Szervusztok, Nyájas Olvasóim!

Sajnos, a balsejtelmek kezdik magukra ölteni a valóság körvonalait! Joggal feltételezhető, hogy az elvetemült F. András nemcsak a számtechboltot károsította meg -- vagyis harapott a kenyeret adó kézbe --, de kosborcsapatunknak is ellátta a baját.

Poszáta rekordnyomozással eredt Bandi nyomába. Nagyon sürgős volt, nem tűrt halasztást, mivel a postásnő már kihozta számomra a csekket az ausztrál botanikus szaklap előfizetésre. Nagyon is félő, hogy évek óta most először nem jutunk ezekhez a becses sajtótermékekhez!

Kiderült, hogy Bandinak Soroksáron van a bejelentett lakcíme. Bár azonnal odamentem Poszátával, sajnos csak lelakatolt ajtót találtunk.

-- Azt hittem, nagyobb szerencsével járunk -- kezdte Poszáta --, hiszen csupa jó előjellel találkoztunk. Láttunk rizst, gyapotot, gabonát, sőt ifjú házasokat is. A buszra meg még egy idős hölgy is felszállt, hóna alatt pávakakassal. Minden klappolt... mondjuk az is igaz, hogy tüsszentett a némber... ez von a szerencse erejéből!

-- Elhallgass már! -- rivalltam rá. -- Inkább mássz fel erre a palakerítésre, és nézz be a telekre!

Poszáta engedelmeskedett és tájékoztatott a látrányról. Sajnos nem lettünk okosabbak, mivel az ingatlant -- egy afféle fészert vagy melléképületet -- takarta egy termetes diófa és benőtte a gaz.

-- Hogy fogunk bejutni? -- törtem a dióm. A szerencse ekkor még a segítségünkre sietett, mivel felbukkant a telek tulajdonosa, bizonyos Turza Róza, aki a Belvárosi Kutyafürdő lelkes munkatársa. (A képen őt láthatjátok.)

-- Mit akarnak itt?- - kérdezte kissé mogorván.

-- Fekete Andrást keressük!

-- Ah -- kapott a homlokához a névre --, ha megtalálják, helyettem is tekerjék ki a nyakát!

-- Miii--csooo-daaa? -- kérdeztük szemelkerekedve.

-- A bérlőm volt. És fizetés nélkül meglépett! Most mondják meg! Már a saját bérlőiben sem bízhatik meg az ember!

-- Minket is megkárosított -- buzgolkodott Poszáta, de én leintettem, mivel nagyon kínosnak éreztem a helyzetet.

-- Be tudna engedni András egykori lakásába, hogy nyomok után kutassunk?

-- Természetesen. Hozom a kulcsokat!

Öt perc után már benn is voltunk. Nem valami szívderítő látvány fogadott minket: egy malévos boríték, egy tönkrement álbajusz (valami olajos dologba ejthette, amitől használhatatlanná vált), egy számla arról, hogy a diliboltban krumpliorrot vett, valamint bőröndöt egy nagyáruházban (aminek nem árulom el a nevét, de az a szlogenje, hogy minden szinten, szinte minden).

-- Ajajaj -- méltatlankodtam. Poszáta is aggodalmas tekintettel szedegette a nyomokat helyre kis gumikesztyűjében. Róza a kezeit tördelte.

-- Valószínűsíthető, hogy Bandi külföldre szökött -- mondta ki végül a verdiktet Poszáta. -- Itt egy blokk a repjegyéről, ami a Kajmán-szigetekre szól!

-- Uramatyám. Se pénz, se posztó -- zokogott fel Rózi.

Én magam -- férfiember lévén -- tűrtöztettem könnyeim, de ez még nem segített rajtunk. Pénz nélkül hogyan fogunk előfizetni a botanikus szaklapokra? Vajon örökre leáldozott kosborcsapatunk csillaga? Most mitévők legyünk?!

Várja válaszotok:

ifj. Farkas Gyula

a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.