2009.12.20. 12:47
Magánéleti viharok
Kedves Blogomat Olvasó Publikum! Kissé szomorkásan ébredtem reggel, mivel eszembe jutott, hogy eggyel kevesebb embernek mesélhetem immáron vicces történeteimet. De sebaj! Ahogyan a kiváló Sz. Pál megénekelte: azért mert véget ért a szerelmünk, a híres-fergeteges szerelmünk, azért még találkozhatunk és barátkozhatunk talán. Én ugyanis bízom a modern orvostudományban, és tudom, hogy Skolasztika is rendbe fog jönni. Sőt, még képes lesz egyszer megbirkózni a Carmichael-féle máig bizonyítatlan sejtéssel is. Az élet megy tovább, kosborjaim várják, hogy karácsonyra hazapostázzam őket Szederkénybe, és kosborcsapati teendőim sem várhatnak. Tegnap este édesanyámmal berándultunk Pécsre, hogy abban a bizonyos nagyáruházban (nem mondom meg a nevét, mert ez itt nem a reklám helye, de annyit elmondhatok, hogy tréfás kedvű egyének Madaras Tesco néven emlegetik) megejtsük az ünnepek előtti nagybevásárlást. Éppen a kukoricapelyhes polc mellett haladtam el, mélyen a gondolataimba temetkezve, amikor zsupsz! nagyot zökkent a bevásárlókocsim. Ingerülten kiáltottam: -- Nem tud vigyázni? -- De haragom nyomban el is illant, amikor megláttam, ki áll a másik kocsinál. -- Hajnalka, kedves! De jó, hogy látlak! -- Légy résen -- adott nekem jó tanácsot köszönésként a leány. S amilyen éles szeme, egyből kiszúrta: -- Hol a jegygyűrűd?! Így hát röviden elmeséltem neki jegyességünk szomorú felbomlását. Hajnal megértően bólogatott, s imígyen szólott: -- Nehéz dolog a szerelem. Én is hogy jártam?! Úgy döntöttem, visszakérem Zsolttól a könyvem, hiszen januárban abból kell majd felkészülnöm a szigorlatra. Mivel azonban a vizsgaidőszakot nem Miskolcon töltöm, s nem is szándékoztam arra járni januárig, úgy döntöttem, megkérem őt, hogy postán küldje el. -- Helyes, helyes. -- No de várd csak ki a végét! Meg is érkezett a könyvem, aláírtam a papírokat. Ám a postás még nem ment el, hanem várakozóan tartotta a markát: "Kétezer-ötszáz forint lesz." "Miii-csooo-daaa?" -- hüledeztem, de nem volt más választásom, tejelnem kellett. A galád Zsolt ugyanis képes volt utánvéttel feladni a könyvem! -- Ez tényleg szemtelenség -- értettem vele egyet. A bevásárlás után még mindig nem állhattam neki kikapcsolódni, ugyanis este várt rám egy kosborcsapati megbeszélés. Nusika kipirult arccal, derűs mosollyal érkezett a gyűlésre. Esernyőjét óvatosan egy kosát mögé támasztva levette kabátját. A quasi-informatikustanonc Bandi széles mosollyal figyelte az esernyőjét. -- Miért tetszett az esernyőjét a tormásfazékba állítani? -- kérdezte, s szája most már éppen a füléig szaladt. -- A... a... tormásfazékba? -- rebegte Nusika megrettenten, s az esernyője után kapott. -- Igenis -- vette át a szót édesanyám, aki éppen akkor lépett be. -- Ebben a nagy fazékban, hideg vízben tartjuk a tormát, hogy frissen maradjon. Éppen a közepébe állítottad az esernyőt. -- Most vizes lett -- vigyorgott Bandi --, hihi... pedig nem is torma! Nusika már nem is hallott az élcelődést, szinte sírva indult meg a szobába. Az ám! Csakhogy aznap valahogy rájárt a rúd szerencsétlen Nusikára. Közvetlenül az ajtó mellett a földön állott egy nagy kosár tele mindenféle zöldséggel, kelkáposzta, zöldbab, tök, karalábé, hagyma, zöldpaprika, szép magasan, ízlésesen felhalmozva. És amint Nusika hátralépett, megbotlott a kosárban, elvesztette az egyensúlyt, s egyenesen beleült a zöldséges kosár kellős közepébe. A kelkáposztafejek messze elgurultak, a tök kiugrott az utcára, a sok karalábé és paprika a csapattagok lába elé hempergett, s a zöldbab mint valami zöld zuhatag borította be Nusikát... Nusika úgy érezte, mintha a kosár minden tartalmával együtt lesüllyedt volna valahová a Sajnos nem így volt. Nagyon is látta mindenki. Nusika vállán egy koszorú hagymával, kalapján néhny zöldpaprikával, s a ruhája csipkéjére ráakadt zöldbabcsomókkal, esze nélkül rohant ki az utcára. Van egy olyan érzésem, kedves olvasók, hogy Nusika nem lesz soká a titkárnőm. Sajnálom, hogy a zsaroló ostora múltkor az ő hátán csattant, de azt hiszem, Nusi a zsaroló nélkül is vonzza a bajt. Volt az elmúlt napoknak még egy fontos eseménye. A szállingózó hóesésben, a karácsonyi vásáron véletlenül összefutottam Julival, a galád B. Miklós exszerelmével. Meglepett a váratlan fejlemény, hisz magam is terveztem már a találkozást. A terveim között az szerepelt, hogy elhívom majd az ex - csoporttagot egy jó erős feketére (természetesen csak szimplára), és jól kifaggatom. Ez a tervezetlen találkozás viszont legalább megspórolta nekem a kávéházi cehhet. Egy darabon együtt sétáltunk és elkezdtünk beszélgetni. -- Voltál te mostanában a Múzeumban? -- Mikor? -- A múlt héten. -- Aha, szinte minden nap megyek. -- Az jó hely -- mondtam feszengve, mert már szerettem volna a tárgyra térni. Kapóra jött, hogy egy zsebes előttünk akart kirabolni egy nőit, aki viszont résen volt, és erősen fogta kézitáskáját. S mivel jó anyagból készült a retikül, tehát megjegyeztem -- Még szerencse, hogy ez a gazember nem szakítota el a drága holmit. Ti viszont, ha jól tudom, szakítottatok Mikivel. Juli nem örült a frappáns átkötésnek. Szomorúan ismertette a tényeket, hogyan is mentek külön utakra ők. -- Ez szomorú -- értettem vele egyet. -- Na mármost, kedves Júlia, ha szeretnéd sebzett szívedet a bosszú édes írjával megvigasztalni, állok rendelkezésedre. Juli érdeklődve kapta fel a fejét. -- De ennek természetesen ára van -- folytattam. -- Ha ellopod nekem a Csapody-albumot, garantálom, hogy B. Miklós a legsötétebb bosszúd áldozata lesz. Juli arca megnyúlt. -- Jaj, te semmit sem változtál -- legyintett fáradtan. -- Ilyesmiről szó sem lehet. Ne keverjük össze a magánéletet a közügyekkel. És egyébként is... nemsokára... valahol messze... új életet kezdek. Hátrahagyom a múltat, és csak előre nézek. Így hát vállat vonva és kurtán biccentve magára hagytam a patetikusan szavaló Bihari kisasszonyt. Mennyi esemény egy napra, úgy-e, Olvasók? Üdvözlettel:
feneketlen mélysébe, s valami jótékony sötétség árnyékolná be őt, mint sűrű, sötétzöld fátyol, amely alól nem láthat senkit, s őt sem láthatja senki...
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
