Kedves Olvasóim!

Említettem, hogy Miklós találkozót eszközölt nálam, amihez én -- jókedvemben lévén Klotild telefonhívása és Bandi jelentése miatt -- el is fogadtam. Ma délelőtt találkoztunk is, mégpedig a Különlegességi Cukrászdában. Miklós késett, és már-már kiment a buborék az ásványvizemből és azon voltam, otthagyok csapot-papot, no meg a bóbitás cukrászkislányt is, amikor nagy zihálva felbukkant.

-- Elnézést, de ez a forgalom.... -- kezdett volna a beszédbe, de én leintettem.

-- A lényeget!

-- Már a telefonban is mondtam. Elegem lett a vetélkedésből. Nem értem, miért kell egy évek óta tartó barátságot valami apróság miatt megszakítani. Már azt sem tudom, min vesztünk össze.

-- Jellemző! -- rivalltam rá. -- Még ennyit sem tud! Hát ki volt, aki lemerült fotóapparáttal fényképezett?! Ki volt az, aki mindezek után megtévesztően azt a benyomást keltette, mintha mi sem történt volna?! Na ki??? Ne törd a bogyód, megmondom: te voltál! Erről nem nyitok vitát!

-- Oké, elismerem -- hajtotta le fejét B. Miklós. -- Olyan rég volt, és le is vezekeltem.

-- Szólt valaki? Vagy csak a szél fütyült? -- néztem szét a cukrászdában, jelezvén Miklósnak, hogy részemről befejeződött a beszélgetés. Közben a csinos pincérlány asztalomra helyezte a kért Evian ásványvizet.

-- Ugyan, Gyula, ne viselkedj ilyen gyerekesen. Hát ahhoz mit szólsz, ha azt mondom: tiéd az album?!

-- Persze, hogy az enyém. Az egyedüli legitim kosborcsapat mi vagyunk, és én vagyok az elnök.

-- Ne értetlenkedj! Fúziót javaslok! Ássuk el végre a csatabárdot: egyesítsük a két kosborcsapatot!

-- Miről beszélsz te? Mégis hogy képzeled? Te nekem ne ajánlgass semmit, te... te szakadár!

De Miki teljes lelki nyugalommal kavargatta a habos kakaóját.

-- Az ajánlatom még mindég áll.

Ekkora szemtelenség a fejembe kergette a vért.

-- Na most aztán elég legyen!!! Tűnj a szemem elől, míg szépen mondom! -- De mivel Miki meg se mozdult, csak két pofára falta a gesztenyepürét, phlegmaticussága úgy felbőszített, hogy Evian ásványvizemet vigyori képébe löttyintettem, azzal otthagyva csapot-papot, kirohantam a cukrászdából.

Most mondjátok meg, Olvasók, ekkora szemtelenséget!!! Mit nagylelkűsködik ez az alak -- felháborító!!!

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.