2009.04.04. 19:25
Évforduló
Helótok, kedves Olvasóim! Hohó, nagy nap volt a keddi, vagyis böjtmás havának (tavaszelő hó) 31. napja. Mielőtt kifúrja az oldalatokat a kíváncsiság, elmondom. Tudniillik ekkor ünnepelte blogom második születésnapját. A nagy esemény alkalmából tortát rendeltem Gitti nővéremtől, akit nem töltött el büszkeséggel megtisztelő felkérésem, és időhiányra hivatkozva lemondta. Sebaj! Ismerősnőm, F. Kunigunda ajánlkozott, hogy a jeles nap alkalmára czukrászsüteményt készít, de ez esetben penig én voltam kénytelen visszautasítani az ajánlatot magánéleti okokra hivatkozva, melyekről korábban már szót ejtettem. Hiszen immáron visszatért családja kebelébe kedvesem, Skolasztika, és mint tudjuk, adott szavam hozzá köt (bár hozzá kell tennem, hogy hazatérte óta még nem sikerült kommunikálnunk). Végül abban maradtunk, hogy anya készíti el a dobostortát, ám neki nagyon kevés ideje volt, lévén készülnie kellett az április 4-i ünnepségre. De még mielőtt gasztronómiába merülne a blog -- holott engem csak az asztronómia érdekel --, gyorsan elmondom, hogy az ünnepség igen jól sikerült. Meghívtam állandó szerkesztőtársamat, Bene Róbertet, valamint még sok más olyan embert is, akiknek a személyiségi jogait tiszteletben tartom, így inkább nem publikálom neveiket. Azért én is nem posztoltam már olyan régen, mert sok időmbe telt, amíg megfelelő helyet találok az ünnepség lebonyolítására. Végül a szederkényi művelődési ház mellett döntöttünk. Minden jót, kedves olvasók! ifj. Farkas Gyula
Az ünnepség kitűnően sikerült, köszönhetően az egyik műsorszámnak, mely nem volt más, mint jómagam stand up comedyje, ahol volt alkalmam megcsillogtatni szellemességem. Az anekdotacsokrot hallván az egész publikum mutogatta a protkóját. Az egyik meghívott például akkorát nevetett, hogy a földre huppant és a többieknek kellett feltámogatnia. De ez még mind semmi! Mancika, a büfés néni annyira belefeledkezett előadásomba, hogy elfelejtette felszolgálni a szendvicseket! Minő szórakozottság! -- gondoltam, de mentségére szolgáljon, hogy mindez előadásom színvonalát dicséri. Végül csak észhez tért, és az egész compania részt vett az agapén, amely igen kellemes hangulatban telt el. Csupán Skolasztikámat hiányoltam, akit eddigelé nem sikerült odahaza találnom.
3 komment
Címkék: ede skolasztika gitti gunda
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2009.04.08. 16:21:35
ifj. Farkas Gyula · http://kosbor.blog.hu 2009.04.09. 14:52:11
Néha még a jó Homeros is aluszik. Ezt a bejegyzésemet egyébként sem kívántam kicirkalmazni, hiszen az előadáson elhangzott történetek blogom hasábjain már napvilágot láttak, így ismétlésükkel nem kívántam a bejegyzés hírértékén rontani.
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
2009.04.12. 22:20:10
Ön mindig oly frappánsan vágja ki magát még a legalantasabb csapdákból is, mint mikor - képzavarral élve - Nagy Sándor átvágta a gordiuszi csomót. Teszi ezt a legnagyobb megelégedésemre, sőt oly vidám perceket szerez nekem, hogy néha alig bírom magamba folytani a kacagást.
Ezzel olyannyira kivívta a tiszteletemet, hogy önt szeretném megkérni arra, hogy dolgozza ki (ha ugyan nem dolgozta ki már valaki) egy sejtésemet a komplex számokkal kapcsolatban, amely még megboldogult ifjúkoromban, a diplomamunkám írása közben ötlött fel bennem, de hanyagságom miatt nem szakítottam elegendő időt a vele való foglalkozásra, mostánara pedig sajnos megkopott az ehhez szükséges tudásom. Beszélhatünk róla?