2009.03.17. 22:06
Hajnalka bosszúsága
Kedves Kommentelők! Attól, hogy nekem ragyogóbbnál ragyogóbb fordulatot vesz életem, még nem jelenti azt, hogy a baráti körömben is mindenkinek rózsaszín vattacukorból bodorítanák életük felhőit a kibertér erői. Minap ugyanis összefutottam a Vásárcsarnokban -- ahová paprikavásárlási céllal érkeztem -- Hintalan Hajnalkával, aki éppen az egyik standnál falatozta mustáros virslijét. -- Szia, lány! -- köszöntem neki, ahogy az illem megkévánja. -- Te vagy az? Hagyj magamra! -- jött a bánatos sóhaj, és akkor már rögtön gyanítani kezdtem, hogy itt biza valami galiba van. Na, de nem olyan fából faragtak engem, hogy megfutamodjak egy ilyen problémától. Jó vicc is lenne, ha nem bírnék el Hajnalka problémáival, én, aki a Fermat-sejtést is secperc alatt megoldotta! Letettem hát bogyiszlói paprikával tömött pungámat a Hajnalka melletti helyre, és nekiálltam elmesélni Salga Tibi legújabb kalamajkáját. Már-már közeledett a tetőpont, amikor társnőm egyszer csak félbeszakított: -- Na jó. Ha mindenáron tudni akarod, gondok vannak Zsolttal. Meg kell hagyni, kedves olvasók, sosem tudtam szívembe (cordis) zárni ezt a Zsoltot. Volt ugyanis egy incidensünk, amiről eddig még nem számoltam be, de most megteszem. Történt, hogy Zsolt tudomást szerzett blogom létezéséről és egyúttal céljáról is, ami nem más, mint a nevettetés. Úgy gondolta, hogy erre a célra tökéletesen alkalmazható a Barátok közt átszinkronizálása (tömve obszcén szavakkal és kifejezésekkel) vagy éppen a "Ne fürggyé le". Elhiszem, hogy hozzá hasonlóan ez a pórnép százezreinek jelenthet éteri humort, én azonban a nívós szórakoztatás mellett tettem le a voksom, így ajánlatát elutasítottam. Ettől kezdve pikkelt rám, de én se gondoltam jó szívvel rá. Szóval, egálban voltunk érzéseinket illetően. -- Mi történt? -- érdeklődtem hát kíváncsian. Hajnalkából penig nemsokára dőlni kezdett a szó: -- Jaj, ne is kérdezd. Az a kis pimasz fruska, az a Paméla... aki megtalálta Zsoltom fényképét... azóta ki se lehet robbantani az albérletünkből. Én már jeleztem Zsoltnak, hogy terhemre van, de ő meg se hallja, sőt még kifejezetten kedveskedik is a tolakodó fehérnéppel. Aki alaposan vissza is él a jóságával. Múltkor is egész nap ott ült, pedig már kezdődött a Família Kft. Nem értette meg, hogy nekem életbevágó megtudnom, hogy mi lesz Szép Károly fikuszaival. -- Derék, derék - bólogattam, mivel azt a karaktert már csak hasonló botanikai érdeklődésünk miatt is nagyon kedveltem. -- Végre sikerült elpaterolnom, akkor realizáltam csak, hogy ez a kis béka végig a videokazettofon távirányítóján ült! Hirtelen szörnyű félelem hasított belém: a videó felvevő gombja úgy világlott, mint egy pokolbéli rém szeme!!! Gyorsan megnyomtam a négyzetes gombot, ami leállította a felvételt, majd a videóhoz léptem. Minden ízemben remegtem. A katódsugárcsöveken pedig nemsokára feltűnt a Lakat T. Károly nevű úriember. Kérdezheted, ugyan mi ezzel a gond... Hát csupán annyi, hogy a kazettán nem másnak, mint a Szupernagyi c. sorozat második szériájának kellett volna szerepelnie!!! Oda lett Hajnalka kedvenc sorozata! Megértően bólogattam. -- Ez biza nagy veszteség. Nesze, itt egy Vadász szelet -- nyomtam a kezébe az előző nap a Julius Meinlben vásárolt csemegét --, ez majd jobb kedvre derít. Sajnos, Hajnalkánál ez nem érte el a kívánt hatást, így úgy gondoltam, Majláth Jenő népszerű slágere talán jobb kedvre deríti. Kellemes baritonomon előadtam hát neki: -- Megmondtam már neked százszor, / nem vagyok én lelkipásztor. / Búsan hozzám többé ne gyere! Örülök, hogy annak idején Piroskámnál magamra szedtem némi könnyűzenei műveltséget, mivel ez most nagyon jó gyógyír volt Hajni lelkének. Természetesen csak vicces eseteimmel és a Vadász szelettel kiegészítve! Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fehér Robot · http://www.eisengrau.com 2009.03.21. 11:34:08
Erdélyi Ön? :D
ifj. Farkas Gyula · http://kosbor.blog.hu 2009.03.21. 17:47:24
Nem, szederekényi születésű lakos vagyok. Tudomásom van a "punga" szó erdélyi eredetéről, mégpedig onnan, hogy K. Attila barátom nagy kedvelője eme térségnek, több ízben járt már ott, tőle hallottam ezt a szót. Mivel penig nálam első a csiszolt, választékos stylus, bátorkodtam felvenni szótáramba.
Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula
feltételes reflex 2009.03.24. 12:47:08
Bátorkodnék felhívni szíves figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy bár a "punga" (hasonlóan a borkán, maszlina, buletin, etc.) szó használata említett térségben igen elterjedt, az a legkevésbé sem tartozik a finoman cizellált, választékos stylus dikcionárjába. Használata kapcsán egyesek nyelvi pongyolaságot rebesgetnek, mások egyenesen édes anyanyelvünk ellen elkövetett merényletet kiáltanak.
Remélem, hasznos információval tudtam szolgálni, ill. nem kérdőjelezi meg segítő szándékomat.
Köszöntem!
Feltételes Reflex
ifj. Farkas Gyula · http://kosbor.blog.hu 2009.03.24. 15:39:02
Elgondolkodtam kedves tanácsán. Mit gondol, az említett szó helyett a "necc" szinonima talán megfelelőbb lenne?
Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula
feltételes reflex 2009.03.24. 20:08:00
Kedves Naplóíró!
A punga eredetileg valamiféle zsákot avagy zacskót, tasakot, esetünkben bevásárlószatyrot jelent, melynek anyaga sokféle lehet, ám semmiképpen sem hálószerű, mint ahogyan azt a "netz" szóból magyarított "necc" szó sugallja. Így bár általunk leginkább ismert funkciójában (mint bevásárlószatyor) a necc a pungával azonos, formailag semmiképpen sem tartanám a neccet a punga szinonimájának.
Ámde van itt még valami: ez a különbözőség is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a választékos stylust a "necc" szó használatával összeegyeztethetőnek tarthassuk.
Eleddig a bevásárlószatyor tűnik a legsemlegesebbnek, s mint tudjuk, a semleges styl és a választékosság általában nem zárja ki egymást.
Jómagam, mint egyszerű, szombatonként csarnokba járó háziasszony, legalábbis így látom.
Köszöntem!
Feltételes Reflex
Post Scriptum: Egyébként higgye el, nem vagyok a jövevényszavak ellensége.