Kedves Diáriumolvasók!

Ahogy ígértem, természetesen nem hagytam annyiban a dolgokat B. Miklóssal kapcsolatban: ma délelőttre összehívtam egy rendkívüli kosbortúrás tanácsot otthonomban. Eljött Karesz, Laca, és per se intelligitur Miklós is, aki már érezte a rosszat: szokatlanul csendes volt, és nem merte a szokásos szellemességeivel szórakoztatni a társaságot.

Az ülésen én elnököltem, Karesz pedig jegyzőkönyvbe vette az elhangzottakat. Bevezetésként megemlítettem, hogy Miklós megbízhatatlanságát bizonyítja az a tény is, hogy hónapokon keresztül feléje sem nézett társaságunknak, mert szektába keveredett. Ezt mi nagylelkűen elnéztük neki, mert tudtuk, előbb-utóbb visszatér: így is lett. Bár ne lett volna! Akkor talán megmaradnak a június 23--24-ei kosbortúra képei.

Folytattam a tárgyalást a vád ismertetésével, miszerint B. Miklós pécsi lakos folyó hó 23-án és 24-én lemerült digitális fotóapparáttal "fényképezett" hanyagságát leplezendő, kárt okozván ezzel kosborgyűjtő társulatunknak. Tettét súlyosbítja, hogy a szankciókat elkerülendő képhamisításba fogott, és nem átallotta más fényképét jogtalanul használni. Kezemben ott volt a corpus delicti: a vonatos kép.

-- Vádlott, tud valamit felhozni a mentségére? -- hangzott el kérdésem.

Miki csak hebegett-habogott, hogy ő jót akart...

Ekkora hazugságot hallván elfogott a pulykaméreg! Lecsaptam a kalapáccsal, és rögtön ítéletet hirdettem, miszerint "B. Miklós pécsi lakos csalás és hazugság, valamint jelentős károkozás vádjával a rögtönítélő bíróság által bűnösnek találtatott, és az ítélet azonnal végrehajtandó, aláírás: Tóth Károly, Benedek László, ifj. Farkas Gyula elnök s. k.".

-- A büntetés pediglen -- néztem fel irataimból Miki ijedt arcára -- kétszáz guggolás!!! Hajtassék végre az ítélet azon nyomban!

Így hát Miki kiállt a szoba közepére, levette az ingét, és nekiállt. Csigalassúsággal dolgozott.

-- Hohó, barátocskám! -- szóltam rá. -- Ez nem ilyen egyszerű!

Azzal elővettem a metronómot, és diktáltam a ritmust. Miki egy darabig követte a ritmust, de úgy a felénél egyre lassult. Épp a száztizenkettedik guggolásnál tartott, mikor belépett a szobába anya, hogy hozott nekünk egy kis süteményt. Először döbbenten bámult, aztán kihátrált, mondván, hogy tornázzunk csak. Én csak mosolyogtam a bajszom alatt.

Mikiről már csorgott a veríték, és egyre lassabban dolgozott, én pedig voltam olyan kegyes és lassabbra állítottam a metronómot. Miután a kétszázadik guggolást is bevégezte Miklós exbarátunk, felállt, és várakozóan nézett rám.

Azt hitte ugyanis, hogy ennyivel megúszta!

Azonban hatalmasat tévedett:

-- Ja, és ezen kívül B. Miklós a kosborgyűjtő társaságból való örökös kizárásra ítéltetik! -- világosítottam fel.

Mikinek ez már sok volt: felkapta a táskáját, növénygyűjtő albumait, és szó nélkül távozott.

-- Ítélet végrehajtatott, igazság tétetett! -- rikkantottam, miután a gazember elment.

Így bűnhődik az, aki vét a társaság szabályai ellen!

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Post scriptum: Most, hogy Mikit kitiltottuk a társaságból, megüresedett egy hely. Tagfelvételt hirdetek tehát: részletesebb feltételekkel később jelentkezem. -- ifj. F. Gy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.