Kedves Blogomat Olvasók!

Elnézésteket, hogy így elhanyagoltam a blogot, de -- hogy egy szellemes botanikai fordulattal éljek -- bokros teendőim nem engedték a posztolást. Bene Róbert per se ajánlkozott, hogy majd ő posztol helyettem, de inkább elhessegettem túlbuzgó csicskásomat, így is elég kárt tett már.

Szóval, Olvasók, ahogy ígértem, szentelek egy tisztázó posztot annak, hogy milyen kalandos úton sikerült visszaszereznem az adminkódot. Előre szólok, hogy néhol elég szürreális lesz a történet, és magam sem hinném, ha nem velem történt volna meg, de higgyétek el, Olvasók, hogy tényleg így volt, ahogy írom. Mert az én nevem a "szavahihetőség" fogalmával szinonim!!!

Történt, hogy az elmúlt hónapban kisebbfajta körutazást tettem Romániában. Hogy mit kerestem ott? Nos, tudjátok, hogy nem voltam valami jó lelkiállapotban a blogommal történtek miatt, így hát úgy döntöttem, elkísérem apámat romániai kiállításkörútjára. Eleinte vele mentem kiállításaira, de aztán rájöttem, hogy az ország flórája sokkal jobban érdekel, mint a fatér mázolmányai. Így hát míg ő citromsárga nyakkendőben (pici piros elefántokkal), bordó makkos cipőben, valamint fáradtrózsaszín ingben feszített a kiállításán, én elrándultam egy-két arborétumba, hogy az orchideáék fejlődését tanulmányozzam.

Egy ilyen kirándulásom során jutottam el a Duna-deltába. Erről a helyről tudni kell, hogy a felső pleisztocénre (Allerod fázis) tehető a kialakulása, éghajlata dominánsan kontinentális. De ezt nem is ragozom, gondolom, mindenki tudja. Ami engem ide vonzott, az a csodás, zsámbékos növényzet. Sétálgatok-sétálgatok, kiváló minőségű túrabakancsom csak úgy cuppog, amikor is egy érdekes dologra leszek figyelmes. Azt hiszitek talán, hogy egy nagytestű viza volt? Á, nem vizionáltam én ilyet! Egy unikumos üveg ütődött a lábamhoz.

-- Ej, ej -- ráztam a fejem --, már a derék románok sem átallják szennyezni a kék Dunát?

Ha már ott voltam, nem hagyhattam ott a palackot, hanem úgy döntöttem, hogy elviszem a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtő helyre. Igen ám, de amint felemeltem a butellát, látom ám, hogy van benne valami. Nem szesz, dehogy is, hanem valamiféle irat. Előkaptam hát a gumikesztyűmet, és belenyúltam. Egy kissé ázott füzetet és egy rossz bolgársággal megírt levelet találtam benne. Ez a levél mesélte el a füzet történetét.

Cirill betűkkel volt írva, ami megnehezítette a dolgom, de egy gép fordítóprogram (nem írom ide a nevét, mert ez nem a reklám helye) sikerült egy hevenyészett fordítást készítenem, íme:

Kedves Ismeretlen Megtaláló!

Igor vagyok, a rilai kolostor kertésze. A mellékelt irat pedig az egyik novícia naplója. A főnökasszony éktelen haragra gerjedt, mikor szobavizit során megtalálta a matrac alatt ezt az irományt, és engem bízott meg, hogy dobjam a Dunába. A napló tulajdonosát, bizonyos Kunigunda nővért egy hónapi kenyéren-vízen való vezeklésre ítélte. Úgy megsajnáltam szegényt, mikor megpillantottam sápadt orcáját, kétségbeesett tekintetét, hogy úgy döntöttem, csak részben teszek eleget a kegyetlen parancsnak. Palackba tettem tehát e baljós irományt, és úgy dobtam a folyóba, hogy ha valaki megtalálja, hátha hírt visz szegény nővér hozzátartozóinak arról, miféle sorsa van ennek a leánynak a kolostorban. Kérlek, tégy így, kedves Megtaláló!

Maradok tisztelettel:
Igor

Természetesen nem ilyen stylusosan volt megfogalmazva, de ez egy szabad fordítás.

Hát gondolhatjátok, Olvasók, hogy csak ámultam és bámultam, micsoda furcsa egybeesés! Tudom, nem illendő dolog, de bátorkodtam beleolvasni az irományba, hátha találok valami információt a blogomról. És -- tudom, hihetetlen --, de találtam! Rögtön az első oldalon ez állt (a dátum el van mosódva):

20...
Kedves Naplóm, ma végre sikerült hozzájutnom Életem Szerelme blogjának jelszavához, amit itt közlök: ****, hogy el ne felejtsem. Azonnal meg is változtattam, erre: ****, így a Szerelmem többé nem szentelhet ennyi időt diáriumának, s talán végre minden idejét velem fogja tölteni!

Hogy mik vannak, Olvasók!

Most egyelőre legyen elég ennyi, de találtam még sok érdekességet ebben az irományban, amit majd bátorkodom bemásolni Nektek, hogy megtudjátok, micsoda ármánykodásokat vitt végbe ez a nemsokára reverendaviselő szerzetes nővér!!! Van is mit levezekelnie ott a hegyekben, a klastrom csendjében, mert ez már egyenesen felháborító!! Nem tudom sajnálni ezt a perszónát, mert egyre biztosabban érzem, hogy nem rendes.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.