Kedves Nagyérdemű!

Meglehetősen sokat utazgattam az elmúlt időszakban. Ezen utazások egyik állomása volt drága nagyanyám, özvegy Balás Jánosné háza is, akit 81. születésnapja kapcsán üdvözölhettünk. Vittem számos jókívánságot, Ede elszavalt egy verset, Gitti pedig átadta az ajándékot, a hímzésmintákat meg egy Horváth Ilona szakácskönyvet. Egészében jól telt a délután, nosztalgiáztunk, beszélgettünk.

Történt azonban, hogy váratlan esemény zavarta meg nyugalmam, amely pedig már éppen eláradni készült a gyomromban az elfogyasztott képviselőfánkoknak köszönhetően. Kiszúrtam ugyanis, hogy a cserépkályha mellett egy halom megsárgult papír van.

-- Ezek meg micsodák, kedves nagyanyám? -- kérdeztem illendően, mert tudni kell a nagymamáról, hogy igencsak szigorú.

-- Gyújtósnak való, kisonokám -- dörmögött.

-- Gyújtós? -- okoskodott Gitti az ő szokásos modorában. -- Hiszen nyár van, és a tüzelés számodra oeconomice is igen megterhelő!

-- Sajognak már a csontjaim, jót tesz azoknak a meleg. És ez a bolond időjárás -- válaszolt a nagymama, és a gallérja mögé gyűrt még egy képviselőfánkot --, Bogyóval is beszéltünk a minap, hogy ilyen régen azért nem volt.

Miközben csevegtek, és özvegy Balás Jánosné felidézte azokat az időket, mikor király nélküli királyság volt kishazánk, nos, én áttekintettem a gyújtósnak szánt anyagot, és hüledezve tapasztaltam, hogy az nem más, mint az 1954-es Rákosi Mátyás tanulmányi verseny anyaga és megoldásai!

-- Hát ezek meg hogy kerülhettek ide? -- kérdeztem élesen.

-- Volt itt az a Goldperger gyerek. Az még az ötvenes években volt. Ide adták kosztra, kvártélyra. Az oldogatta. Nekem már akkor se volt hozzá se eszem, se türelmem. Na, eszem még egy fánkot! -- humorizált, és ezzel el is volt intézve a dolog. Én meg gondoltam egyet, felkaptam a papírokat, és a zubbonyom alá rejtettem. Jó, hogy nem engedtem a lángok martalékává válni egy ilyen kincset. Ilyesféle matematikai feladatok voltak benne:

Egy üzemben 40 munkás sztahanovista munkamódszerre tér át. Ezáltal az üzem termelése 20%-kal emelkedik. Ha az első sztahanovistákkal együtt a munkások összesen 60%-a tér át az új munkamódszerre, akkor ezáltal az üzem termelése az eredeti termelésnek lét és félszeresére növekszik. Kérdés, hány munkás van az üzemben és hányszorosára növekedik az üzem termelése, ha valamennyi munkás megtanulja az új munkamódszert.

Jó, mi? Belátom, hogy távolesik a magas matematikától, de talán nem lesz érdektelen Ede számára, aki a jövő évben úgyis megkezdi az első osztályt.

Marad tisztelettel:

ifj. Farkas Gyula

Ui.: Mellékelem a Goldperger gyerek képét.

 

2 komment

Címkék: egyeb ede

A bejegyzés trackback címe:

https://kosbor.blog.hu/api/trackback/id/tr163092238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

goli 2011.11.01. 20:36:22

A napokban találkoztam magát ifj. Farkas Gyulának nevező blogger bejegyzésében nevemmel és gyermekkori fényképemmel. Mint illetékes, a következőket szeretném hozzáfűzni:
18 éves koromig mindvégig szüleim házában "kvártélyoztam" és szüleim asztalánál "kosztoltam", senkihez nem voltam "kiadva". 1954-ben biztosan nem vehettem részt a Rákosi Mátyás matematikai tanulmányi versenyen, mert akkor az általános iskola 8. osztályába jártam, és (az akkor RM-ről elnevezett) Középiskolai Tanulmányi Versenyeket a középiskolák 3. és 4. évfolyamos tanulói számára rendezték.
Az igaz, hogy diákkoromban szívesen és eredményesen foglalkoztam matematikai feladatok megoldásával. Az 1955-56-os tanévben az 1. osztályos középiskolai tanulók között a Középiskolai Matematikai Lapok feladatmegoldó versenyében országos 3. helyezést értem el. Az eredményes megoldók fényképét a KML következő évfolyam első számában közölték. Az akkori feladatmegoldók fényképei ma is megtalálhatók az Interneten a Középiskolai Matematikai Lapok archív oldalain. A blogger innen vette le a fent közölt fényképet, azonban ennek ebben a kitalált történetben való felhasználásához nem járultam hozzá.
Ha valaki egy létező személyről valótlanságot állít, azzal valamilyen célja van. Vajon miért pont az én fényképem tetszett meg a bloggernek a tablón lévő több tucat diák közül?
Goldperger István

Rókakígyó 2013.02.12. 18:59:07

@goli: bár valszeg semmi értelme, de megjegyezném, hogy valszeg semmi célja nem volt a kép és a név felhasználásával és nem is akarta Önt megbántani.
süti beállítások módosítása