Nyájas Olvasóim!

Olyan vicces esettel találkoztam, amelynek hatására éjszaka a fejemre kellett szorítanom a kispárnát, hogy Peti szobatársam hangos kacagásomtól aludni tudjon. Történt ugyanis, hogy Skolasztikám kiselejtezett iratait átvizsgálván mókás esetre bukkantam. (Megjegyzendő, hogy Suli még a Fizikus Közlöny előfizetését is lemondta Ferenczy úr tajtékzása közepette, és helyette a Cosmóra fizetett elő -- ez a lány tényleg komolyan veszi a művelődésszervező szakra történő felkészülést!) Kérdezhetitek, hogy miért adtam guberálásra a fejem? Mi sem egyszerűbb annál: abban reménykedtem, hátha valami tréflit találok. Reményeim nem csaltak meg! Történt, hogy a 10. oldal környékén (a szívecskékbe írt Doppler-ábrák alatt) erre a gyöngyszemre bukkantam:

Az a_n = (n⁴ + 2n³)^1/2 – (n⁴ – 5n³)^1/2 → ∞ feladatot a speciális mentőelv alapján próbálta megoldani. Hát hallottatok már ekkora botorságot? Nem csoda, hogy nem vergődött zöldágra: ott ugyanis a rendőrelv használandó! Suli, Suli: gondolom, te már a tűzoltóelv megjelenését is várod!

Gondolom, már Ti is bruhaházni kezdtetek, bevallom, én sem tettem másként! Mikor Skolasztikámnak is felhívtam figyelmét erre a banális bakira, ő csak ajakbiggyesztéssel replikázott. Mondtam is neki, hogy aki ily balga, annak tényleg semmi keresnivalója a BME patinás épületében! Talán Ti sem csudálkoztok azonban, hogy kedvesem nem derült: az utóbbi hetekben minden humorérzékét elvesztette.

Ti azért viccesnek találjátok, ugye?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.