Bizonyára emlékeztek még Gézára, akit pár poszttal ezelőtt emlegettem: ő Hajnalka új kedvese, illetve most már csak exe, mivel két napja Géza letette Hajnalkát. Ez a körülmény nem tántorított el attól, hogy beállítsak a beígért vicces történetekért.

Az ajtóban még gyorsan elgyakoroltam bemutatkozásom:

-- Servus humillimus! Itt ifj. Farkas Gyula, a BME mérnök-fizikus szakának V. éves hallgatója vagyok kondenzált anyagok fizikája szakirányon.

Szerencsére sikerült belesülés nélkül végigmondanom. Géza eztán beinvitált, miközben szidta a devizahiteleseket.

-- Aki hülye, haljon meg! Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa!

-- Szabadna látnom a vicces eseteket? -- tértem a lényegre.

-- A padláson vannak, de hogy hol, azt majd megmutatja neked jóanyám. -- Azzal otthagyott a kispolgári enteriőrben.

Hamarosan befutott a kedves mama, név szerint Dávidné. Hozott aprósüteményt, és egy kanna tablettás bort. Nem óhajtottam az időt ilyesmivel húzni, ezért rögtön a tárgyra tértem, amire csak sopánkodás volt a válasz:

-- Jajjj, mért nem jött előbb, ifiúr?! Az elmúlt napok esőzései következtében lakásunk tetőtere beázott!

-- Kár azért a jó gipszkartonért.

-- De nem ez a legnagyobb baj! A víz áldozatává váltak a fiam füzetei is! Köztük azok, amelyekben fizikaórán történt vicces eseteket jegyzett fel! Teljesen elmosódott ugyanis a töltőtollténta, a lapok meg úgy összeragadtak, hogy ahhoz képest Gordiusz csak egy cipőfúzőcsomónak minősülhet.

-- Tartoztam az ördögnek egy úttal -- mormogtam bajszom alatt. -- Nos, azért megtekinthetném mégis az anyagot?

-- Persze, a magáé, menjen az alsóépületbe, majd a tata od'adja!

Ily módon jutottam hozzá az egykor nagy értéket képviselő hagyatékhoz. Remélem, meg sikerült menteni valamit a romokból!

Üdvözlettel:i

ifj. Farkas Gyula