Kedves ifj. Farkas Gyula blogját olvasók! 

Itt Bene Róbert, a BME fizika (BSc) szakos hallgatója posztol. Remélem, Gyula mester nem ró meg azért, mert magánéletről írok, nem a sajátomról, és csak azért, mert jelen esetben nem rólam van szó. Az én magánéletem (sörözés Lotharékkal, huligánkodás) nagyon unalmas, tudom, csak traktálnám vele az olvasókat. De itt most Galois-ról van szó! Akiről tudniillik, hogy Gyula tulajdona.

Tehát: tájékoztatok minden aggodalmaskodót, hogy ne cincálják idegeiket, Galois a legkiválóbb egészségi állapotnak örvend. Szépen gyógyul, és múltkor már a periódusos rendszer iránt is mutatott érdeklődést, ami terráriuma falát díszíti. (Remélem, nem ró meg Gyula mester azért, mert kémikust nevelek Galois-ból. De egy kis műveltség sosem árt! Legalább megtanulja, hogy a mérgekkel óvatosan bánjék! Bár, lehet, hogy jobb lett volna inkább elektronikára okítanom.) 

No de hogy senki se maradjon tréfás történet nélkül, elmesélem, hogy egyszer az egyik osztálytársam azt a feladatot kapta a matek röpdolgozatban, hogy írja fel a görbe normálisát (annak az egyenesnek az egyenletét, amely merőleges az y = x³ – 4x + 1 egyenletű görbét a 2, 1 pontban érintő egyenesre és az érintőt az érintési pontban metszi). Erre az osztálytársam odakanyarított egy görbe vonalat a papírra, azzal indokolván, hogy egy normális görbe kanyarodik. A tanárnő dolgozatjavításkor akkorát nevetett, hogy a téntából hatalmas pocát freccsentett az első sorban ülő Timire, akinek csinos pofikáját cefetül elcsúfította. Úgy nézett ki, mintha szeplős lenne. Dönci hasán rengett a háj a nevetéstől, Kristóf teli tüdővel nevetett, Samu, a csontváz is elmosolyodott, legalábbis Ica szentül állította ezt. A tréfás megoldás akkora sikert aratott, hogy hetekig díszítette a faliújságot. 

Kacagtató és nem magánéleti, ugye?

Üdv.:

ifj. Bene Róbert