Kedves blogolvasók!

Nem fogjátok kitalálni, minő fejleményeket bontott ki a sors. Felkért ügynököm, bizonyos Roger Moore (most már nyugodtan elárulhatom a nevét), nem reagált érdemben invitálásomra. Itt a hangsúly az érdem szón van, hiszen titkárnője útján képes volt egy dedikált fotót küldeni (melyet itt mellékelek is). Néha elcsodálkozom az emberi balgaságon: azt hihette ez a botor, hogy az aláírására van szükségem? Nekem, aki híres kinetikusok autogrammjait gyűjtöm?! Igazán nevetséges.

 

Önmagában ez még akár mulatságos is lehetne számomra, ámde ez azt jelenti, hogy egyelőre nem válhatok meg Poszátától, és ez aggasztó. Bár meg kell hagyni, egészen jól halad a miskolci üggyel, azért nekem mégis fenntartásaim vannak. Már csak azért is, mert Josh is egyre aggasztóbban viselkedik. Két ilyen kretén sok nekem egy csapatba, jobb lesz az egyiktől megválni. Igen ám, de ilyen kiélezett helyzetben, mint a mostani, nem lehet csak úgy ukmukfukk kirúgni az egyiket, mert azzal a rivális B.

Miklós ölelő karjaiba taszítanám.B. Miklós most amúgy is nyeregben érzi magát, és múltkori vereségünk alaposan elgondolkodtatott a stratégiaváltáson. Azt hiszem, keményebb módszerekre lesz szükség az album megszerzésére. Ezen megfontolásból kértem fel Poszátát, hogy miskolci üzelmei mellett keressen valami terhelőt Miklósra nézvést. A fickó álnokságát ismerve, ez nem lesz nehéz.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának hallgatója

P.S: Kedves Árpád, levelem írása folyamatban van. Türelmedet és megértésed kérem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.