2007.03.31. 20:20
Dedekind forog a sírjában
Újabb humoros történet jutott az eszembe, melynek olvastán feltehetőleg Ti is rekeszizomgörcsöt kaptok majd. Egyszer matekfakton az egyik osztálytársamnak a Dedekind-féle szeletalkotást kellett definiálnia. Osztálytársam magabiztosan kijelentette, hogy ez nem más, mint az, hogy a húr a kört két körszeletre bontja. És nem értette, miért tör ki az osztály egetverő kacagásban! A tanárnő is a térdét csapkodta nevettében, osztálytársam pedig értetlenül bámulta a naplóban díszelgő hatalmas elégtelent a neve mellett.
Humoros, nem?
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kosbor.blog.hu/api/trackback/id/tr70892787
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sztikk 2007.05.23. 18:33:41
Nem, nem az.
Razi 2007.05.23. 22:34:25
és min nevettetek?
Ismeretlen_66927 2007.05.28. 11:30:42
Kedves Fórumoló Razi!
A humor forrása jelen esetben az, hogy a Dedekind-féle szeletalkotás köszönőviszonyban sincs a geometriával. Ugyanis a kérdés a számelmélet problémakörébe tartozik. Szegény osztálytársam kissé tájékozatlan volt.
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
Tomek 2008.01.08. 20:38:12
Kedves Gyula!
Alapvetően a humor mondjuk a klasszicista drámaírásnál (gondolok itt Moliére művészetére) például a helyzet- és a jellemkomikumon alapszik. Ezt Moliére sikeresen is műveli, mert olvasva a műveit ma is megmosolygom őket.
Ellenben nálad valahogy az a helyzet, hogy a sztorikban valaki biztos megbukik, vagy egyest kap; vagy egyszerűen kitudódik, hogy nem tanul (persze valahogy a sztorik úgy vannak kiélezve, hogy ez belső jellemvonásából fakad, magyarul: unintelligens, merev ellentétben a narrátorral, aki gondolom Te vagy). Az, hogy kiderül valaki tudatlansága, még lehetne jellemkomikum, de valahogy nem úgy sül el a dolog.
Ez a sztori inkább tragédia arisztotelészi értelemben (történet a jóból a rosszba fordulva).
Ezek a sztorik szerintem nekünk: "átlagembereknek" (most azokra gondolok, akik velem együtt nem tudnak nevetni ezeken a "mókás dolgokon") nem viccesek, sőt... Ha a tanárnő is a térdét csapkodta, akkor bizony rossz pedagógus, mert amelyik kigúnyolja, kineveti, ergo megalázza a gyereket, az legfeljebb gyűlöletet válthat ki. Sőt ha létezik ilyen tanár: szégyellje magát!
Maga az a fordulat nem vicces, ami a velőjét adná a mutatványnak. Mivel a Dedekind-féle szeletalkotást feltételezem: szűkebb kör ismeri, mint a blog összes látogatója; kevés ember derül ezen a "mókán", ha derül egyáltalán.
Hogy azért jót is mondjak, Kedves Gyula, kevés ilyen igényesen kidolgozott, szépen és karakteresen kialakított blogot olvasgattam eddig! Szóval gratulálok hozzá.
Üdvözöl:
Tomek