2009.11.09. 14:40
Baljós jelek
Kedves Olvasóim! Olyan dolgok történtek, amelyek igen csak felzaklattak. Nem is húzom tovább a dolgokat, belevágok -- in medias res -- a történtek elmesélésébe -- sine ira et studio -- éppen úgy, ahogy azok megestek. Készüljetek fel, igen csak borzadályos lesz! Mentem haza, ott járok a Pálmánál -- ez egy szórakozóhely --, amikor velem szemben jön egy 35 év körüli srác. Ez este 7 felé volt. Kérdezte: hová megyek? Mondtam, hogy haza. És az merre van, kérdezte. A kilences óvoda felé, válaszoltam. Erre azt felelte, hogy remek, ugyanis ő is arrafelé tart. Hát mondom, hogy jó, kísérjen egy darabig. Aztán megkérdezte, hogy nem megyek-e fel hozzá, vannak gyönyörű bélyegei. Nagy bélyeggyűjtő vagyok, hát felmentem. Milyen szerencse! Ha teszem azt, kockafej lennék, és csak a kinetika, pontosabban annak vizsgálata érdekelne, könnyen nemet mondhattam volna, és akkor sosem jutottak volna tudomásomra azon információk, amiket ez az alak stúdiólakásában megosztott velem. -- Mégsem álltál le az elektronikus diáriumod világháló történő közzétételével -- kezdte baljóslatúan. -- Te honnan tudsz ezekről? Te volnál a rejtélyes fenyegető? -- Csak egy jó barát. Rettenetes dolgok készülnek, légy résen! Arra, hogy ez a cserkészköszönés hogyan került be a 35 év körüli srác szókincsébe, már nem kaphattam választ, mivel beszélgetésünket megzavarta a vici. -- Képzeljék! -- rohant felénk pongyolájában. -- Tegnap este valaki az összes postaládát felfeszegette, hogy megszerezze a kopogtatócédulákat! -- Az áldóját! -- mondtam, és igyekeztem volna lerázni az általam amúgy kedvelt asszonyságot, mivel a rejtélyes idegen és a fenyegető levelek írója sokkal jobban érdekelt. Igen ám, de mire ezt kiviteleztem, a ballonkabátos srácnak már bottal üthettem a hűlt helyét. Csuda érdekes! De a megpróbáltatások ezzel még nem értek véget. Amikor koliszobámba léptem, azt teljesen üresen találtam. Ez önmagában még nem szenzáció, hiszen Péter sokat mulat lumpen barátaival (Döme, Lothar és Főnök). A bonyodalmat az képezte, hogy valaki felfeszítette az íróasztalom fiókját. Rémülten rohantam oda. A lehető legrosszabbra számítottam, és rémes vízióim sajnos nem csaptak be. Kilencedikes fizikafüzetem, amelyben pedig jobbnál jobb történetek voltak -- így például Salga Tibi lebőgése a sebességképlettel, vagy szintén Salga barátunk felsülése a neutron és neuron összecserélése kapcsán --, szóval ez a becses darab miszlikbe tépkedve, temperával összekenve, egyszóval olvashatatlanul hevert szerte a szobámban. A falon pedig, ahol Sz. Péter barátunk vicces integrálása volt nagyjából a blogom megindulása körüli idők óta, nos ez az integrál már nem fog jobb kedvre deríteni. Piros filccel ugyanis a következő szöveg volt ráírva: "Állj le a naplóval!" Még most is megborzongok, ha csak felidézem. Ki tehette? És miért? És miért van az ellen, hogy az embereket jobb kedvre derítsék mókás történeteim? Várja válaszotok:
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tarsolyger · http://tanacsokazelethez.freeblog.hu 2009.11.10. 19:37:07
Megkaptam a tudáspárbajra szólító felhívást, és - egyáltanlán nem sajánlatos módon - vissza kell utasítsam. A fizika egy túlhaladott, bár bizonyos eredményei miatt megbecsülésemnek örvendő áltudomány, ami a kémia magasztos magasságait meg sem közelítheti.
Arról nem is beszélve, hogy egy ELTE-s soha nem keveredne közös légtérbe egy BME-ssel, ahhoz a mi büszkeségünk túl nagy.
BlAdE 2009.11.12. 00:06:33
ifj. Farkas Gyula · http://kosbor.blog.hu 2009.11.12. 08:29:11
Felháborodásomtól alig kapok levegőt! Mi az, hogy a fizika áltudomány? Ezért is súlyos elégtételt kell vennem magán!
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
tarsolyger · http://tanacsokazelethez.freeblog.hu 2009.11.12. 14:50:03
Kérem!
Bosszúja szinte elképzelhetetlen számomra. Bár azt tudom, hogy egy kondenzált anyaggal súlyos sebet lehet ejteni az élőlényeken, de a kémia csodálatos dolog, és megfelelő vegyszerek alkalmazásával a legszilárdabb anyag is feloldható.
Mindenesetre várom visszavágását.