Kedves Olvasóim!

Az előző posztom végén váratlan fordulatot prognosztizáltam. Nem véletlenül! Ugyanis történt egy. Igaz, ez magánéleti természetű, de váratlannak váratlan. Mit sem sejtve tartottam hazafelé, utamat csak egyetlen személy hátráltatta: nem más, mint a friss kohómérnöki diplomás -- jelenleg uszodamester -- Hintalan Hajnalka. Elmondta, hogy mostanában új udvarlója akadt: az uszodában megismert egy deltás (δ) vízilabdázót, bizonyos Richárdot. Hogy ezúttal biztosra menjen, Hajnalkánk ellátogatott Szabó Ildikó Bach- és DEVA-virágterapeutához, hogy tanácsokat kapjon életére. Ildikónak sajnos beletört a bicskája a feladatba, így továbbküldte nagyeszű kollégájához, Fogassy Katalinhoz (a barátainak csak Kati) aura-soma konzulens, színterapeutához. Sajnos Katalin sem boldogult a problémával, lévén az igen összetett. Viszont javasolta, hogy Hajnalka látogasson el Tóth Tamáshoz, aki a reiki, arolo, angyalkommunikáció témájában szerzett szakértelmet. Tamásnak megsúgták az angyalok (ha jól emlékszem, Uriel), hogy a legfőbb cél az életben: legyünk őszinték magunkhoz! Hajnalka zaklatott lelke, olybá tűnik, megnyugvást talál hát... Az én nyugalmam viszont jó időre felfordult. Figyeljetek jól, elmondom, mi történt.

Odahaza Klotild fogadott, hozott piskótát. Miközben a sütemény ropogott a fogaim között, meghallgattam a sirámait.

-- Én már nem tudok így élni, Gyula, így a teljes hazugságban. Könnyítenem kell a lelkemen!

-- Hát könnyíts, de előbb lökd ide a kakaót! -- nyammogtam. Éreztem, hogy a sütemény minden nyálamat felszívja. Klotild odaadta a kakaót, melynek elfogyasztását én az ismert nagyfülű állatra fogtam, lévén ez már a második pohár. Ez a nagyfülű állat természetesen nem az elefánt és nem is a szamár, hanem a Lepus latin névvel illetett, Leporidae-k családjába tartozó jószág.

-- Jaj, Istenem, hol is kezdjem. Te mesélted, hogy Hajnalka szerint az őszinteség a legfontosabb. Én ezt eddig nem tudtam. De ez lehetett minden kínom és gyötrődésem okozója -- nyavalygott.

-- Mondjad már! Hamarosan kezdődik a tévében a matéták versenye, és én, tudod, mekkora litván drukker vagyok!

-- Jó, jó! Szóval az van, hogy amíg te a hűvösön ültél, kegyetlen apám Rózsa Józsi mátkájául szegődtetett, kivel bagolyhiten voltam kénytelen élni. Mindezt azért, hogy apám megkímélje a te életed, kedves Gyula! Ha én ezt nem teszem meg, te már régóta alulról szagolnád a Viola odoratát!

-- Csak ennyit akartál mondani? Üsse kő, na megyek, mert kezdődik a műsor!

-- Mindösszesen ennyit szólsz? Nekem ez hatalmas tragédia! Galád apám árnya kísért. Galád apámé, aki nemcsak ölt, rabolt, váltót hamisított, szakdolgozat-maffiát üzemeltetett, hanem még az én erényemet is áruba bocsátotta...

-- Miiii--csooo-daaa? A te apád üzemeltette a szakdolgozat-maffiát??? -- kerekedtek el szemeim, és abban a pillanatban elsötétült előttem a világ. Erőtlenül rogytam vissza  a hokedlire.

-- Igen, igen. Biztos forrásból tudom, hogy Petróczy Bálint a szervezettel íratta meg mérnök-fizikus szakon "A Fizika Laboratórium 4. tárgy méréseinek korszerűsítése" című szakdolgozatot.

-- Piha! -- kaptam fejemhez. -- Eddig se volt valami véleményem a BME-ről, de az, hogy ilyet meg lehetett tenni, hát ez nem fér a fejembe. És a te apád asszisztált ehhez! Nem akarom, hogy bármilyen közöm legyen egy ilyen galád családhoz! Hozzátok képest a Manson Family egy nyájas protestáns mintacsalád! Tudod, mit? Vége!

Klotild szemét elfutotta a könny, szódásszemüvege egészen bepárásodott. Elrohant, de mikor az ajtót nyitotta volna, még utánakiáltottam:

-- Vidd a piskótás tányért is! Nem akarom, hogy emiatt visszatold a képed!

Klotild bömbölve kapta fel a fajanszot, és kiviharzott az ajtón. Remélem, az életemből is.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.