Kedves Blogolvasó Publikum!

Örömmel jelentem be, hogy nagyjából elkészült a B. Róbert elleni vádirat, de mivel nem vagyok jártas a jogtudományokban, felkértem K. Attila cimborámat (aki a Pázmány jogi karára jár), hogy véleményezze. Így hát csak később tudom posztolni. 

A most következő történet olvastán lefogadom, hogy az oldalatokat fogjátok tapogatni. Történt egyszer, hogy fizikaórán felelt N. Tamás (a harmadik Nagy). Feladatául azt kapta,hogy definiálja, mi az a napszél. Tomi barátunk egy ideig tanácstalanul vakargatta a fülét, a homlokát ráncolta, idegesen tördelte a kezét, a hózentrógerét huzigálta. Végül felderült az arca, és diadalmasan azt rikkantotta:

-- A Nap pereme!

Biztosra veszem, hogy már kitaláltátok, mi történt. Ha arra gondoltok, hogy Rita zsebkendőkészlete erősen megfogyatkozott, mivel a nevetéstől kicsordult könnyeket fel kellett itatni (élükön a tanárnővel, aki a szájába gyömöszölte a keszkenőt harsány bruhaházását moderálandó) -- akkor bizony jó nyomon jártok! Ilyen egetverő kacajt nem hallott még a Leöwey! Mindannyian kipirultunk a nevetéstől, kiváltképp Tomi barátunk, akinek még másnap is enyhe pír díszítette orcáját, ámbátor -- mint később értesültem róla -- neki nem a hahotától, hanem az édesapja által lekevert atyai frász nyomától piroslott a képe, amit a feleletre kapott elégtelennel érdemelt ki.

Tanulságos, nemdebár?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.