2010.10.22. 17:01
Egy unalmas spiné
Kedves Blogolvasó Publikum!
Elnézésteket kérem a hosszú hallgatásomért. Bizonyára magyarázatot kívántok, mire fel ez a hosszú szünet. Nem is maradok ezzel adósotok: történt ugyanis, hogy egy kellemesnek ígérkező esemény szomorú véget ért. De nem szaporítom tovább a szót: halljátok az igazságot.
Említettem Nektek, hogy pár héttel ezelőtt volt szerencsém összefutni egy hölgyeménnyel a közértben, aki kísértetiesen hasonlított Piroskámra. Később még egyszer láttam ugyanezt a delnőt, ezúttal az Egyetem téren. Bár Babos néni meggyőzött arról, hogy Piri leánya a SZU-ban tartózkodik, szavai kétkedéssel fogadtam, hiszen a saját szememmel láttam az utcán a darázsderekű, fekete sörényű, csillogó szemű teremtést. Telefonozni nem akartam a Babos-rezidenciára, ezért úgy döntöttem, kivárom az alkalmat, amíg újra összefutok vele valahol.
Néhány hétbe tellett, de kívánságom teljesült: a hentespultnál volt szerencsém belebotlani.
-- Szia, lány! -- köszöntem neki illendően.
-- Szia, pupák. Honnan ismerjük egymást?
-- Elfelejtetted tán, kedves Piroska, hogy mi annak idején együtt futottunk?
-- Összekeversz alakivel, apafej. Az én nevem Ildi. Borsós Ildi.
-- Borsós Ildi? Nem Babos Piri vagy?
-- Téves kapcsolás, öreg fiú. Szövegelj a zsebembe, majd holnap kiválogatom.
Piroskámnak köszönhetően tudtam, hogy mit takar ez az utóbbi kifejezés (gy. k. nem ér rá), ezért bátorkodtam megkérdezni, esetleg máskor ráér-e. Tudnotok kell, kedves Olvasók, hogy a Klotilddal történt szakítás óta facér vagyok, ezért gondoltam, változtatni kellene ezen az állapoton. Erre a célra pont megfelelő a darázsderekú, loboncos Piri... azaz Ildi. Mert tudnotok kell, hogy kiköpött mása volt kedvesemnek ez az ismeretlen leányzó. És mivel Pirivel annak idején nem is zártuk le a kapcsolatot, ez a befejezetlen viszony most elementáris erővel egy másik nő iránt éledt újra.
Megkérdeztem hát Ildit, lenne-e kedve a héten valamelyik nap a BME Stoczek menzáján elkölteni az ebédjét -- velem. Ildi igent mondott, én pedig lelkesen készülődtem, hogy nőmet elkápráztassam a nagy napon. Gyűjtöttem pár fizikaórán történt vicces esetet, de nem akarván kockafejűnek látszani, kerestem két botanikai, illetve egy csillagászati témájú vicces esetet is.
Nőm kockás illetve csíkos felemás ingben és neonzöld cicanadrágban érkezett, kezében táskarádió, amiből csak úgy bömbölt az Universal együttes. Ez már valami! Hellyel kínáltam és némi csokoládéval, amit ő nem fogadott el, mivel eperajkai között golyórágót sodorgatott.
Hozzá is láttunk a beszélgetésnek, amely során a téma véletlenül a kémiaórán történt vicces esetekre terelődött. Micsoda véletlen! Ez épp kapóra jött, hogy elmondhassam néhány gyöngyszememet, mint például azt, amikor Salga Tibi azt mondta, hogy a foszfor jele az F.
Ildi faarccal ült a helyén.
-- A humor tárgya jelen esetben az -- próbáltam elmagyarázni, hátha nem érti --, hogy az F a fluor vegyjele és nem a foszforé. Attól tartok, nem figyelsz, kedves Ildi. De idesüss, van másik mókás történetem! Szerencséd, hogy egy ilyen mókamesterrel találkoztál, mint szerénységem!
Akkor elmondtam neki azt a történetet, amely során valamelyik hüpe természetes szám helyett kvaterniót mondott. Utána pedig azt, amikor valaki azt hitte, hogy a közlekedőedény az ételhordó.
Ildi alig láthatóan elmorzsolt egy ásítást. Megmondom őszintén, kedves Olvasók, kissé elbizonytalanodtam, hiszen velem még sosem történt ilyen. Mivel személyem garancia a szavahihetőségre, elhihetitek, hogy eddig minden tréfás esetem elmesélését kirobbanó kacagásorkán fogadta, legyen a helyszín éppen a Balaton, vagy a BME menzája.
-- Kedves, Ildi, netán hiányos a reáliákban szerzett ismereteid tárgyköre? Vagy túl alacsony az intelligenciakvóciensed? Vagy -- horribile dictu -- hátul álltál, mikor a humorérzéket osztogatták? Vagy csak arról van szó, hogy feszélyez a helyzet, hogy egy ilyen mókás és okos ember társaságában kell osztoznod, mint amilyen én vagyok?
-- Hé, pupák -- mondta Ildi -- áruló jegyet kaptam klóranyónál! Csetüre ampervadászatban, és szintén szegletes elvtárs a buggyantak óráján, de ott csak azért, mert a kipreparált gyerekek termében az akusztika rossz volt, így téves kapcsolásban részesültem. Bár ott a Totya mondta, lesz balhé! Na jó, almás! Szóval, hé, te, apuskám! Hol a puskám?, vagyis: TE egy unalomzsák vagy! A történeteid olyan laposak, a gyogyós is kiszámítja, mi lesz a poen! Mindig csak arról van szó, hogy valaki téveszt, te meg a hasat fogod.
Meg kell hagyni, kedves Olvasók, alig-alig értettem, mint mondott ez a lány. Látszik, kopik a szlengműveltségem.
-- Úgy érted, hogy nem találod viccesnek, amiket elmondtam?
-- Úgy, úgy! Nemcsak én nem tartom nem viccesnek, hanem nincs ember a föld színén, aki ezeket viccesnek tartaná. Legfeljebb az ilyen kockafejeknek tetszhet, mint amilyen te vagy. Én mentem. Lö pá!
Leforrázva ültem ott. Még a rendelt mignontól is elment az étvágyam. Úgy látszik újabban csupa rossz övezi vicces eseteimet. Először az albumot égettem porrá tréfámmal, most meg kisül, hogy egyesek egyáltalában nem tartják viccesnek azokat, amiket elmondok. El sem tudom képzelni, milyen sivár élete lehet egy olyan perszónának, aki képes egyetlen mosoly nélkül meghallgatni ezeket a történeteket!
Ekkor eszembe jutott Klotild, aki mindig olyan szívesen fogadta adomáimat. Talán nem lesz ellenére, ha a hétvégén felkeresem, és megosztom vele az újabb termést.
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
chevyfan 2010.10.25. 22:22:11
Ne is foglalkozz vele, az ilyen dinka perszónák egy lyukas garast sem érnek.Az ilyen sülék még a vízről is azt hiszik, hogy az a hidrogén oxid. Tudod, üveggyöngyöt a disznók elé...
Hűséges olvasód
c