Kedves Olvasók!

A minap olyan fülest kaptam ügynökömtől, ami meglehetősen jobb kedvre derített. Ennek hatására vidámat fütyörészve töltöttem ki a meghívókat a személyi kérdéseket tárgyaló gyűlésre. Helyszínnek -- nem minden hátsó szándék nélkül -- Amál néni csepeli házát, Poszáta albérletét jelöltem meg. Megírtam hát a hat meghívót (egyet Poszátának, egyet jómagamnak, a többi négyet a kizárt tagoknak), plusz még kettőt, nem másnak, mint Joshnak és -- nem fogjátok kitalálni -- leendő régi-új jelöltemnek, Bandinak. Gondoltam, nagy megtiszteltetés neki, hogy én magam hívom. Ezután nem volt más hátra, mint ölbe tett kézzel várni a következő gyűlést. Egyedül Skolasztika aggasztott kicsit B. István levele miatt. Vajon egy újabb István-féle furmánynak voltam szemtanúja? Vagy Skolasztikának tényleg elmentek otthonról?

Elérkezett a gyűlés napja. Amál néni nagyon szívelyesen fogadott minket, adott nekünk lejárt szavatosságú sajtos tallért, illetve molyirtó ízű Abonetti exdurált kenyeret. Volt néhány megmaradt Bambija is, amit rendelkezésünkre bocsátott. Felhívta a figyelmünket, hogy amennyiben fogyasztani akarjuk, keverjünk hozzá némi szódát is.

-- Vagy inkább teát kértek? -- kérdezte. -- Szerencsétek, hogy most jöttetek, ugyanis épp ma cserélem le a filtert. Tudjátok, egy hétig elég egy filter tea! Kisnyugdíjas vagyok, kicsi a nyögdíj, spórol az ember, ahol tud. Kádár idejében jobb volt! Volt a munkának becsülete!

Miközben a néni beszélt, én aggódva néztem a faliórára. Már fél négy!

-- Nem jár jól -- mondta Robi.

-- Még 92-ben merült le az elem, de nincs rá pénzem. Kisnyugdíjas vagyok! A gyerekek se adnak haza semmit, a kölöknek meg bezzeg veszik a drága mobilt!

-- Ez nem helyes -- értettünk vele egyet --, de a csengővel is gondok vannak?

-- Igen.

-- Hisz ez pompás! -- dörzsöltem tenyerem. Elérkezett a négy óra, ami a gyűlés megkezdését jelentette. A tejüveg ablakon keresztül láttam, hogy a rebellisek is odakint gyülekeztek, de minő  fájdalom, a bereteszelt kertkapun nem tudtak átjönni. A csengő pedig ugyebár igen romos állapotban volt, hát azt aztán nyomogathatták!

-- A gyűlést megnyitom -- csaptam le a kalapáccsal Amál néni viaszkosvászonnal borított konyhaasztalára.

-- De hát a létszám még nem teljes! -- álszenteskedett Poszáta. Jómagam is részt vettem a komédiázásban:

-- Ismered a szabályokat. Ha nem jelenik meg a tagok 80 százaléka, akkor érvénytelen lesz a gyűlés. De gondoltam ám én erre az eshetőségre is! Meghirdettem egy második gyűlést fél ötre, ahol már akár egy fő is határozóképes lesz.

-- Addig is -- szólt közbe Amál néni -- nesztek! -- s azzal átnyújtott egy nagy edény krumplit. -- Krumplipucolás közben is ugyanolyan jólesik a beszélgetés!

Nekikezdtünk hát a pucolásnak. Poszáta időnként az kisandított az ablakon, és jelentette:

-- Sz. Mária éppen bakot tart az elvetemült V. Andrásnak, aki átugrik a kerítésen, de elbukott a burjánzó folyondárban. De máris talpon van ismét, és veszélyesen megközelíti a verandát.

Robi kvarcórája 16.18-at mutatott. Ekkor dörömbölés csapta meg a fülem.

-- Ajaj! Itt van az ajtó előtt! -- aggodalmaskodtam, mivel félő volt, hogy Amál néni meghallja, és ajtót nyit. Ezzel pedig keresztülhúzhatja számításainkat. De Robi szerencsére gyorsan a segítségemre sietett. Fogta magát, és kinyitotta Amál néni Szokol rádióját. Éppen Magay Klementina Pattakosz című száma ment.

-- Fiacskám, azt hiszed, lopom én a pénzt?! -- rivallt rá Amál, mire Robi bűnbánó arccal kikapcsolta a rádiót. -- Ezt hozzáadom ám a költségeidhez!

-- Elnézést, Amál néni, de leesett a földre néhány krumplihéj -- készségeskedett Robi, új mentőötletet látván. -- Hadd szívjam fel a Saratov porszívóval!

-- Jó, használd, de ne sokáig, nehogy begerjedjen!

Azzal elvonult a mellékhelyiségbe egy köteg 1949-es Nők Lapjával, amelyet egy lomtalanítás során kaparintott meg. Különösen örült annak a számnak, melynek címlapján testi-lelki jó barátja, a vici mosolygott rá, mint a Beszkárt kiváló dolgozója. Ez a szám tudósított arról is, hogy óriási érdeklődéssel várja a magyar nép Sztálin válogatott műveinek első kötetét.

A porszívó szerencsére elnyomta a dühödt dörömbölést, így hát megúsztuk. Meleg helyzet volt! Az óra 16.30-ra váltott.

-- Ezzel berekesztem az első gyűlést, mely a tagok távolmaradása miatt határozatképtelen.

Közben Poszáta jelentette:

-- Láthatjuk, hogy az elvetemült András előveszi hitelkártyáját, és most azzal próbálja buherálni Amál néni ajtaját -- sikertelenül.

-- Sietnünk kell! -- vontam le a konzekvenciát. -- A második gyűlést megnyitom! A szabályok szerint a megjelent tagok határozóképesek. Így hát megteszem szavazatom a távol levő tagok kizárására.

-- Én is a kizárásukra voksolok -- jelentette ki Robi, és jegyzőkönyvbe vette az elhangzottakat. Miközben kattogott az írógép, hallottuk, hogy Amál néni elhagyja a házat, hogy kimenjen fóliázni. Szerencsére a hátsó ajtót használta, így nem találkozott Andrással. Alig telt viszont bele egy minutum, az ádáz András realizálta, hogy van másik bejárat is, és ennek irányába iramodott.

-- Gazfickók! -- rontott be dühösen. Abban a pillanatban érkezett kalapácsom az asztalra.

-- Az ülésnek vége! -- csaptam le diadalmasan.

-- Ti szándékosan kizártatok bennünket! -- üvöltötte András.

-- Engedd meg, hogy bemutassam az új tagokat -- mondtam gúnyolódva. -- Novák József és Fekete Bandi. Gyertek át a kisszobából!

Azzal nyílt az ajtó, és beléptek régi kedves ismerőseink. András köpni-nyelni nem tudott.

-- Így jártatok, gimplik! -- kacagtam győzelmünk biztos tudatában. -- Kívül tágasabb!

András szégyenkezve elsompolygott. Én pedig innentől bizakodva nézek a jövőbe: hiszen csapatunk erősebb, mint valaha! Ez sajnos még nem garantálja a Csapody-album visszaszerzését, de a krumplipucolás közben Poszátával már megbeszéltük az új tervet. Ez az eddigi legkolosszálisabb ötletünk.

Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.