Kedves Olvasóim!

Nagy öröm látnom a látogatottsági statisztikát, mivel ez azt mutatja nekem, hogy továbbra sem feledtetek el, hogy továbbra is figyelemmel követitek sorsom alakulását. Az elmúlt hónapokban sajnos nem tudtam posztolni, sőt arra is csekély reménységem volt, hogy valaha meglátom a napfényt.

Komorak a szavaim, de ne aggódjatok, már minden rendben van! Kissé ugyan lesoványodtam, és a látásom is megromlott, de szellemi frissességem nem szenvedett Csorbát: amíg mellettem megőrültek, én megtanultam angolul.

No, de joggal kérdezhetitek, hol voltam én tulajdonképpen az elmúlt hónapokban. Legutolsó híradásom szerint a Hortobágyon vendégekeskedtem Béres Bertalannál, akiről kisült, hogy Klotildom atyja és megyeszerte hírös betyár. A szilvesztert is nála töltöttem, folyt a jó brügecsi bor, csak úgy húzták a nótát a cigányok, hogy zengett belé a csárda. Berci nagyon örült, hogy megismerhet, s általam hírt kaphat lányáról, akivel évekkel ezelőtt megszakadt már a kapcsolat. (Másik lányuk, Béres Nóri - magyar-néprajz szakos lévén - még időnként levelezik édes szüleivel, legkedvesebb édesanyjával, Béres Bertalanné, született Gál Magdával.)

Bertalan nagyon szívélyesnek mutatkozott - kár, hogy jó emberismeretemet is be tudta csapni, mivel első benyomásom az volt, igen kellemes és csupaszív emberrel van dolgom, aki ráadásul kiváló humorérzékkel is rendelkezik. Ez utóbbi bizonyítéka, hogy öklével csapkodta a faasztalt, mikor elmeséltem neki a kvaterniós történetet.
Berci is elmondta, hogyan alakult eddig az élete. Módos parasztgazdák gyermekeként látta meg a napvilágot, de aztán betyárnak állt, kifosztotta  a gazdagokat, a postakocsisok rettegtek tőle, ha csak feltűnt délceg alakja. Egyszer egy tót férfit állított meg, aki elmondása szerint csak köcsögöket szállított. Bertalanunk azonban rögtön látta, hazudik a tót atyafi, biztos aranyat rejt, ezért felszólította az edények összetörésére. A tótocska sírva csapta földhöz az egyik edényt, aztán a másikat, így sorra végig az összest. A kocsisnak már potyogtak a könnyei. Bertalannak is, de neki a nevetéstől.

-- No, ne búsuljon bátyám, megfizetem az árát! Itt van a fazekak ára” – mondta zárásképp, és egy köteg bankót csúsztatott a remegő tót zsebébe, majd ellovagolt, de még hallotta, amikor a kifosztott tót így beszél: „Nagyon jó, derék ifjú, jószívű betyárnak lenni; nekije még egyszer földhöz vágnám a fazekaimat!

Hát, ilyen jószívű betyár volt Béres Berci, de a hírnevét mégsem ezzel szerezte meg, hanem hogy feleséget is úgy rabolt magának, a szépségéről híres Gál Magdát, Bodok szépét a lováról ragadta el, mikor Magda a korsójával a kúthoz igyekezett. Híres kút volt ez... csak kár azzal a kúttal dicsekedni a bodokiaknak. Jobb volna bizony, ha behánynák, betaposnák földdel... Hogy alant röpültek, sok apró madárnak lett a temetője... temetőnél rosszabb sok bodoki lánynak.

Házasságukból két gyermek született, Klotild és Nóri, éltek boldogan. A pandúrok nem tudtak a nyomukra akadni, Berci mindig túljárt az eszükön. Éppen egy ilyen történet mesélésébe kezdett Berci, hogy miként tett bolonddá 15 pandúrt, mikor belépett egy világszép lány a csárdába, és egyenesen a betyárvezér ölébe ült. Mint megtudtam, ő Vér Klári, és fülig szerelmes Bertalanba. A szerelem kölcsönös, Gál Magda is tud róla, s haragjával üldözi a tizenhét éves forma parasztlányt.

Sűrű családi titkokat tudhattam hát meg, már ekkor gyülekeztek a fellegek, amit azonban a brügecsi bor és a sok adoma akkor még oszlatott. Így hát nem is fogtam gyanút, mikor Bertalan kijelentette, hogy visszavár. Budapesten nem fogadott semmi érdekes, így megfogadtam, hogy amint tudok, visszatérek. Mindez januárban történt, február elején még volt időm egy rövid posztra, de utána mentem is vissza a Hortobágyra. Bár ne tettem volna. Ezúttal már egyedül mentem, mivel a hűtlen Poszáta Indiába utazott önkéntes munkára egy fél év erejéig. Utamról egyedül Klotild tudott, mást nem láttam érdemesnek értesíteni. A hortobágyi kellemes időtöltésre vágytam csak, hogy újult erővel térhessek haza a közelgő kosborcsapatbéli tisztújításra. Sajnos, a sors keresztül húzta számításaim, mivel semmi sem úgy történt, mint vártam volna.

Hogy mi lett, arról a következőkben számolok be.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.