve az asszonyságot szóra bírandó, ám de ez fölösleges volt, mivel Gizi néni amúgy is bőbeszédű némber volt. -- Nem véletlenül mondja Buddha, hogy: „Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.”

-- No és aztán meg is lett az eredménye annak, hogy mindég csak a leckét biflázta, mert szorgalma jutalmául elnyert valami ösztöndíjat az alemánokhoz.

-- „Mindenki maga írányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelőséggel, senki más” -- idézte Buddhát Poszáta.

Gizi néniből csak úgy ömlött a szó:

-- Tudja, azzal az ösztöndíjprogrammal, ami mostanában annyira dívik az egyetemistáknál... valami humanista gondolkodóról nevezték el, itt van a nyelvemen, nem ugrik be... Tán valami Bohuslaus Lobkowicz von Hassenstein-program, vagy ilyesféle.

-- Nem inkább Erasmus? -- kérdezte Poszáta. Gizi néni rávágta:

-- De, de, arra gondultam! A németalföldi Guillaume Budéra!

-- Akkor ezt tisztáztuk -- mondta Poszáta, azzal lesöpörte öltönyéről a krumplihéjat. De Gizi tovább marasztotta, sőt még a bonbont is felbontotta, és úgy mesélt tovább:

-- Volt ám ennek a Julinak egy snájdig kérője, tetszik érteni: lovagja vagy mi a szösz. Ez elég sokat járt ide, jóképű fiú volt, nem mondom, ha húsz évvel fiatalabb lettem volna, hát lecsaptam volna a kezéről, tetszik érteni, szóval kikezdtem volna vele. De a Juli, mint mondottam, rendes lyány volt, és mindég áthívott garde dámának, ha meglátogatta a Bóna vagy Bóta fijatalúr, ilyesféle neve volt, asszem. Na de aztán történt valami, és a Bóna ifiúr nem jött többet. Összekaptak, összepattantak, tetszik érteni, szóval szakítottak.

-- Erről nincsenek bővebb információi?

-- Nincsen nekem, lelkem, aranyom. Tetszik tudni, hogy van az: magamfajta egyszerű munkásasszony kétnaponta fürdök a gyárban, akkor is deréktól fölfelé. Nincs melegvíz itt, kikapcsolta a tanács... De mondok én azért magának valamit. Jó szemem van meg jó szimatom is, tetszik érteni, gyanítom én, hogy ez a pályázat ugrasztotta őket össze. Mert hogy Juli kiment a fritzekhez, már a németekhez, Miklós meg itt maradt volna. Julinak választani kellett a karrier meg a magánélet között. De tetszik tudni, hogy van az: a távolság a kis tüzeket eloltja, a nagyokat fellobbantja, úgy énekelte ezt a Palika, tetszik érteni, a Szécsi Pál.

Poszátának ekkor ragyogó ötlete támadt.

-- Hát a Csapody-albumról tud-e valamit?

-- Arról én nem, csak a csaposról itt a szomszéd utcában, hej, mindig itatja az uramat, hogy a ménkű vágna belé. Elissza azt a kevés fizetésit is... de várjon csak, Csapodyt mondott... mintha derengene valami... adja csak ide a sósborszeszt, hadd húzzam meg, attól majd jobban forognak a kerekeim, tetszik érteni, az agyam.

A derék asszonyság kortyolt is egy nagyot az itókából, aztán folytatta:

-- Rémlik valami. Mintha kaptam is volna valami cédulát ettől a Csapodytól, na várjon csak! Látogasson csak el erre az internetes címre, aranyom, ott választ talál minden kérdésére: http://part.mdf.hu/index.php?akt_menu=881&amn=ftag&ft=csapody.

Mikor Poszáta itt tartott a beszámolójában, felemeltem a kezem, jelezvén, hogy kémem hallgasson el.

-- Hohó! Fontos információ ez a link! Jer, fiam, nézzük meg itt a kávézó számítógépén (mert -- hogy szavamat ne feledjem -- az említett eszpresszó pár éve internetkávézóként is funkcionált).

Diszkrét köhintésemmel jeleztem Poszátámnak, hogy legyen szíves előkaparni 300 HUF-ot, kifizetendő a netezés díját. Poszáta elő is szedte, és fizetett, mint a katonatiszt! Az izgalomtól remegő ujjakkal pötyögtem be a megadott linket Gizi szarkalábas betűi nyomán... úgy éreztem, hogy ha zátonyra futott is az eredeti terv, most új remény gyúl, és a vak sors mégis elibém hozza a Csapody-albumot.

Azonban... mint oly sokszor a Csapody-albummal kapcsolatban, a Sors ezúttal sem volt hozzám kegyes. Az említett link ugyanis az egyik magyarországi párt honlapjára kalauzolt el bennünket... minő érdektelen információ!

Búsan kavargattam hát szimplámat, és gépeltem be ezt a posztot, Olvasók -- ha már egyszer kifizettük azt a 300 HUF-ot, hogy ne vesszen kárba.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Nyájas Olvasóim!

Gondolom, Ti sem örültök túlzottan, amiért zajlik a strike, és csak gyalog tudtok bejutni az oktatási intézményekbe vagy a munkahelyekre. Aggodalomra azonban semmi ok! Bár ingyen taxival nem szolgálhatok, elmesélek viszont egy olyan történetet, aminek felidézése majd biztos jobb kedvre derít benneteket battyogásaitok közben, és ily módon úgy elrepül az idő (t), mint a huzat. Mivel a kacagásra ingerlés nem tűr halasztást, máris belevágok -- in medias res.

Történt még kilencedikben, hogy történelemórán a sumerekről tanultunk. Szóba került egy alakzat, amely jelentése sarok, szög, zug, üreg, lyuk, verem. Babilóniában egyébként valószínűleg az öt irányt jelképezte; vagyis elöl, hátul, balra, jobbra és felül. Ezeknek az irányoknak asztrológiai jelentése is volt ám, amit itt bővebben nem részletezek! Salga Tibinek se kellett volna részleteznie ezt a felelés során, hiszen őt már akkor sem az eszéért szerettük. Viszont a tanerő mégsem akarta egyessel jutalmazni a gyatra feleletet, így hát feltett egy mentőkérdést:

-- Mi a pentagram? -- kérdezte. A válasz egyébként a fent kissé talán túlrészletezett válasz lett volna.

-- Hát... -- makogott Tibi és a fejét vakarta, mint valami orángután -- ... öööö... hát... az egy súlymérték!

Alig terjedtek el a hanghullámok fülünkig, máris kirobbant a kacagás. Csak úgy remegtek a falak. Még a tanár úrnak is fogai közé kellett harapnia virágmintás nyakkendőjét, hogy ne nevessen olyan feltűnően. Nándi meg úgy röhögött, hogy félrenyelte a rágóját, amitől kis híján megfulladt. Nekem is alig volt elegendő lelkierőm lefirkantani ezt a szellemes mondást.

Tetszik nektek is, kedves olvasók?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon

Szia, Olvasóim!

Bizony, nekem is sok borsot tört az orrom alá a Budapesti Közlekedési Vállalat (továbbiakban: BKV), midőn a tegnapi napon meghirdette a strike-ot (ejtsd: [sztrájk]). Mivel délután volt vizsgám, így reggel indultam Szederkényből székesfővárosunkba, és bizony térdig jártam a lábam, mire a Déli pályaudvarról beértem a I/II. Ferenc császár és király egyik fiáról elnevezett egyetemre. Előtte még betértem a koliba, hogy inget cseréljek, úgy megizzadtam a sok gyaloglásban. A BKV miatt csak lábbuszt használhattam!

De a sétának volt egy pozitív (+) hozadéka is: útközben összefutottam egy kellemetes ismerőssel, ki nem találjátok, kivel! A Nehézipari Műszaki Egyetem negyedéves kohómérnök hallgatónőjével, a mindég vidám H. Hajnalkával, aki ezúttal sem felejtette el élére vasalni khakiszín ingét, és kalapjában is ott lebegett az ellhagyhatatlan árvalányhaj.

-- Légy résen! -- üdvözölt a kedves lány.

-- Hát te mi járatban mi vagy?

Hajnalka elmesélte, hogy már végzett a vizsgákkal, és még a szigorlata is jeles lett (úgy gondolom, ez is valami!) -- nemhiába biflázta be a "Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben" című opus tartalmát. Mesélt ugyanakkor egy szakításos ügyről is, mivel életében újra felbukkant a zeneszerző Tibor. Úgy tűnik, fel akarta melegíteni a káposztát (Brassica oleracea), ugyanis Hajnalka egy hajnali futása során egy idegen által leszólíttatott. Ez az idegen penig nem volt más, mint a rég nem látott Tibor!

Kedves blogolvasók!

Itt az ideje, hogy tanúi legyetek annak a történelmi pillanatnak, amikor Rokk Ervin ádáz küzdelmet indított ellenem. Fő feladatának azt tekintette, hogy bebizonyítsa: nem vagyok valódi. Szerencsére, galád tervét nem vihette győzelemre. Azért idézem fel ezeket az eseményeket, mivel most is megindult egy támadássorozat ellenem. No, de ez csak gyenge utánzata lehet Rokk Ervinünk ármányainak.

Kezdődött azzal, hogy

Rokk Erwin  - 2005. június 21. 17:20:05
Bazze !! Ne hantáljáál már!! én nemismerek ijen nevű arcot a mérnök-fizikus szakon, de ha ott is vagy lécci ne égess minket tovább!
üdv. Jemand

Természetesen nem késlekedtem a riposzttal:

Kedves Kommentelő Ceve!

Kedves Olvasóim!

Köszönöm a hatalmas érdeklődést, amit elektronikus netnaplóm iránt tanúsítotok. Örülök, hogy véleményformálásra késztetett benneteket a poszt, annak viszont már kevésbé, hogy ilyen keresetlen szavakkal adtam elő véleményemet az ország egyik egyeteméről. Azért nem törlöm csak a posztot, hogy legyen szégyenpír és intő jel: így jár az, aki letér a racionalitás útjáról, hogy az érzelmileg túlfűtött bozótban kalandozzék.

Igen kedves Blogomat Olvasók!

Köszöntök mindenkit ebben az új évben, remélem, idén is blogom hűséges olvasói maradtok.

A szilveszterem nem várt fordulatokat hozott. Kezdődött azzal, hogy a zsaroló valamilyen ügyes informatikai trükk révén a http://igazmondo.blog.hu-t állította be kezdőlapomként, így minden reggel, amikor felrándultam a Világhálóra, wmiki agymenései fogadtak. De ez még nem volt elég! Képes volt a nevemben mindenféle ostoba tantárgyat felvenni (úgymint: olasz műszaki nyelv, Sajtoló hegesztések, Hidraulika pneumatika) a Neptunon keresztül. Ez meglepett, mivel a Neptun igen bonyolult, és mindebből arra következtetek, hogy nagykoponya bűnöző elmével állok szemben.

Elég sok időmet vette el, amíg lejelentkeztem ezekről a botorságokról, és időközben volt időm elgondolkodni a Műszaki Egyetem és a magyar mérnök-tömegtermelés színvonaláról. Ezt fogom itt most megosztani veletek, Nyájas Olvasók!

Nos, meg kell hogy mondjam -- bár szeréntem eddig is sejtettétek --, hogy nem tartom valami sokra ezt az intézményt. Katasztrofális a jövő mérnöknemzedéke! A felhígult hallgatóanyag zömével újgazdag szülők elkényeztetett csemetéi, akik csak a papír miatt jöttek ide. És meg is kapják: a zh-kra nulla tanulással lehet ötöst kapni. Így nem is csoda, hogy a leendő mérnökpalánták inkább a közeli kávézókban ücsörögnek flanelingben és farmerben, hogy az Élet nagy kérdéseiről (különös tekintettek a fluxuskondenzátorokra) cseverésszenek, vagy érdekes könyveket lapozgassanak.

Hiába rugdossák át őket a tanárok, hiába kapnak ajándékba egy diplomát, ezzel ugyan nem érnek semmit. Mert leendő munkahelyükön az első megbízásuk ez lesz:

-- Egy Bic Mac menüt kérek!

Na, és a tantervi háló! Hát komolyan mondom, az még egy rossz viccnek is rossz. Ilyen "kamutárgyak" szerepelnek, mint "Pályaintegrál módszere a térelméletben" vagy "Egydimenziós elektronrendszerek fizikája". Jól tudom, hogy a régi időben ezt a szakmunkásképzőkben is számon kérték, de azóta sajnos beütött a tömegképzés, a színvonal pedig mélyrepülésbe kezdett! Azt hiszem, itt megy leginkább a diplomagyártás, mert ezeket a tárgyakat még egy idióta is be tudja kettesre magolni, ha meg nem, átengedik. Viszont Kantot meg az emberi erőforrásokat már nem. Valamit kezdeni kéne már a mérnöki karokkal, mert egyszerűen adófizetői pénzkidobás, ami itt megy.

Amerikában van ennek a mérnökképzésnek egy rendes neve, csak itt a polkorrektség miatt ritkán használandó, én még is leírom: feleségképző. Itt képzik a feleségnek valót a művelt értelmiség számára.

Hawaii az egész év, elmegyek vizsgázni, rizsázok egy sort, és megterem az ötös! Oda csak agyatlan zombik járnak nagyrészt. Egy büfészak... ez a nagy igazság! Örülök, hogy nemsokára végzek, és legalább lesz egy papírom. Mert ez csak egy papír, semmi más, egy szükséges rossz! Keserű konklúzió: mérnöknek csak az megy, aki naplopó akar lenni egész életében. Különösen igaz szerintem a BME-re!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Ne haragudjatok, hogy mostanság csak kutyaszaladtában posztolok, de a zsaroló miatti aggodalmam visz rá erre. Attól tartok, hogy az, hogy előkereste azt a balatonberényi kazettát, még csak a kezdet volt, és sokkal rosszabb idők is jöhetnek ezután. Most is sietősen írok, mivel arról fogok beszámolni, hogyan búcsúztatom majd az óesztendőt. Ne számítsatok komoly partikra, mivel nagyon sok a tanulnivalóm! Ugyanis január elején a Hangszerek fizikája c. tárgyamból készülök kolloqualni (Fiala tanársegéd úr szigi tanci!).

Így hát otthon, a könyveim társaságában fogom tölteni Szilveszter napját. Vélhetően azonban nem fogok unatkozni, hiszen tegnap érkezett expressz vonatán Bogyó néni és máris összerúgta a port szegény édesanyámmal, akinek a matematika témazáró dolgozatok javításával telt el a karácsonya. Édesanyám ugyanis előző nap nagy mennyiségű virslit vett a Tescóban akciós áron (jut eszembe, ez ügyben még szólnom kell Amál néninek, bizonyára értékelné az információt).

Igen ám, csakhogy kiszimatolta ezt Bogyó néni, aki ma reggel mamuszában kicsoszogott a konyhában és a hűtőben az aludtteje után matatott. Így akadt meg a keze a csörtögő nylonban, ami az olcsón vett virslit tartalmazta. Azzal a lendülettel, ahogy kivette, már dobta is a szemetesbe! Ez vörös posztónak bizonyult édesanyám szemében, aki a tegnapi dolgozatjavítás (fizika témazáró) nyomait szeme alatt viselve 10 körül kitámolygott egy kávét elfogyasztandó.

Rögtön felelősségre is vonta a tisztaszobában békésen pakolászó Bogyó nénit, aki -- meggyőződvén saját igazáról -- ezt pampogta:

-- Jaj, lányom, te nem is tudod, micsoda szemétből készül az a virsli! Nyesedékből, bőrből, szalonnából, de nem sajnálják bele a  szőlőcukrot és a szentjánoskenyeret sem! Nem beszélve a gusztustalan difo szfátokról, folsavról, mustármaglisztről meg L-kamitinről!

Amikor ezeket a kémiai fogalmakat hallottam, bevallom, kedves olvasók, elégedetten csettintettem a nyelvemmel:

-- A vén csont érti a csíziót!

Anyámban egyből megszólalt a családi összetartás:

-- Kicsit több tiszteletet, fiam.

-- Te pedig, lyányom, hajtsd meg fejed a kor előtt -- mondta Bogyó néni, és már szedte is elő a kosarába rejtett kolbászokat. Nocsak, ezzel el is lett simítva minden!

Így hát valószínűleg kolbászos karaj várható holnap szilveszterre. Egész jó fogás, kellemes lesz majszolgatni, midőn az exponenciális tölcsér sugárzási impedanciájáról tanulok.

Minden kedves olvasómnak -- még a zsarolónak is -- kívánok minden jót a következő évre! A kibertér legyen veletek!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasóim!

Elmúlt hát a karácsony. Kosborjaim sikeresen megérkeztek póstán még 23-án. Kissé bántott az udvaron heverő fenyőfa látványa, hiába agitáltam anyát, hogy műfenyővel ünnepeljünk.

Az ünnep azonban így is jól sikerült, bár a zsaroló ténykedése azért továbbra is árnykot vetett életemre. De ezekről majd később számolok be. Most inkább arról beszélek, hogy képzeljétek, kedves olvasók, Zsolti sógorom ugyancsak be akart vágódni nálam ezen az ünnepen.

Történt ugyanis, hogy a karácsonyfa alatt egy compact disket találtam, rajta egy "ifj. Farkas Gyulának, a BME mérnök-fizikus szakának V. éves hallgatója (kondenzált anyagok fizikája szakirányon) számára" felirattal. Kérdő tekintetemre Zsolti huncfut vigyorral felelt, így rögtön tudtam, hogy az ő ajándéka a sugárlemez. Ami nem volt más, mint egy Világhálóról leszedett, Zsolti által összetákolt gyűjtemény a Kockaéder nevű formáció legnagyobb slágereiből. Az említett formáció célja, hogy megszerettesse a matematikát a pórnéppel. Nem mondom, nemes cél!

Igen nagyon kedvelem ezt a formációt, különösen Kelecsényi Nándort, aki a gyulai kórházban született, de már jól van. Hiszen engem is ez a nemes cél mozgat, amikor vicces eseteket publikálok a jónép derültségének fokozására! Viszont meg kell hagyni: én nem tartozom a Kockaéder célközönségébe, mivel a matematikát már így is nagyon szeretem, és elementáris formáját már régen meghaladtam. Na, de ismerek valakit, akinek továbbpasszolhatom ezt a becses ajándékot. Egy olyan valakit, akinek ez nagyon nagy hasznára válna, hiszen buta, mint az éjszaka. És ez a személy nem más, mint Inez!

Karácsony másnapján fel is csöngettem hozzá, és egy szaloncukor kíséretében átadtam neki az ajándékot. A csokoládé arra szolgált, hogy serkentse némiképp Inezünk lomha agyműködését. Meg kell hagyni, Inez nagyon kedves volt: beinvitált székelykáposztázni egyet; és közösen meghallgattunk egy-két számot. Nekem ez a kedvencem:

"Deri-deri-deriváld ezt énnekem!
Úgyis olyan szomorú a képletem,
Mennyi lehet kettő k a négyzeten?
Hát deri-deri-deriváld ezt énnekem!"

Valamint ez:
"Kis fermatos, nagy fermatos,
Minden függvény így korlátos,
De ha mégsem, deriváld le,
Hadd legyen neki limese.

Jaj, de szép a feszítőfa,
Ragyog rajta a sok csúcsa,
Itt egy félgömb, ott egy lambda,
Jaj, de szép a feszítőfa."

Inezünk kedves mosollyal dúdolgatta a számokat, és megígérte, hogy az újévben jobban rágyúr majd a matematikatanulásra. Úgy legyen!

Kívánok Nektek, Olvasóim, sikerekben gazdag, boldog új évet!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Olvasóim!

Történt minap, hogy vígan fütyörészve érkeztem be a kollégiumi szobámba, ahol Sz. Péter szobatársam a csomagjaira helyezett lábbal olvasgatta a nyuszis (Lepus) magazint. Minden készen állt, hogy hazautazzon Záhonyba.

-- Hallom, végre meglett az aláírásod. Nehezebb volt a proftól autogramot szerezni, mint Donna Summertől, nemdebár? -- kedélyeskedtem. Peti gyorsan témát váltott:

-- Megvan-e már a zsarolód? Úgy hallottam, a frászt hozta rád az ebihalas esettel!

Szeget ütött a fejembe, hogy Péterünk miért érdeklődik ennyire ügyeim s főként a zsaroló kiléte felől. Talán ő lenne a titokzatos zsaroló? Igaz, ami igaz, kapóra jött neki az "integrálás" megsemmisülése... de sajnos nem ő az egyetlen, aki borsot akarna törni az orrom alá. Gyorsan leültem íróasztalomhoz, és felírtam a lehetséges zsarolókat. A sorrend nem jelenti a gyanú erősségét!

1. Sz. Péter -- a fentebbi indokok miatt.

2. S. Tibi -- Múltkor Pécsen összefutottunk az utcán, és a kópé alig akart megismerni. Mondhatni: sunnyogott. Erősíti az iránta való gyanúmat, hogy az érettségi banketten nem a legjobb szájízzel váltunk el, miután magamhoz ragadtam a mikrofont, és előadtam néhányat Tibi barátunk baklövéseiből.

3. B. Miklós -- Tőle aztán minden kitelik!

4. L. Károly -- Erdész a Mátrában, aki képes volt egy gyönyörű Orchis coriophorát kilapítani hatalmas bakkancsával! Pfuj!

5. Döme -- még mindég rajtam követeli a kör tablettást ez a fránya alak, aki összetéveszt Bene Róberttel. (Aki szerencsére azóta jó útra tért.)

Hát, röviden ennyit sikerült kiokoskodnom, de szívesen fogadom a kedves olvasók javaslatait is. Segítsetek megtalálni a zsarolót, hogy elláthassam a baját!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogomat Olvasó Publikum!

Kissé szomorkásan ébredtem reggel, mivel eszembe jutott, hogy eggyel kevesebb embernek mesélhetem immáron vicces történeteimet. De sebaj! Ahogyan a kiváló Sz. Pál megénekelte: azért mert véget ért a szerelmünk, a híres-fergeteges szerelmünk, azért még találkozhatunk és barátkozhatunk talán. Én ugyanis bízom a modern orvostudományban, és tudom, hogy Skolasztika is rendbe fog jönni. Sőt, még képes lesz egyszer megbirkózni a Carmichael-féle máig bizonyítatlan sejtéssel is.

Az élet megy tovább, kosborjaim várják, hogy karácsonyra hazapostázzam őket Szederkénybe, és kosborcsapati teendőim sem várhatnak.

Tegnap este édesanyámmal berándultunk Pécsre, hogy abban a bizonyos nagyáruházban (nem mondom meg a nevét, mert ez itt nem a reklám helye, de annyit elmondhatok, hogy tréfás kedvű egyének Madaras Tesco néven emlegetik) megejtsük az ünnepek előtti nagybevásárlást. Éppen a kukoricapelyhes polc mellett haladtam el, mélyen a gondolataimba temetkezve, amikor zsupsz! nagyot zökkent a bevásárlókocsim. Ingerülten kiáltottam:

-- Nem tud vigyázni? -- De haragom nyomban el is illant, amikor megláttam, ki áll a másik kocsinál. -- Hajnalka, kedves! De jó, hogy látlak!

-- Légy résen -- adott nekem jó tanácsot köszönésként a leány. S amilyen éles szeme, egyből kiszúrta: -- Hol a jegygyűrűd?!

Így hát röviden elmeséltem neki jegyességünk szomorú felbomlását. Hajnal megértően bólogatott, s imígyen szólott:

-- Nehéz dolog a szerelem. Én is hogy jártam?! Úgy döntöttem, visszakérem Zsolttól a könyvem, hiszen januárban abból kell majd felkészülnöm a szigorlatra. Mivel azonban a vizsgaidőszakot nem Miskolcon töltöm, s nem is szándékoztam arra járni januárig, úgy döntöttem, megkérem őt, hogy postán küldje el.

-- Helyes, helyes.

-- No de várd csak ki a végét! Meg is érkezett a könyvem, aláírtam a papírokat. Ám a postás még nem ment el, hanem várakozóan tartotta a markát: "Kétezer-ötszáz forint lesz." "Miii-csooo-daaa?" -- hüledeztem, de nem volt más választásom, tejelnem kellett. A galád Zsolt ugyanis képes volt utánvéttel feladni a könyvem!

-- Ez tényleg szemtelenség -- értettem vele egyet.

A bevásárlás után még mindig nem állhattam neki kikapcsolódni, ugyanis este várt rám egy kosborcsapati megbeszélés. Nusika kipirult arccal, derűs mosollyal érkezett a gyűlésre. Esernyőjét óvatosan egy kosát mögé támasztva levette kabátját. A quasi-informatikustanonc Bandi széles mosollyal figyelte az esernyőjét.

-- Miért tetszett az esernyőjét a tormásfazékba állítani? -- kérdezte, s szája most már éppen a füléig szaladt.

-- A... a... tormásfazékba? -- rebegte Nusika megrettenten, s az esernyője után kapott.

-- Igenis -- vette át a szót édesanyám, aki éppen akkor lépett be. -- Ebben a nagy fazékban, hideg vízben tartjuk a tormát, hogy frissen maradjon. Éppen a közepébe állítottad az esernyőt.

-- Most vizes lett -- vigyorgott Bandi --, hihi... pedig nem is torma!

Nusika már nem is hallott az élcelődést, szinte sírva indult meg a szobába. Az ám! Csakhogy aznap valahogy rájárt a rúd szerencsétlen Nusikára. Közvetlenül az ajtó mellett a földön állott egy nagy kosár tele mindenféle zöldséggel, kelkáposzta, zöldbab, tök, karalábé, hagyma, zöldpaprika, szép magasan, ízlésesen felhalmozva. És amint Nusika hátralépett, megbotlott a kosárban, elvesztette az egyensúlyt, s egyenesen beleült a zöldséges kosár kellős közepébe.

A kelkáposztafejek messze elgurultak, a tök kiugrott az utcára, a sok karalábé és paprika a csapattagok lába elé hempergett, s a zöldbab mint valami zöld zuhatag borította be Nusikát...

Nusika úgy érezte, mintha a kosár minden tartalmával együtt lesüllyedt volna valahová a feneketlen mélysébe, s valami jótékony sötétség árnyékolná be őt, mint sűrű, sötétzöld fátyol, amely alól nem láthat senkit, s őt sem láthatja senki...

Sajnos nem így volt. Nagyon is látta mindenki. Nusika vállán egy koszorú hagymával, kalapján néhny zöldpaprikával, s a ruhája csipkéjére ráakadt zöldbabcsomókkal, esze nélkül rohant ki az utcára. Van egy olyan érzésem, kedves olvasók, hogy Nusika nem lesz soká a titkárnőm. Sajnálom, hogy a zsaroló ostora múltkor az ő hátán csattant, de azt hiszem, Nusi a zsaroló nélkül is vonzza a bajt.

Volt az elmúlt napoknak még egy fontos eseménye. A szállingózó hóesésben, a karácsonyi vásáron véletlenül összefutottam Julival, a galád B. Miklós exszerelmével. Meglepett a váratlan fejlemény, hisz magam is terveztem már a találkozást. A terveim között az szerepelt, hogy elhívom majd az ex - csoporttagot egy jó erős feketére (természetesen csak szimplára), és jól kifaggatom. Ez a tervezetlen találkozás viszont legalább megspórolta nekem a kávéházi cehhet. Egy darabon együtt sétáltunk és elkezdtünk beszélgetni.

-- Voltál te mostanában a Múzeumban?

-- Mikor?

-- A múlt héten.

-- Aha, szinte minden nap megyek.

-- Az jó hely -- mondtam feszengve, mert már szerettem volna a tárgyra térni. Kapóra jött, hogy egy zsebes előttünk akart kirabolni egy nőit, aki viszont résen volt, és erősen fogta kézitáskáját. S mivel jó anyagból készült a retikül, tehát megjegyeztem -- Még szerencse, hogy ez a gazember nem szakítota el a drága holmit. Ti viszont, ha jól tudom, szakítottatok Mikivel.

Juli nem örült a frappáns átkötésnek. Szomorúan ismertette a tényeket, hogyan is mentek külön utakra ők.

-- Ez szomorú -- értettem vele egyet. -- Na mármost, kedves Júlia, ha szeretnéd sebzett szívedet a bosszú édes írjával megvigasztalni, állok rendelkezésedre.

Juli érdeklődve kapta fel a fejét.

-- De ennek természetesen ára van -- folytattam. -- Ha ellopod nekem a Csapody-albumot, garantálom, hogy B. Miklós a legsötétebb bosszúd áldozata lesz.

Juli arca megnyúlt.

-- Jaj, te semmit sem változtál -- legyintett fáradtan. -- Ilyesmiről szó sem lehet. Ne keverjük össze a magánéletet a közügyekkel. És egyébként is... nemsokára... valahol messze... új életet kezdek. Hátrahagyom a múltat, és csak előre nézek.

Így hát vállat vonva és kurtán biccentve magára hagytam a patetikusan szavaló Bihari kisasszonyt.

Mennyi esemény egy napra, úgy-e, Olvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Igen kedves Blogolvasóim!

Lévén pótlási hét, mást nem csinálok, csak lógatom a lábam, és fülelek ide-oda, hátha hallok vicces történetet. Azonban van más is! Stúdiumaim most már nem akadályoznak meg abban, hogy ellátogassak Skolasztikámhoz a hülyeintézetbe.

Nem csalódtam az intézmény modernségében, minden úgy volt szó szerint, ahogyan azt Poszáta nekem elmesélte. Saját szememmel láttam, hogyan részesítik hűtőfürdőben azt az elmebajost, aki magát Bonaparte (I.) Napóleonnak képzelte. Skolasztikámat viszont már nem ott találtam, ahol azt kémem elmesélte. Mivel az orvosok szerint tisztult az állapota, most már pár perces sétát is engedélyeztek számára a kertben, ahol kezén muffal, az ápolók figyelő tekintete mellett sétálgathatott.

-- Kisztihand, kedves! -- csaptam össze sarkam, és tréfásan szalutáltam. Aztán kézen fogtam nőmet, és leültünk egy kőpadra. Skolám érdeklődve hallgatta jobbnál jobb vicces fizikaórás eseteimet, sőt: a göde évfolyamtársaimmal elkövetett príma heccet is elmeséltem neki, amin hangosan bruhaházott, csak úgy zengtek az évszázados falak! Átadtam édesanyja üdvözletét is, aki mint megtudtam, Skolasztika tiszteletére megnézte a Dallas azon jelentét videón, amikor az öreg Jock meglátogatta első feleségét az elmegyógyintézetben. Ennél többre azonban nem futotta a ljubljanai díszdoktor drága idejéből.

Kedélyesen elbeszélgettünk, ám egyszer csak Skolasztika megfogta a kezem, és imígyen szólott:

-- Drága Gyula, közeleg a karácsony...

-- Tudom, már meg is vettem neked az ajándékod. Mégpedig egy Hoagy Carmichael bakelitet -- kacsintottam rá tréfásan, mókásan utalva arra, hogy bizony beletört a drága Skolasztika bicskája a Carmichael - féle máig bizonyítatlan sejtés megoldásába.

Skolasztikám -- kivételesen -- most nem nevetett a sziporkámon. Ehelyett így szólt:

-- Én is adok neked valamit. Mégpedig... mégpedig nem mást... mint a szabadságot! Élj boldogul nélkülem, egyetlen szerelmem...

-- Hohó! A Szabadság téeszt adományozod nekem? Én is olvastam ám Gergely Sándor kiváló regényét, a Forró nyár címűt, ami a falusi kollektivizálás rögös útját mutatja be. Igazán kedves tőled, hogy gondoltál rám, bár a könyv témáját tekintve nem reáltudományokkal kapcsolatos. De ez is csak azt mutatja, hogy megértetted végre: nem vagyok kockafej.

-- Gyula, félreértesz! -- sóhajtott Skola, azzal fogta magát, szép kacsóját kivette a muffból, lehúzta jeggyűrűjét, s a tenyerembe pottyontotta.

Ez beszédesebb volt számomra, mint száz szó, mint ezer mondat: tudtam, hogy ezzel örökre vége a kapcsolatunknak. Skolasztika azonban még mondott  egynehány indokot, miért is szakít, de ezeket már Helmut szorításában, aki vitte őt vissza a szobájába.

-- Úgyse lenne jövőnk... ne korlátozzon téged is a betegségem... találj magadhoz illőt... én sosem gyógyulok meg... nekem már ez az otthonom...

Még jó, hogy említette az otthont, mert csak ekkor jutott eszembe, hogy otthon még meg kell locsolnom a kosborokat, mielőtt postára adom őket. Így hát fütyörészve hazamentem. Nota bene: egy szomorú dalt fütyültem.

Hát így jártam, Blogolvasók!

Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula

Szia, Olvasóim!

Képzeljétek csak, mi történt! Kémem, M. Poszáta jelentkezett kihallgatásra. Éppen ráértem, mivel zh-imat sikeresen abszolváltam, s lévén pótlási hét nem sok dolgom akadt. Felrendeltem magamhoz Posztátát a koliszobába, de mégis csak titkos ügyről lévén szó elpateroltam szobatársamat, Sz. Pétert a kiskocsmába (1113 Bp., Villányi út 54.) -- úgyis oda való, nem penig a József Nádor Műszaki Egyetem patinás falai közé.

Rég kaptam már hírt az ellenséges csapatról, így most kíváncsian vártam a fejleményeket, hogy is áll hát a szénájuk. Poszáta meglepő hírrel szolgált: az áruló B. Miklós és a hasonlóképpen áruló B. Júlia szakítottak!!!4 "Zsák a foltját" -- mondogattam penig mindég, hiszen a két galád úgyis összepászolt. De ezek szerént mégsem. Nos, mindenesetre örültem a hírnek, mivel most talán sikerül valahogy rávennem Julit, hogy bővebb információkkal szolgáljon. Hogy hogyan, az egyelőre maradjon titok az Olvasók előtt, mindenesetre Poszáta örömmel fogadta az általam reá testált feladatot.

A másik érdekes hír pediglen, hogy kipróbálásra került csapatunk új titkára, bizonyos Novák Anna kisasszony, ismertebb nevén Nusika. Bevallom, kicsit tartottam tőle, de ha egyszer a bátyja oly megbízható tag (bár nem egy nagy lumen), gondoltam, bizonyára nem esik messze az alma a fájától. Össze is gyűltünk hát a hétvégén szederkényi otthonomban, ahol ezúttal csend és nyugalom fogadott: anya ugyanis odaát volt nővéremnél, és a szerencsétlen sorsú Edét, valamint újszülött testvérét pesztrálta.

Meg is érkezett nemsokára a csapat teljes létszámban: Josh, Bandi és a kriptotag Poszáta. Nusika helyet is foglalt a Sphynx írógépnél. Bandi előzékenyen alátolta a széket, de hogy, hogy nem, Nusi a szék helyett véletlenül a földre ült le. Bandi szája megrándult a visszafojtott nevetéstől, én azonban csendre intettem. Hiszen érthető, hogy Nusika zavarban van ily fontos megbízást kapván.

-- Novák kisasszony, igen kiválóak a referenciái -- mondtam az önéletrajzát lapozgatva a tisztség jelentőségét fokozandó. -- Ahogy itt olvasom, tanult gépírást is... sőt még szépírást is. Ez igen dicsérendő! Megcsillogtatná számunka ezen képességeit? Levelet fogok diktálni, a címzett Bihari Júlia.

Nusika készséggel vette alabástrom kacsóiba a téntatartót, és néminemű szerencsétlenkedés után lecsavarta a kupakját. (Először ugyanis rossz irányba tekerte.) Bandi a zavartságon enyhítendő, elmondott egy informatikusos viccet ("Why do real Java programmers wear glasses? -- ??? -- Because they don't C#"), valamint segített Nusikának megkeresi az irónt.

Kedves Kommentelők!

Igazán nem tudom, miért, de annak idején (2005) még a csajozas.hu fórumán is felütötte a fejét az a tévhit, miszerént én nem létezem. Emiatti felháborodásomnak hangot is adtam egy igen nagyszerű ajánlattal egybekötve:

"Kedves Fórumolók!

Megint felütötte a fejét a gyanú, miszerint én nem létezem. Mivel ezt annyiszor cáfoltam már, hogy magam sem tudom, a legegyszerűbb, ha eljöttök Szederkénybe, és meglátogattok. Vagy egy közös mátrai túra? Lacival tervezünk egyet, ha gondoljátok iratkozzatok fel. f_gyula@citromail.hu

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula"

A neve ellenére nőnemű fórumoló sebi sebtiben válaszolt is:

"Kedves Gyula!

Nemlehetne inkább valami kevésbé mozgásigényes? (mondjuk egy kocsmázás)

Üdv"

Fórumoló Zita jobban ismerte az ízlésem, ezért az alábbiakat javallotta társnőjének:

"Kedves Sebi!

Nem hiszem, hogy kedves barátunk, ifj. Farkas Gyula élne ilyen egészségromboló ajánlattal...
sokkal jobb ötlet lenne egy séta, esetleg fagyizás a Margitszigeten. Szép növények ott is vannak.

Üdvözlettel: Zita"

De sajnos utána csúnnya váddal illetett:

"Kedves Ifj. Farkas Gyula!

Féke direkt szervezel olyan programokat ahol mi nem vehetünk részt bizonyos indokok miatt... (távolság, kedv, ismeret hiánya...) Mert nem szeretnél találkozni velünk.
A gyomrom is görcsbe rándul a gondolatra...

Félő üdvözlettel: Zita"

Sok szócséplés után úgy döntöttem, tiszta vizet öntök a pohárba:

"Kedves Fórumolók!

Amennyiben tényleg érdekel benneteket egy személyes találkozó velem (és kosborgyűjteményemmel), beszélhetünk a témáról. Pesti utat ugyan nem terveztem, de Pécs ideális helyszín volna. Várom további elgondolásaitokat ezzel kapcsolatban.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula"

A kedves fórumolók többsége pesti, így egy pesti utat javasoltak. Nekem viszont akkoriban semmi dolgom nem volt Pesten (lévén nyár, és Skolasztikámat sem ismertem még), ezért nem nagyon akaródzott odalátogatnom, lévén költséges utazás. A többiek ezt zokon is vették. Már-már komoly vita kezdett kibontakozni, amikor is Guybrush Threepwood fórumoló újabb "furcsaságot" vett észre velem kapcsolatban.

"Kedves Fórumolók! 

Azt kitárgyaltátok már, hogy 1.) Gyulánk miért a Mátrában szeretne túrázni, ha egyébként Pécsen lakik, illetve... ha a Mátra mint helyszín számára kézenfekvő, akkor a 100 km-rel közelebbi Pest miért nem az?... ...Talán triviális a válasz, de... 

Üdv!,

Largo LaGrande"

Természetesen nem hagytam magam.

"Kedves Largo LaGrande!

Ha triviális a válasz, miért várod, hogy én mondjam ki? Ha jól tudom, Pesten nincs túl sok kosbor (ha tévedek, javíts ki), míg a Mátra ennek a paradicsoma. Gondoltam jobb lesz összekötni a kellemest a hasznossal, és egy kicsit művelődni. Nekem ugyanis nem nagy élmény csak azért utazni többszáz kilométert, hogy pár ember elhiggye rólam: létezem. Ez nekem nem többlet információ.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula"

Sajnos ezzel kicsit aláástam népszerűségem, ez érezhető sebi sértődött hozzászólásából:

"Csöppetsem Kedves Fórumoló Gyula!

Szerintem ez rendkívül udvariatlan hozzászólás volt a részedről.. az előző is melyben "nem nagy élmény"-nek nyilvánítottad a velünk való találkozást..
nemis tudok erre mit mondani (dehogynem: fulladj a kosborokba)"

Stokes penig egyenesen önzőnek nevezett!

"Kedves farkas Gyula!

ne legyél önző! Sajnos itt a társaság nagy része lexarja a kosborokat, komoylan! Ez a valóság...

Üdv: stokes"

Ez a tömény érdektelenség drága növénykéim iránt szintén rosszulesett, így a találkozótémát egy időre jegeltük. Később azonban csak sikerült összehozni egyet (igaz, csak egy személy tette tiszteletét), de erről majd egy másik nosztalgiaposztban számolok be.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Fogadjátok szeretettel újabb nosztalgiaposztomat a "csajozas.hu"-s időszakból. Ez nem az a kellemes nosztalgiázás lesz, mivel egy 2004-es hazugságomra emlékezem. Nem szokásom az ilyesmi, de ekkor elcsábultam. Nem annyira  a hazugságvágy motivált, mint az abban lévő bizonyosság, hogy felvesznek a BME-re.

Történt ugyanis, hogy 2005 júniusában kommentelő Mad hatter (akinek személyi adatai: 1936. szeptember 16-án Szűz jegyében születtem, magasságom 169 cm, súlyom 49 kg, alkatom átlagos, lakóhelyem Budapest, zenei stílusom változó, családi állapotom nőtlen, nincsenek gyerekeim, nem dohányzom), na szóval ez a firma megvádolt azzal, hogy valótlant állítok. A fórumban ugyanis magamat elsőéves mérnök-fizikus hallgatónak datáltam, de a felvételi eredmény még ekkor nem érkezett meg. Helyesebb lett volna tehát a leendő mérnök-fizikus hallgató, amit egy másik helyen alkalmaztam is. Nos, ezzel az össze nem illéssel vádolt meg engem Mad hatter.

Igen tisztelt forumoló ifj FGy!

Természetesen lehetséges, hogy én értettem félre valamit korábbi hozzászolásaidban, ahogy ez gyakorta megesik velem, másoknak sok vidám perceket, és később azok elmesélése közben hasfogó nevetést szerezve, mindenesetre bennem az a határozott meggyőződés alakult ki, hogy Te a BME már első; éves mérnök-fizikus hallgatója volnál, és vizsgákkal terhelt évszakod még tart vagy épp most fejeződött be, de semmiképp sem csak a leendő; kategóriába tartozol. Ezt most akkor hogy magyarázza ki a Zárpi?

Először ebben a témában várja felvilágosító válaszod:
MH

Az ellentmondásra másik is lecsaptak:

Kedves fórumoló ifj. Farkas Gyula!

Először is -- bár jómagam életkoromból kifolyólag nem tartozom a fiatal nők közé, így csupán egy kósza megjegyzésem volna itt -- azt kellene definiálni, hogy a 356-os hozzászólásban is hivatkozott problémának, miszerint Te leendő elsőéves vagy-e, mi a megoldása, iletve hány lehetséges megoldása van. Másodsorban ne haragudj az új színemért, de nekem is alkalmazkodnom kell az itteni klímához, és annyian néztek már férfinak, hogy megkönnyítettem a dolgukat. Mindazonáltal és egyébiránt remélem, hogy ifjú hölgyrajongóid kitartása töretlen, még ha történetesen nem is vagy elsőéves, csak az leszel. Hidd el, aki ilyesmik miatt kiakad rád, az nem is tartozik az intelligens fiatal lányok halmazába.

Üdvözöl, és további sok sikert kíván:
x(y) (2005. július 3.)

Természetesen sikerült tisztázni a félreértést, de akkor igen nagyon aggasztott a tény, miszerint hányavetiségem következtében talán elveszni látszik majd nehezen megszerzett hitelességem. Valódiságom bizonyításának történetéről majd még beszámolok, különös tekintettel csatározásaimra kommentelő Rokk Ervinnel!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Hogy mik meg nem történnek, azt talán még ti sem tudjátok kitalálni, nyájas olvasóim! A blogszünet alatt ugyanis eléggé el nem ítélhető módon hanyagoltam a kosborcsapat ügyeit is. Márpedig ez olyan terület, ami mindig ad munkát az embernek. Talán emlékeztek, miként szakadt 2008 februárjában két részre a csapatunk, és hogy milyen hősiesen küzdöttem, hogy bizonyítsam, a mi csapatunké az egyedül helyes út. Az ellenség galád cselvetéseivel is felvettem a harcot, már amennyire erőmből telt. És aztán kiderült, kígyót melengettem a keblemen, mivel Veres András zendülést szervezett ellenem. Ezt 2009 júliusában még sikerült leverni, azóta viszont -- főként pedig a Csapody-album ismételt elvesztése óta -- igen rendezetlenül áll a csapat szénája.

Új ülést hívtam hát össze, amelyen Bandi és Josh is megjelentek, valamint a kriptotag Poszáta is. Poszáta főiskolai elfoglaltságaira hivatozva jelezte, hogy nem tudja ellátni jegyzői feladatait, így azokat készséggel másra testálná. Nem örültem ennek a fejeménynek, mivel amióta absztinens, Róbertünk kiváló munkaerő. De csak kellett valaki a helyére. Hogy nézne ki az, hogyha én, az elnök skribálnék minden egyes elhangzott szót? Bandi nem ért az írógéphez, Josh pedig szintén elfogalt. Úgy látszott, oda érkeztünk, ahol a part szakadt. Már-már úrrá lett rajtunk a teljes csüggedés, amikor a derék Josh cimboránknak eszébe jutott a mentőötlet:

-- Van ám énnékem egy húgocskám, bizonyos Nusi! Ha megválasztjuk csendestársnak, biztos szívesen gépel, mivel a vőlegénye, Fülöp épp Montenegróban hadgyakorlatozik.

Ez ám a pompás idea! Mindahányan csak ott voltunk, tapssal jutalmaztuk Josh barátunk éleseszűségét. Úgyis hiányzott már egy kis női melegség a kosborcsapatba, mely a rebellisek kizárása óta csak hímnemű egyedekből állott. Ahogy ezen méláztam, eszembe jutott, hogy volt ám nekünk még női tagunk a régi időkben. Úgy hívták, hogy Juli. De ő galád módon az ellenség szolgálatába állt... vajon mi lehet azóta vele. Ti tudtok róla valamit, kedves olvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Sziasztok, kedves Olvasók!

Nagyon örülök a kommentelői biztatásnak, illetve annak, hogy úgy látszik, a napokban mélyrepülésem elérte a legalsó pontját, és innen már csak felfelé vezethet az út. El is mesélem hát, mi történt velem az utóbbi időben. Figyeljetek jól, és ha bármi kérdésetek van, nyugodtan kérdezzetek.

Szóval, a hét egyik nagy eseménye volt, hogy összefutottam a régen nem látott ismerősnőmmel, Hintalan Hajnalkával. A Tiborral való szakítására minden bizonnyal emlékeztek még: Samu bácsi tanácsait követve békében váltak el. Igen ám! Csakhogy volt idő, amikor Hajnalkánk még nem vette kacsói közé a becses művet -- Spielhózni --, ennek következtében pedig nem tudta, hogyan kell békésen szakítani. Előző kapcsolatának a geodéta T. Zsolttal ugyanis viharos véget ért. Bár már mindaketten túltették magukat a szakításon, Hajnalkánk most reaizálta, hogy bizony exénél felejtette "Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben" című szakkönyvét, ami pedig kötelező irodalom a januári szigorlatán. Hát most mitévő legyen? Kérje vissza? De azt talán közeledésnek venné Zsolti. Vegyen egy újat? De az meg súlyos pénzekbe kerül! Sajnos dilemmáján én sem tudtam segíteni, de örültem, hogy vicces pofáját viszontláthattam.

A második öröm, hogy képzeljétek, pályamunkám megnyerte a Jövő emlékei blog versenyét! Jutalmam nem más, mint egy Blu-ray lejátszó, amit a címre postáznak majd. Végre lesz megfelelő lejátszó az Öveges-DVD-imnek, illetve most már a DVD-nél tízszerte jobb felbontásban nézhetem csomornikáim növekedését.

És végezetül, el kell mondanom egy hatalmas heccet is, ami akkora nevetésre ingerelt, hogy megremegtek a BME falai. Azt hiszem, ez a zrí tette fel a koronát a hetemre.

Nos, történt a hetekben, hogy kissé elrontottam a "Waveletek, koherens állapotok és változó felbontású analízis" zh-mat, ugyanis a rendetlen Sz. Péter szobatársam elkeverte a tűzőgépem. Hogyan függ ez össze a zh-eredményemmel? Mindjárt meglátjátok.

Vittem magammal 10 db A/4-es lapot, de -- fájdalom -- összetűzetlenül. Ilyen esetekben, ugyebár, intézményünk biztosít tűzőgépet a megszorultaknak, de kissé szertelen voltam, mivel éppen eszembe jutott egy 9.-ben megesett vicces történet, emiatt elfelejtettem élni eme lehetőséggel. Így hát összetűzetlen lapokra kezdtem el írni a zh-t, és mikor végeztem, be is adtam összetűzetlenül, amit a tanerő utólag össze is tűzött enyhe megrovó pillantás kíséretében, hiszen a BME-n erre nagyon érzékenyek!

Itt jegyezném meg, hogy ez a tanerő csak egy kis nímand: tudnivaló, hogy a profok az ilyen vizsgákra csak a csicskásaikat küldik be. Mindezt a történeti hitel kedvéért mondtam el.

De nem nagyon érdekelt mindez, mivel tudtam, hogy kifogástalanul oldottam meg a feladatokat. Az ám, csak hogy este vettem észre, hogy az utolsó, hibátlanul levezetett feladatot bizony a többi iratom közé kevertem. Emiatt eshetett meg az a szerencsétlenség, hogy bizony 4-es eredménnyel abszolváltam a "Waveletek, koherens állapotok és változó felbontású analízis"-zéhámat. Gondolom, ti is osztjátok elhatározásom, azt, hogy nem hagyhattam, hogy az ötösök dzsungelét egy négyes törje meg. Még képesek lettek volna kifüggeszteni dolgozatom, mint tették azt a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium egy tanulójának esetében!

Éppen ezért úgy döntöttem, elmegyek a következő héten esedékes pót- (esetemben nyilván inkább javító) zárthelyire. Egyszer úgyis ki kell próbálni az ilyet is, elvégre egyszer BME-s az ember!

Meg is jelentem hát a pótzéhán mindenki nagy megrökönyödésére. A hüledezésekre csak annyit mondtam:

-- Hohó, cimbik! Én csak javítani jöttem.

Leültem, kikészítettem magam elé a parizeres-majonézes zsömlémet, valamint itókámat, az ionizált vizet. Alighogy ezekkel a műveletekkel végeztem, azon kaptam csoporttársaimat, hogy mind körém gyülekeztek, holott a tanteremben még számosan akadt volna üres hely.

Tudtam is, mire megy ki a játék, ezért úgy döntöttem, kissé megviccelem őket. Neki is álltam hát bőszen a feladatmegoldásnak, és úgy ültem, hogy mind a mögöttem, mint a mellettem ülők jól ráláthassanak dolgozatomra, sőt még az előttem ülő, de egyfolytában hátrafelé forgó Bécának is megfordítottam a papíromat, hogy jól láthassa a megoldást. Természetesen nem a helyes megoldásokat írtam le, hanem a fejemben lévő  -- szinte kimeríthetetlen -- adomagyűjtemény legszebb gyöngyszemeit tártam elibük. Micsoda hecc!

Jó sokáig ültem a helyemen, közben a felügyelő csicskás hatalmas betűkkel felírta a táblára, hogy már csak tíz perc van hátra a beadásig. Mihelyt realizáltam, hogy az összes göde leírta a megoldást, és elégedetten beadták feladatlapjukat, rácsavartam töltőtollamra a kupakját, és elégedetten hátradőltem. Vártam öt percet, míg mindenki ki nem ment, azzal lekaptam a kupakot, és mint egy őrült, ki tépte láncát, leírtam a megoldásokat. Szégyen, nem szégyen, utólag jöttem rá, hogy ejtettem egy helyesírási hibát! Mindegy, így is megérte, hiszen kacarászva adtam be a megoldásokat.

Két nap múlva, mikor megjelentem az eredményhirdetésen, kuncogva figyeltem a hüpe szekundánsok fancsali, de főleg hitetlenkedő arcát, sőt még egy beszélgetésfoszlányt is sikerült elcsípnem:

-- Érthetetlen, öregem, érhetetlen! Hiszen teljes egészében a Gyuláról írtam le!

No, persze ott és akkor nem osztottam meg velük ezt a zrít, mivel félő lett volna, hogy a nevetéstől nem tudom jól elmondani. Este azért a biztonság kedvéért megírtam nekik az egész történetet egy kör-emailben, nehogy kimaradjanak egy ekkora poenből! Gondolom, a térdüket csapkodták nevettükben csalafintaságomat olvasván.

Ugye, ti is ezt teszitek ezt a történetet olvasván, Blogolvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

Kedves Blogolvasók!

Az elmúlt hetek zaklatott történéseinek hatására úgy éreztem, hogy idegeim csak a nosztalgiázásában lelhetnek enyhet. Fel is kerestem tehát internetes működésem első színhelyét, a csajozas.hu-t, és az ott talált mazsolákat most elibétek tárom.

Kedves Forumoló ifj. Farkas Gyula!

Kezdem hinni,hogy ez a fizika dolog nem is olyan nagy baromság...Történt ugyanis a minap,hogy egyik barátnőmmel sehogy sem sikerült kinyitnunk egy üveg bort, a már régóta jól bevált,és sokszor alkalmazott szempillaspirál technikával....De ekkor fantasztikus ötletem támadt,és megkerestem a fésűmet...A fésű hosszú,vékony végével lyukat fúrtam a dugóra,amit ezután már könnyen be tudtunk nyomni a szempillaspirállal...Szóval úgy érzem,mégis csak jó,ha az ember néha odafigyel fizika órán...persze azért nem kell túlzásba vinni,de mégis....
(Bocsi az offért)

Üdvözlettel:
Kriszti

Írta mindezt Kriszti, 2005. június 24-én. Öröm repeszti a keblem, hogy ekkoriban még termékeny talajra hullottak tanításaim. De természetesen akkoriban sem volt kolbászból a kerítés, jó bizonyíték erre egy ugyanezen naptári évből, de június 23-áról származó bejegyzés:

Kedves fórumoló ifj. Farkas Gyula!

Távol álljon tőlem, hogy gyanúsítgassalak, hidd el, nem ez volt a szándékom. Miért ne lehetnél igazi reg pusztán attól, hogy emlékeztetsz valakire, aki valaha itt élt és alkotott a csp-n? Azt természetesen egy percig sem gondoltam, hogy még mindig itt él, hiszen abból egyenesen az következnék, hogy te (vagy ő) kamureg. Ami, ugye, nem áll szándékomban. Maradjunk annyiban, hogy ez egy távoli sejtés, aminek hangot adtam. Remélem, e bárgyú beszólásom nem szegte kedvedet, és már a hullámok is inkább alattad, mint feletted vannak. Komoly embernek látszol, aki elszántan küzd a tudomány tengerén, ki tudja, mennyi fizikakönyvet fogsz még megtölteni a tudomány csíráival! Kérlek ezért, ne vedd zokon szavaimat, hanem inkább próbáld a jó (fizikai) oldalát nézni. Ahogy eddig is tetted.

Üdvözlettel:
x

De történt még ennél is rosszabb! Némelyek teljesen figyelmen kívül hagyták a fórum címében jelölt célt, nevezetesen, hogy itt fizikaórán történt vicces eseteket kéretik publikálni, és mindenféle butaságokkal árasztották el topikom. Ilyenek voltak:

Pistikének csak feje van. (  )
Pistikééknél karácsony van. Pistike odagurul a karácsonyfa alá, kibontják neki az ajándékot, mire Pistike csalódottan:
- Már megint sapka ?! =(

Vagy:

Úszóversenyt rendeznek három Pistikének. Az első Pistikének csak keze van, a másodiknak csak lába, a harmadik meg csak egy fej.
Elrajtolnak, akinek csak feje van, elmerül. Amelyiknak csak keze van, nagy nehezen beér a célba és megnyeri a versenyt.
Ezután visszaúsznak Fejes Pistikéért.
- Pistike, mi a f.szt csináltál?!
- Bazze, 2 évig tanultam füllel úszni erre valaki rámhúzott egy úszósapkát.

Ezek után, gondolom, kitaláltátok, hogy egy időre elhagytam a topikot. Kár a disznók elé gyöngyöt vetni, ugyebár. Hiányoltak is nagyon!

Kedves Fórumoló F. Gyuszi bácsi!

Hol a ..szomban van már ?
Miért hanyagolja el a topikját? Miért nem törődik a rajongóival? =(

Maradok tisztelettel
Y.A. (2005. június 27, Az elszallt arczu srac)

Mivel azonban a kis szívem vajból van, a kérésre mégis hajlottam. Mit kérésre? Kérések özönére! Így közismert jószívűségem okán ismét publikáltam eme fórumon. Hogy mi mindent még, azt egy következő posztomban osztom majd meg a nagyérdeművel.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon