Kedves ifj. Farkas Gyula digitális diáriumát olvasók!

Itt Bene Róbert, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola vaisnava jógamester (BA) szakos, I. éves hallgatója posztol. Mint arra Gyula mester felszólított, híven jegyzőkönyvzem az Országos Hülye Intézetben történteket. Vittem jegyzettömböt, plajbászt, fotóapparátot és a biztonság kedvéért diktafont is.

Késő őszi verőfény és madárcsicsergés fogadott, amit csak kissé zavartak meg a bent lévő őrültek üvöltései, horkantásai és hisztérikus nevetései. A főorvos asszony, doktor Menge Leila kissé hűvösen fogadott. (Azt nem értettem tisztán, miért hívják a kollégiái Icának meg Ilának. Rejtély.) A főorvosasszony később felajánlotta, hogy egy ápoló kíséretében felkereshetem a 202-es sorszámú beteget. Le is mentünk hát a nyikorgó lépcsőn az alagsorba, s míg a zegzugos folyosókon haladtunk, kísérőm, Helmut kiselőadást tartott a modern elmegyógyászat helyzetéről.

Helmut jó ápoló volt, katonai bakancsán majd' hasra esett a napsugár. Elmesélte, hogy a mai hülye-nevelés már igen korszerű. Szó sincs a betegek fejének meglékeléséről, inkább lobotómiát hajtanak végre a delikvensen. Egy jégvágóval a szemgolyó mellett felnyúlnak az agyba, és ott motoszkálnak, majd csiribú-csiribá, a beteg olyan lesz, mint a kezes bárány. De korszerű módszer a hideg vizes fürdőkúra és az elektrosokk is. A korszerű lélektani ismeretek -- Freud Zsigmond például -- már lehetővé teszik, hogy a betegek gyógyulási esélyei a maximálisak legyenek.

-- A hindu vallása azt mondja: másért minden jót megtenni, önmagáért semmit sem, s mindenkinek élni kell -- csillogtattam meg frissen szerzett tudásom, amit "A Vaisnava jógairodalom exegetikai elmélete és gyakorlata" zh-mra tanultam meg. Jeles lett! Úgy gondolom, ez is valami.

-- Jawohl! -- szalutált a kedves ápoló, majd lassan kinyitotta a betegszoba vasrácsos ajtaját. A felénk rohanó nyáladzó hülyéket gumibottal verte szét. Mondhatom, kiváló munkaerő ez a Helmut!

Közben betértünk a 202-es szobába, ahol Skolasztika kényszerzubbonyban gubbasztott vaságya szélén.

-- Már nem sokáig lesz rajta a kényszerzubbony -- tudósított a derék személyzet.

-- Nocsak! Már a gyógyulás útjára lépett?

-- Igen. Nemsokára áttérünk a láncokra.

Skolasztika ezalatt magában dünnyögött, és idióta grimaszokat vágott.

-- Nemsokára jöhet a barbiturát -- folytatta Helmut a további kezelés részletezését.

-- Ahá! Értem. Gyógyászati kirándulás a friss levegőn!

Odanyújtottam a betegnek a Gyula mester által reám bízott ajándékokat, Helmut rögvest bele is markolt a bonbonba, és jóízűen elmajszolgatta. A bonbonból jutott khakiszín zubbonyára is. Nem mintha nem lett volna elég koszos a ráragadt vértől és agydaraboktól.

Nemsokkal eztán lejárt a látogatási idő, ezért kedélyesen búcsút vettünk, paroláztunk, és természetesen kvaterkáztunk is. Helmut mondott egy jó viccet, és megkért, hogy jelöljem be őt az iwiwen. Szimpatikus ember, úgy-e?

Üdv,
Bene Róbert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.