Kedves Blogolvasó Publikum!

A tegnapi nap több szerencsés fordulatot is megérlelt számomra. Egyrészt Gitti pozitívan nyilatkozott magnószalagomról, bár megjegyezte, hogy Ede számára most nagyobb látványosságot jelent az a hörcsög, amit édesapja kapott a születésnapjára a kollégáitól. (A kedves fricska lényege, hogy Zsoltit barátai Hörcsög névvel ugratják. Hogy mi a rejtélyes becenév magyarázata, arra itt nem áll módomban felvilágosítást adni, mivel magam sem tudom.)

Ez volt a kisebbik horderejű ügy.

A nagyobb fontossággal rendelkező ügy az, hogy végre találkoztam Katával, és egy hangulatos kávézóban, a Semiramisban (Király utca 33.) elmeséltem neki az ügyet. A képeket egyelőre nem mertem megmutatni, tartván attól, hogyha hazugság az egész, akkor fölöslegesen kompromittálom a drága Piroskát. Még mielőtt a mesélésébe belekezdtem volna, Kata felhívta a figyelmem, hogy találkozni fog egy osztálytársnőjével, aki jegyzeteket kért tőle kölcsön még az év folyamán, és azt most vissza szándékozik adni.

Egy csésze habos kávé mellett előadtam tehát ismerősnőmnek nagy bánatom. Kata -- lévén empatikus személyiség -- megértően bólogatott közben, s amint végeztem, előállt a farbával:

-- Gyuszikám, tudom én, mi a megoldás a te problémádra.

-- Igazán?

-- Úgy ám. A Cosmóban olvastam egy pompás praktikát az ilyen esetekre.

-- Mi hát a teendőm?

-- Próbára kell tenni Piroskát, hogy kiderüljön, elég erős-e a szerelmetek! Tedd féltékennyé!

Az ötlet elnyerte tetszésem, már csak az volt kérdéses: kivel? Kata Skolasztikát ajánlotta, hiszen nemrég meséltem neki Suli taxonómiájáról és irántam való újbóli fellángolásáról. Ez ellen azonban hevesen tiltakoztam: még a látszatát is el akartam kerülni annak, hogy intrikával nálam célt lehet érni!

Így hát egy ideig csöndben gondolkodtunk, ki lehetne a potentialis nőszemély. A választ maga a Sors adta meg: ekkor lépett be ugyanis a kávézóba egy leány, aki egyenesen a mi asztalunkhoz baktatott.

Babonázó szépségű lány állt elénk, és bemutatkozott:

-- Béres Klotild vagyok, Nóra nővére. Te bizonyára Kata vagy…

--  Igen -- bólogatott Kata, és a kávéját kavargatta.

-- Visszahoztam a Nyelvészeti szakszeminárium: A tér és idő nyelvészete c. kurzusod jegyzeteit…

--Tudta használni? -- érdeklődött Kata, és hellyel kínálta Klotildot.

Klotild azonban elhárította a kedves invitációt.

--  Nekem még dolgom van. De később visszajövök, ha még itt lesztek.

-- Rendicsek -- mondta Kata.

-- Ki volt ez a szépség? -- kérdeztem, miután Klotild hallótávolságon kívül került.

--  Hiszen hallottad -- csacsogta barátnőm --, Béres Klotild. A Nóri nekem évfolyamtársam, de azért nem vagyunk annyira jóban. Azt se tudtam például, hogy van egy nővére.

Ebben a pillanatban megcsörrent Kata távbeszélő-készüléke. Amíg csevegett, nekem egy pompás eszme ötlött a diómba. Mi lenne, ha…

-- Jaj, ne haragudj, de most mennem kell -- szabadkozott Kata, miután letette a kagylót. -- Attila hívott, hogy találkozzunk az Árkád előtt.

Így hát megköszöntem a tanácsot barátnémnak, és tovább szövögettem a tervem.

A következő pillanatban árnyék vetült az asztalra. Felnéztem, és kit pillantottam meg? Igen, kedves Blogolvasók, jól gondoljátok: ő volt az, maga Béres Klotild!

-- Szervusz -- nyújtotta kecses kacsóját.

-- Kisztihand, kedves kisasszony.

-- Kata?

-- Ő már elment.

-- Oh, beh kár -- sajnálkozott a leányzó --, pedig mily sympathicus lánka.

-- Valóban. De ha már itt vagy, kedves Klotild, javaslom, hogy foglalj helyet, és ha már így összehozott bennünket a sors, csevegjünk el kissé.

A hölgyemény el is fogadta ajánlatom, én pedig elhatároztam, hogy most rögtön megvalósítom a tervem, amit Kata segítségével ötlöttem ki. Mélyen a szemébe néztem hát, és imígyen szólottam:

-- Gyönyörű a szemed 563,4 nanométeres hullámsávja!

Klotild bájos arcán enyhe pír jelent meg komplimentem hallván.

-- Nincs megpirulva a bőröd? -- folytattam a flirtet. -- Mert szerintem most pottyantál le a mennyországból, és hát ugye a légkörbe érés…

Béres kisasszony egy ideig hallgatta még bókjaim, aztán így szólt:

Így hát felkerekedtünk, és elindultunk. Én felsegítettem Klotildra könnyű tavaszi kiskabátját, de közben végig azon járt az eszem, hogy mit fog szólni Piri mindehhez. Megeszi majd a sárga irigység.

Ti is így gondoljátok?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Ui.: A picturán Klotildot láthatjátok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.