Kedves Blogolvasók!

Egy nagyon mókás történetet kell hogy megosszak veletek. A középiskolában tartottunk úgynevezett iskolai napokat, amelyeken különböző tantárgyakhoz kötődő előadásokat rendeztek. Volt ott történelem, művészettörténet, kémia, de -- mint azt gondolom, ti is kitaláltátok már -- én a fizikai előadást látogattam meg, ahol tanárnőm, Emma néni Galvaniról tartott előadást. Egy nagyon kicsit késtem, de azért még időben érkeztem. A hőn szeretett tanárnő épp egy laposelemet tartott a kezében, és ezt a kérdést intézte a kompániához:

-- Na, gyerekek? Tudjátok, mi tartok a kezemben?

-- Persze, tanárnő –- harsant a kórus --, egy elemet.

Eme pongyola megfogalmazást hallván egetverő kacagásban törtem ki, majdhogynem a székről is lefordultam. A tanárnő megrökönyödve nézett rám.

-- Mi az, Gyula?

-- Biztos, hogy az egy elem?

-- Igen -- bólogatott lelkesen a tanárnő. Ekkor már nem tudtam tovább kordában tartani jókedvem:

-- De hisz az egy szárazelem ! -- mondtam nevetéstől elfúló hangon -– Hisz a benne lévő anyagok nem folyadékban, hanem zselében vannak!

Realizálván a szellemességet, a tanárnő is nagyot nevetett, és példáját követték a teremben ülők. Olyan jól szórakoztunk, hogy a folyosón azt hihették a bruhahát hallva, hogy valami filmburleszket nézünk.

Ti is tréfásnak találjátok?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

BME mérnök–fizikus szakának nemsokára harmadéves hallgatója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.