Lectori salutem!

Kedves olvasók, a latin beköszöntés arra szolgált, hogy borzolt ideigeimet a latin nyelv magasztos logikájával megnyugtatni igyekezzek, de egyelőre még ezzel sem sikerült tartós eredményt elérnem. Hogy miért vagyok ily feldúlt? A válasz egyszerűbb, mint a másodfokú függvények differenciálhatóságáról folyó diskurzus. Az a hebehurgya Poszáta megint alaposan felbosszantott. Képes volt odarendelni a mólóhoz, ahová én ballonkabátban, kezemben aktatáskával érkeztem: a táska funkciója az lett volna, hogy abban hozom haza a B. Miklósra nézvést terhelő iratokat. Reményeimben csúnyán megcsalt kémem!

Képzeljétek! Többhetes kutatómunka után pusztán egy kínos történettel kívánta megzsarolni Miklóst, hogy a Csapody-albumot visszaszerezzük. Kiderítette ugyanis, hogy Miklóst elementaris tanulmányai során, hetedik osztályban kihívta a tanerő (Mitokondrium tanár bá) felelni a földigiliszta felépítéséből. Miklósunk sajnálatos módon nem készült (előző nap a Knight Rider legújabb részének megtekintésével töltötte a délutánt, különösen izgulván az intelligens autó és a jóképű úrsofőr sorsáért), és halvány lila gőze sem volt az anyagról. Nem akarván azonban megelégedni a biztos elégtelennel, lavírozni kezdett: emlékezetéből előhalászott néhány információmorzsát, s kivágta magát: a giliszta a karperecesférgek közé tartozik. Lett ám egetverő kacaj. Állítólag éppen arra glasszált a diri titkárnője, aki meghallván ezt a hülyeséget, úgy futott fel a lépcsőn elújságolni főnökének, hogy útközben leesett a cipője. Nem mondom, ekkora bárgyúság nekem is mosolyt csalt az arcomra, na de ez még kevés Miklós sarokba szorításához. Örülök, hogy bővült vicces eseteim tárháza, de ennél keményebb dolgok kellenek mostan. Újra megbíztam hát Poszátát, amennyiben lehet, legközelebb valami használhatóbbal álljon elő.

Hazaérvén azonban nem értek véget a mára rendeltetett megpróbáltatások. A rendkívüli módon fárasztó Nusika ugyanis anzikszot küldött részemre, melyben meginvitált engem a születésnapi zsúrjára. Igen ám, de a haccacáré ideje éppen üti az Inezzel tartandó órát, márpenig nem mondhatok le a bevételeimről, ha továbbra is finanszírozni óhajtom ausztrál botanikus szaklapom előfizetését. Szerintetek mi tévő legyek?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának negyedéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.