Kedves Olvasók! 

Szeptember végén kosborgyűjtő túrán vettünk részt a barátaimmal, és Miki megint ott volt. Most már nem hallatszottak bíráló megjegyzések a biológiai tudásomra, szép csendben lézengtünk. Igen ám, de hazafelé menet Mikinek csúnyán meghúzódott a lába, így félő volt, hogy már a buszmegállóba se tudott volna elmenni. Azt fundáltuk ki, hogy stoppolni fogunk. Karesz azt mondta, hogy ne is álmodjunk arról, hogy bárki errefelé jön, arról meg pláne nem, hogy megállnak nekünk. Én azt mondtam, hogy 30 percet kell várni, és felvesznek. Mondanom sem kell, eddig elfojtott hitetlenkedésük most kitört. Azt mondták, hogy csalódtak bennem, mert nem hitték volna, hogy okkultizmussal is foglalkozom. Ám nem ez volt a helyzet: a Poisson-féle eloszlást alkalmazva kiszámoltam, mikor jön a legközelebbi autó, és valóban úgy lett: 27,8 perc múlva Miki barátom már egy Audi A3-asban ült, és robogott a buszmegálló felé. Gondolom, még azóta is azt találgatják, hogyan jöttem rá. Persze én csak somolyogtam a bajszom alatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.