Szervusztok, kedves Blogolvasók!

A hétvégét Szederkényben töltöttem kedves családommal. Jó is volt, mert nagyon hiányoztak már otthoni növénykéim. Csodás volt nézni virágzó kosborjaimat s kedvelt fikuszomat. Éppen a párakészüléket állítgattam, amikor csengetést hallottam odakintről. Édesanyám méltatlankodva kelt fel a hencserről, ahol reggel óta heverészett egy-két Kiskegyed társaságában.

-- Á, Pucikám !-- hallottam a hallról a megváltozott hangszínt, amikor a látogatóban édes szülém kebelbéli jó barátnéját, Hernandeznét fedeztem fel, oldalán szemefényével, a bárgyú Inezzel. Róla azt illik tudni, hogy bár buta, mint az éjszaka, kínkeservesen sikerült elvégeznie a főiskola Ba alapszakját, s jelenleg a Mangoo hasznos munkaerejeként tevékenykedik valamelyik budapesti plázában. -- Gyertek, fáradjatok csak beljebb! Ne nézzetek körül, irdatlan a rendetlenség, meg hát nem is készültem semmivel. Gyuszikám, szaladj már le a boltba egy kis édességért...várj csak, inkább én megyek. Te addig szórakoztasd a vendégeinket. Ti meg le ne vegyétek a cipőtöket, nincs kitakarítva, csak gyertek.

Úgy éreztem, ez a szerep testhezálló nekem, így hát az étkezőbe vezettem őket, ahol egy kissé barnult banán még volt, amelyet én fogyasztottam el, mivel igen nagyon szeretem, és biztosítottam őket arról, hogy anyám hamarosan krémesekkel megrakodva ér majd haza. Inez szájában összefutott a nyál, ammint falatozásomat nézte.

-- Végeztél már az egyetemen, Gyuluskám ?- kérdezte Hernandezné Puci.

-- Naná. Magánéleti okok miatt csúsztam. Nekem ötösnél rosszabb jegyem sosem volt.

-- Igen, a jó tanuló csak rontani tud !-- mondta ki az arany(Au)igazságot a cher maman -- Inezem is mindig évfolyamelső volt.

Ezen a nyilvánvaló hazugságon akkorát nevettem, hogy kirepült a számból a banán. Kértem, hogy ilyeneket ne mondjon, mert ránk szakad a plafon!

-- Részben neked köszönhetem a sikereim, Gyula. Hiszen olyan kiválóan felkészítettél, hogy rögtön át is mentem minden vizsgán. Szegény Bettinek nem volt ilyen szerencséje, másodszor is bedacizott kvantitatív módszerekből. Most adtam neki kölcsön a jegyzetem...a 128-asok terén találkoztunk.

-- Jól hallottam? 128-asok terét mondtál?

-- Igen.

-- Inez te akkorát tévedsz a kettő prím kitevőjű hatványaival kapcsolatban, mint mikor Lord Kelvin azt mondta, „Sem légballonnak, sem repülőgépnek soha semmilyen gyakorlati haszna nem lesz”.

Szellemességemnek kacagásorkán lett a jutalma. Inez az asztalt csapkodta, Puci fejét hátravetve nevetett, csak én próbáltam megőrizni a hidegvéremet. Mikor édesanyám belépett - kezében az íncsiklandó indiánerekkel - neki is el kellett mesélnem ezt a blődséget. Másodszorra már én sem tudtam komoly maradni, így összekapaszkodva nevettünk.
Fájdalom, hogy az indiánereket egyedül kellett megennem, mivel az eset után Puciéknak váratlan elfoglaltsága akadt, ami miatt távozni kényszerültek.

Tanulságos, nem?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.