Lectori salutem!

A napokban nem posztoltam -- nem csak a csalódásom vitt erre az útra. Történtek ugyanis néminemű fejlemények, amelyek jobban lekötötték a figyelmemet, mint elektronikus netnaplóm. Ezek egyike volt, hogy Poszátának sikerült felvennie a kapcsolatot Babos Ferencnével, aki oroszt és politechnikát tanít. Mivel itt az év eleje, gond nélkül besurranhattam a tanáriba és meginterjúvolhattam a még mindig Marina Vlady-t idéző alakkal rendelkező tanerőt. A tanáriban béke és nyugalom honolt, a kollegák örültek, hogy ismét viszonláthatják egymást és a Tudományra okíthatják az ifjúságot. Lesz megint éjszakába nyúló telefonbeszélgetés! Izgalmas dolgozatjavítás! Na, és az elmaradhatatlan okos kérdések a tanuló ifjúság részéről.

Kedves Olvasóim, meg kell hagyni, a zsibongó iskola sok kellemes emléket idézett fel bennem! Öt esztendő pergett csak le az Idő (t) rokkáján azóta, hogy nem vagyok gymnasiumom tanulója... nota bene: hamarosan osztálytalálkozóra vagyok hivatalos! De ez most mellékes információ. A lényeg, hogy sikerült találkoznom Babosnéval:

-- Kezicsókolom !-- köszöntöttem illendően --, Én ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának hallgatója vagyok kondenzált anyagok fizikája szakirányon...

-- Csak nem a tűzvédelmi oktatásra jött ?- érdeklődött kedvesen.

-- Nem, nem, dehogyis. Én Piroska iránt érdeklődnék, a kedves lánya iránt. Mintha azt hallottam vón, hogy visszatért Leningrádból...

-- Hogy visszatért volna? Ez igazán érdekes! Én semmi ilyenről nem tudok. Márpedig Piri minden héten táviratot küld, állítólag sokat tanul és egy terv-gazdász udvarol neki.

-- Akkor itt valami félreértés történt -- motyogtam magamban. Azért továbbra sem vetem el a lehetőségét annak, hogy Piroska visszatért. Máskülönben kit láttam volna a boltban? Vagy ennyire ziláltak lennének az idegeim, hogy már képzelődöm is?

Töprengésemet megakasztotta Tatár Manci, a fizikatanárnő, aki hahotázva lépett be a terembe.

-- Tán angyalkádat látod piros bugyogóban ?- évődött vele az igazgatóhelyettes, Polgár Béla bácsi. Manci pár percig még nevetett, aztán Babos néni adott neki egy pohár vizet, amitől némiképp lenyugodott, és előadhatta jókedve okát.

-- Képzeljétek! Most javítom az év eleji dolgozatokat. Micsoda egy príma esetre bukkantam. Az volt a kérdés...

-- Várjon, várjon !- emeltem fel kezem, és gyorsan jegyzettömböt kerítettem magamnak. Egy vicces történet sosem jöhet rosszul, és mivel Mancika fizikát tanított, jó esélyem volt, hogy újabb gyöngyszemmel gazdagszik vicces eseteim tárháza.

-- Szóval... azt kellett definiálni, hogy az elektroncsövekben mi az elektron forrása. Szóval, értitek: hogy honnan áramlanak az elektronok. Erre az egyik nebuló, nem mondom meg a nevét, hiszen ez a történet szempontjából mellékes, de a te osztályodba jár, Ildikém... tehát, azt írta az egyik gyerek, hogy a pannidból áramlik! Szegény feje összevissza keverte ezeket a becézett női neveket! Hahahaha!

Meg kell hagyni, kedves olvasók, magam is jót derültem az eset hallatán. Jókedvem felbátorított arra, hogy magam is előadjak pár adomát, amivel osztatlan sikert arattam. Béla bácsinál olyan sikerem volt, hogy még az iskolai napokra is meghívott stand up komikusnak. Nem nagyszerű?

Piri ügye viszont továbbra is eldöntetlen, ez némi borúra ad okot. De nem lehet minden tökéletes. Ha pedig csak képzelődtem, akkor lehet, hogy nem kellene tovább foglalkoznom az üggyel, hanem hagyni, hadd nyerjek enyhet Klotild karjaiban.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.