2011.07.27. 03:12
Uszodai kaland
Drága Publikum!
Most, hogy végeztem a nem igazi egyetemen, valamint hónapokig raboskodtam a Hortobágyon, s egyéb megpróbáltatásokon mentem keresztül, úgy döntöttem, kihasználom utolsó szabad nyaramat, és kikapcsolódással töltöm el. Példának okáért gyakran látogatok el az uszodába a hajnali órákban, ahol is fecskében, úszósapkával a fejemen komótosan rovom a kilométereket az 50 m-es úszómedencében, egynehány rózsás sapkájú, fonnyadt mámi társaságában. Milyen kellemesek is az ilyen reggelek, amikor csak tempózok kényelmesen, s közben a Második Hardy--Littlewood-sejtés lehetséges bizonyításán töröm a dióm.
Ráadásul, képzeljétek, a minap kellemes meglepetésben lett részem. Éppen bemászni készültem a medencébe a létrán (természetesen kiadós zuhany után), amikor éles hang és sípszó csapta meg hallószervem:
-- Ha még egyszer beleugrasz a medencébe, öcsisajt, mehetsz haza! Otthon pancsolj a lavórban!
Az uszodamesternő csípett fülön éppen egy randalírozó ifioncot.
-- A nemjóját! -- vakartam födetlen kobakom, s már visszafelé fordultam a létrán, mikor az előbb hallott hang rám kurjantott: -- Gyula! De rég láttalak! Hintalan Hajnalka volt az, az uszodamesterré avanzsált pályaelhagyó kohómérnöknő. Hajnalka jóakaró nyájassággal viseltetett irántam első ösmertsége miatt, kivel is még a Ferenczy-házban történt mélyebb bizodalommal való ismerkedésem. Már apáink is secundum traditionem ösmertségben voltak. -- Elnézésedet, hogy tökfödő nélkül akartam a medencébe menni -- mentegetőztem --, már itt se vagyok. -- Ugyan, rá se ránts! -- csapott a vállamra Hajni. -- Ha nem vagy laza, húzzál haza! Haverok vagyunk, vagy nem? -- És cinkos vigyorgásával tudtomra adta, hogy szabad a pálya. Így hát bemásztam a medencébe, tempózni kezdtem, mi több, Hajnalka is utánam mászott, s míg én megszokott kilométereimet róttam, társnőmnek be nem állt a bagólesője. Példának okáért elmesélt egy kémiai tárgyú vicces történetet, melyet jó alaposan előkészített, ti. figyelmeztetett, inkább álljak le a tempózással, mert a rám törő kacagásorkán miatt esetleg elhibázhatom kiváló levegővételi technikám, és még a végén víz megy a szaglószervembe. Történt ugyanis, hogy egy ízben Hajnalka találkozott egy ifionccal, akinél Hajnalka oké volt. A pubi tudta Hajniról, hogy zenerajongó, csak éppen zenei műveltsége eléggé az ismert kétéltű feneke alatt leledzett: az illető zeneileg semleges volt, vagyis jobbára pop és rap számokat hallgatott, ha hallgatott. Öltözködésében is megnyilvánult ez utóbbi zene ismerete: lógó ülepű nadrágot viselt. Hajnalka próbálta elhajtani a kellemetlen udvarlót: -- Hajad lógjon, ne a gatyád, macskajancsi! (Utalván ezzel arra, hogy ő a rockzenét szereti, nem penig a divatrappereket.) De sajnos az ifjú nem értette meg a célzást, és tovább erősködött: -- Nem jössz el velem augusztus 5-én a Pacsába Bróm Tomi-koncertre? A Hajnalíz és a Gecigránát élőben a legütősebb! Ekkora blődséget hallván Hajnalkából elementáris erővel tört fel a kacagás. Mert óké, hogy ő rocker, de van annyi zenei műveltsége, hogy más zenei irányzatok előadóinak sem téveszti el a nevét! Míg szerencsétlen flótás összekeverte a Mengyelejev-féle periódusos rendszer VII-es főcsoportjában található elemeket!!! Én is jót mosolyogtam a történeten, miközben tovább tempóztam, de Hajnalkának le kellett állnia az úszással, míg a pályákat elválasztó kötélben megkapaszkodván megszűnik nevetőgörcse. Tanulságos, nem? Üdvözlettel: ifj. Farkas GyulaEbben a pillanatban jutott eszembe, hogy bizony jómagam is menten meg leszek fenyítve az említett hölgyemény által, ugyanis sajnálatos módon otthon felejtettem az úszósapkámat (a mellékelt piktúrán láthatjátok).
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.