2008.03.20. 15:11
Még mindig nem a vádirat...
Kedves Blogolvasó Publikum!
Örömmel jelentem be, hogy nagyjából elkészült a B. Róbert elleni vádirat, de mivel nem vagyok jártas a jogtudományokban, felkértem K. Attila cimborámat (aki a Pázmány jogi karára jár), hogy véleményezze. Így hát csak később tudom posztolni.
A most következő történet olvastán lefogadom, hogy az oldalatokat fogjátok tapogatni. Történt egyszer, hogy fizikaórán felelt N. Tamás (a harmadik Nagy). Feladatául azt kapta,hogy definiálja, mi az a napszél. Tomi barátunk egy ideig tanácstalanul vakargatta a fülét, a homlokát ráncolta, idegesen tördelte a kezét, a hózentrógerét huzigálta. Végül felderült az arca, és diadalmasan azt rikkantotta:
-- A Nap pereme!
Biztosra veszem, hogy már kitaláltátok, mi történt. Ha arra gondoltok, hogy Rita zsebkendőkészlete erősen megfogyatkozott, mivel a nevetéstől kicsordult könnyeket fel kellett itatni (élükön a tanárnővel, aki a szájába gyömöszölte a keszkenőt harsány bruhaházását moderálandó) -- akkor bizony jó nyomon jártok! Ilyen egetverő kacajt nem hallott még a Leöwey! Mindannyian kipirultunk a nevetéstől, kiváltképp Tomi barátunk, akinek még másnap is enyhe pír díszítette orcáját, ámbátor -- mint később értesültem róla -- neki nem a hahotától, hanem az édesapja által lekevert atyai frász nyomától piroslott a képe, amit a feleletre kapott elégtelennel érdemelt ki.
Tanulságos, nemdebár?
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
1 komment
Címkék: osztaly fizikaora,
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.