Kedves és kevésbé kedves Blogolvasók!

A hétszázát neki! Ez azért már több a soknál! Elég volt nekem, hogy annak idején egy népszerű fórumon kellett valódiságom bizonygatni, erre fel most is ugyanez van! Múlt tavasszal még találkozót is kért tőlem a fórum törzsgárdája, és még ebbe is belementem létezésem bizonyítandó. Csak egyvalaki jött el, de vele jót beszélgettünk a kosborokról. Nem abszurd? Azért mégsem vagyok időmilliomos, hogy halomszámra találkozzam idegen emberekkel csak azért, hogy elhiggyék: létezem. Egyszer s mindenkorra szeretném, ha befejeznénk ezt a témát. Aki kétségbevonja valódiságom, ne olvassa a blogom, vagy legalábbis ne kommentálja.

Ja, és hogy a wiwes adatlapomon az szerepel, "kapcsolatban"? Igen! Kapcsolatban vagyok a legújabb tudományos kutatásokkal. Az csak egyesek beszűkültségét jelzi, hogy ilyenkor másra sem tudnak gondolni, mint egy hölgyeményre.

Ha már itt tartunk, reagálok annak a kedves kommentelőnek a hozzászólására is, aki szerint én nem foglalkozom a szebbik nemmel. Nagyot tévedett ám az illető. Utolsó komoly kapcsolatom fél éve ért véget, a hölgy évfolyamtársam az egyetemen. Úgy kezdődött, hogy előadáson mellém ült, és egyfolytában engem bámult. Megérintette a köpönyegem szélét, de csak annyit mondott: inkább anyukádat kérdezem meg. Aztán végül összeszedtem a bátorságom, és bevallottam érzelmeim Skolasztikának. És hála a makrokozmosznak, szavaim meghallgatásra találtak!

Skolasztikával boldog hónapokat töltöttünk együtt. Egyszer ellmentünk egy BME-bulira, ahol közgázosok is voltak. A buli sajnos nem sikerült túl fényesre. Én mondtam Skolasztikának, hogy nekem még sokat kell tanulnom, de ő elrángatott, és én kénytelen voltam a diszkófény mellett olvasgatni a képlettárat. Ezen eléggé felfortyant, hogy miért öltözött ki ilyen szépen (begöndörítette a haját és felvette a piros buffalóját), és otthagyott. Szerencsére kapcsolatunk túlélte a válságot, mert másnap már együtt tanultunk. Többször voltam náluk, megismerkedtem a szüleivel is, és -- fizikusdinasztiáról lévén szó -- kölcsönösen szimpatizáltunk is egymással. Voltam kedvesem születésnapi összejövetelén, ahol nagyon jót beszélgettem az édesapjával, hihetetlenül okos ember, bár (meg kell jegyeznem) egyszer-egyszer pontatlanul beszélt egynéhány bizonyításról, persze ez figyelmetlenség lehetett, de egyszer nem átallott a joule helyett kalóriát mondani!!!

A szilvesztert is együtt töltöttük, születésnapomra egy ezüst logarlécet kaptam tőle. Sajnos már nincs nálam, mert szakításunk után vissza kellett szolgáltatnom neki. De ez már egy másik történet...

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

Ui.: A képen Skolasztikát láthatjátok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.