Liebe Leser!, avagy: Lectori Salutem!

(Kinek melyik tetszik jobban, rá bízom a választást.)

Szóval, kedves olvasók, képzeljétek, milyen hatalmas fordulatot vett az életem. No, nem az derült ki, ki a rejtélyes levélíró, hanem rábukkantam egy régi matekfüzetemre, amit már elveszettnek hittem. Azért öröm ez számomra, mivel tömérdek vicces eset került így elő, némelyik olyan magas színvonalú, hogy azonnal mehetne is a Vicinális Dugóhúzóba! Nos, ez a történt például igen csak magas színvonalú, mivel a felsőbb mathematica témaköréből való.

A megtörténés színhelye is egy matekszakkör volt, pontosabban egy matekszakkörre várakozó kompánia. A szakkört sokan azért vették fel csak csupán, hogy jobb színben tűnjenek fel a tanár úr szemében, és ily módon az évvégi kétes osztályzatot a jobb irányba döntsék el. Nos, ilyen firma volt a rosszpénz Gyenes Tibi is! Tibi barátunknak nagy volt a tét, ugyanis szülei megígérték: ha színötös bizonyítványt visz haza, jutalma egy vadonatúj Mirrorsoft Tetris játék lesz. No mármost Tiborunk matematikából bizony kétesre állt, ezért úgy gondolta, ravasz módon fog Cosinus tanár úr kegyei közé férkőzni. Tudni kell, hogy a szakkörön az aznapi téma az algoritmus volt, ami nem egy zenei újság, mint azt Salga Tibi feltételezte anno -- de ez más tészta.  Mikoron a tanterem előtt várakozott a díszes társaság, Tibi utat tört magának, és beszélni kezdett az utazóügynök-problémáról, műveltségét fitogtatandó. Társa, egy bizonyos fiatalember, akit társai csak a rejtélyes Otyec néven emlegettek, rögtön érdeklődve fordult feléje:

-- No és hogy találnád meg, komám, a legolcsóbb utat egy adott városból indulva, amely minden várost pontosan egyszer érint, majd a kiindulási városba ér vissza?

 -- A válasz pofonegyszerű -- emelte fel mutatóujját önelégülten Tibor, és sanda pillantást vetett a folyosón cirkáló ügyeletes Cosinus tanárra, remélvén, hogy hallja a dialógust. -- Csak a falánk algoritmust kell előkapnod!

-- Pupák, téged se az eszedért tartanak a szüleid! -- mondtam erre, de csak azután, hogy a tízóraira fogyasztott zsömle a nagy nevetéstől már kirepült a számból. Az egész folyosó úgy zengett a nevetéstől, hogy még a vakolat is lehullott. Mérgelődött is eleget a takarító néni, bizonyos Pötyi mama, amiért másnap annyit kellett sepregetnie. És hogy mi történt Tiborunkkal? Hát, talán kitaláltátok, hogy a Tetrisnek bizony búcsút kellett mondania, és csak egy leselejtezzett abakusszal gazdagodott. Ez sem lebecsülendő azonban, hiszen e műszer révén legalább újralapozhatja rogyadozó matektudását.

Miközben ezt a történetet olvastam régi matekfüzetemben, újból magával ragadott a jókedv. Nem feledkeztem meg azonban új kis lakótársaimról, elhalt Galois hörcsögöm utódairól, Gaussról és ifj. Galois-ról sem. Látván Gauss érdeklődő tekintetét, úgy döntöttem, nekik is felolvasom ezt a gyöngyszemet. A kis zseni mind a négy lábát a levegőbe dobta, úgy kacagott. Ifj. Galois viszont csak mélán tovább ropogtatta a zabot. Ez sehogysem tetszett nekem, s megkopogtattam kissé a terrárium falát, hogy jobban figyeljen. De ifj. Galois hátat fordított, bemászott mókuskerekébe, és phlegmaticusan jártatni kezdte azt. Félek, ezzel a kis állattal igencsak meggyűlik még a bajom.

Ti azért jót derültetek, nyájas olvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.