Reggel jókedvűen ébredtem: míg fütyörészve megborotválkoztam, minduntalan kedvesem képe jelent meg lelki szemeim előtt, szívem csordultig volt szerelemmel. Elég volt csak a tegnap estére gondolnom, és vérem máris felpezsdült, lelkem magasba röpült (de ezt inkább nem részletezem, lévén a lovagi kódex tisztelője).

Már így is nagyon jó kedvem volt, erre rátett még egy lapáttal az, hogy a napokban esedékes a kosbortúracsapat következő kongresszusa, ahol F. András (Bandi) előáll majd a megmentő ideával (amely kihúz minket a pénzügyi válságból). Hogy mi lesz ez, magam sem tudom, hiszen Bandi napokban elérhetetlen. Értem én: ki kell húzni a telefont, nehogy a csörgése megzavarja az elmélyült munkát!

A másik ok pedig, ami miatt egyfolytában kuncognom kellett, az, hogy eszembe jutott egy réges-régi történet, amely még 12.-ben esett meg. Tehát régen. De máig úgy él emlékezetemben, mintha csak tegnap lett volna. Trécseltünk a gimi folyosóján (mármint a többiek, én nem trécseltem, hanem értelmesen beszélgettem egy-két fizikaszakkörös ismerősömmel). Nemsokára odabattyogott a kompániához a szintén szakkörös Gyenes Tibi, akiről tudni kell, hogy 4/5-re állt fizikából, és csak azért jött szakkörre, hogy kikönyörögje a jobb jegyet a tanerőtől. A fizika 5-ös volt ugyanis a feltétele annak, hogy megkapja szüleitől az Encyclopædia Britannica nevű lexikont A-tól Z-ig. Mivel arra járőrözött szalámis zsemlét majszolgatva a fizikatanár, közismertebb nevén Mr. Centripetális Gyorsulás, úgy döntöttem, kiugratom a nyulat a bokorból, és tesztelem, Tiborunk méltó-e a fizika ötösre. Az érdemjegy neve jeles, így csak azok kaphatják meg, akik jeleskednek egy tudományterületen.

-- Tibikém -- csaptam a vállára kedélyesen --, mi a nehezebb: 1 kg toll vagy 1 kg vas?

Tibi arca felderült, mikor meghallotta a kérdést. Úgy gondolta ugyanis, hogy ez egy igen beugratós fejtörő, de rajta ugyan nem fog ki! És ráadásul még a tanár úr is fültanúja lesz annak, ahogy frappánsan kivágja a rezet:

-- Természetesen egyforma nehezek -- felelte önelégülten.

-- Azt te csak hiszed, komám! -- rikkantottam. De úgy, hogy a fizikatanár is hallja!!!

-- Miii-csooo-daaa??? -- kérdezte Tibi szemelkerekedve.

-- A vas nehezebb.

-- Hogy lenne már nehezebb?! -- méltatlankodott Tibi.

-- Ej, hát nagyobb a súlya, te hüpe. És még te akarsz ötöst?! De ha nem érted, elmondom lassabban. A tollnak nagyobb a térfogata -- ezért itt, a légkörben nagyobb felhajtóerő hat rá. Csodálom, hogy egyáltalán megkaptad a kettest.

Sajnos ezen utóbbi mondatomat már nem hallottuk, ugyanis a folyosót nevetésorkán rázta meg. Az általános hahotába beleharsogott a fizikatanár is, és természetesen elúszott az évvégi ötös. De Tiborunknak így sem kell szomorkodni: nem marad könyv nélkül! Az enciklopédia helyett végül is egy Ablak-Zsiráfot kapott az ősöktől. De ez sem lebecsülendő! Sok benne a színes kép, amelyek nézegetésével repülni fog a nyári szünidő.

Vicces, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula