2010.08.29. 07:27
A fúziós buli
Kedves Netnaplóm! Kedves Közönségem!
Kezdem azt hinni, hogy igencsak rám jár a rúd. A haccacáré tragikus fejleményekkel zárult. Hogy minek köszönhetem ezt a balszerencse-sorozatot, arról fogalmam sincs. De inkább elmesélem sorjában, mi minden történt.
Szóval, elérkezett a szombat, és én Klotilddal felszerelkezve elindultam Karesz albérlete felé. Csendes nyári este volt. Klotild retikülje dugig volt tömve mindenféle bakelittel. Volt ott Skála Énekegyüttestől kezdve Cselényi Józsefig minden. Azt mondta, jól felszerelkezett a bulira, hiszen elhatározott szándéka, hogy jót fog rázni. Én végig a Csapody-albumról beszéltem:
-- Végre az enyém lehet. Persze mindig is az enyém volt, csak éppen Miklós bitorolta. Ezt ő másképp adja mondjuk elő, de én taktikai szempontból úgy döntöttem, elfogadom a hamis vélekedését...
-- Megérkeztünk -- mondta Klotild, és még mielőtt becsöngettünk volna, gyorsan berizsporozta arcát. Máskor már bosszankodtam volna ezen a felesleges hívságon, de a nők már csak ilyenek. Most amúgy se tudta beárnyékolni semmi a jókedvem. Kezemben éreztem már a Csapody-albumot, bántam is én, mit totojázik Klotild.
Odafenn már javában tartott a mulatság. Zsuzsánna tálcán libamájas bagettet vitt körbe, Josh mohón nyakalta az unicumot. Karesz és Miki kellemesen csevegtek, alighanem botanikai témákról. Klotild berohant és máris intézkedni kezdett:
-- Bútorokat széthúzni, párokat megalakítani. Aztán mehet a tánc! Hoztam egy csomó lemezt. Bosanova, hullygully, hoppelpoppel, csárdás... amit csak akartok -- lelkendezett, és dalra is fakadt. -- Te rongyos élet, bolondos élet, mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?! / Te rongyos élet, bolondos élet, leszokni rólad, istenem, milyen nehéz!
Én csak rosszallóan csóváltam a fejem. Klotild még be sem mutatkozott, így hát én tettem meg helyette:
-- Ő itt Béres Klotild, a Nyugati Főposta dolgozója. Én pedig ifj. Farkas Gyula... bár azt hiszem, nekem már be sem kell mutatkoznom. Talán mindenki hallott már arról, hogy Arany Farmermellény-díjat nyertem.
-- Gyula, ne légy már ilyen karótnyelt -- mondta Laca.
-- Igen, mulassunk inkább! -- indítványozta Nusika is, aki bólét mert magának.
-- Elébb az üzlet! A fúzió ügyét nem kell ismertetnem -- mondtam --, hiszen mindannyian tudjátok. Egy lett az akol, egy a nyáj. Remélem, hogy egymás segítői leszünk és nem fogunk gáncsoskodni.
-- Én is remélem -- mondta Miki --, legyen a múlt elfeledve. Innentől minden más lesz. Megváltozik a rendszer.
-- De van még valami hátra. A Csapody-album. Ugye, elhoztad?
Megmondom őszintén, kedves Olvasók, kicsit szorongva kérdeztem ezt (persze nem mutattam ki), mert nemigen bíztam én ebben az alakban. Túl gyanús volt az utóbbi időben mutatott nyájassága. De szerencsére Miklós nem akadékoskodott: elővette piros-kék Benetton hátizsákját, és kihalászta belőle a papírba csomagolt albumot. Mohón kaptam utána, fellapoztam: nem hamisítvány volt. Ennek úgy megörültem, hogy jókedvemnek alig tudtam gátat szabni. A felbecsülhetetlen értékű tárgyat a dohányzóasztalra tettem, majd lehalkítottam a magnót (Klotild enyhe bosszúságára, mert éppen Cselényi Józseftől ment a Zöld a kukorica, Kati c. szám), és megköszörülvén torkom, imígyen szólottam:
-- Kedves barátaim! Figyeljetek jól! Most, hogy a fúziót ünnepeljük, ennek örömére hadd osszak meg veletek néhány fizikaórán történt vicces esetet! Természetesen botanikai és csillagászati témájúakra is sor kerül majd, hiszen tudjátok jól, hogy nem vagyok kockafejű. Tehát: képzeljétek, egyszer az egyik osztálytársam, Salga Tibi...
Sajnos nem tudtam befejezni a mondatot, mert csengettek.
-- Ez a vici lesz -- aggodalmaskodott Karesz, de Zsuzsánna máris rohant ajtót nyitni. És valóban a vici volt. Megvetően horkantott, mikor meglátta a kompániát, és már-már nekiállt pampogni, amikor észrevett engem.
-- Jó estét, asszonyom! -- köszöntem illendően. -- Emlékszik még rám?
-- Á, Farkas úr. Hát maga is... ezekkel a huligánokkal?
De gyorsan felvilágosítottam őt, hogy mi a helyzet, mit ünneplünk most. Sőt még invitáltam is az érdemes hölgyet, hogy ugyan fogyasszon már el velünk némi szendvicset, illetve hosszú lépést, ha már erre járt. Cserébe mókásabbnál mókásabb fizikaórán történt vicces esetet hallhat. A vici bele is egyezett, hiszen nagy kedvelője anekdotáimnak. Helyet foglalt a dohányzóasztalnál, és az oldalát fogta a nevetéstől, amikor meghallotta, hogy egyszer az egyik osztálytársam kinetika helyett kinematikát mondott. Közben elővette elhunyt férje régi pipáját, megtömte, és önfeledten rágyújtott, miközben torkát némi sütőrummal öblögette. Karesz kétségbeesett tekintettel figyelte, Zsuzsánna viszont nem zavartatta magát, és rászólt:
-- Bagózni talán tessék kimenni a gangra!
-- Volnál szíves nem félbeszakítani? -- vetettem a kotnyeles leányra egy dühödt pillantást, mivel pont a kvaterniós anekdota csattanója előtt szólt közbe. Milyen bosszantó! Ezzel teljesen kizökkentett az adomázásból. Így kezdhettem az elejéről a történetet.
Mikor ott tartottam, hogy egyszer az egyik osztálytársam az egyik felelésnél természetes szám helyett kvaterniót mondott az Euler--Fermat-tételnél, a vici az asztalt kezdte csapkodni nevettében. Úgy bruhaházott, hogy a parázs kiesett a pipájából.
Ez önmagában még nem lett volna nagy gond, hiszen a vicivel gyakorta megesik, hogy a nevetéstől vagy akár a villamos fékezésétől kiesik a kosarából ez-az (például a jonatán vagy a golden). Hát most meg a pipájából esett ki valami, nevezetesen a parázs. No de hogy hová! Jaj, Olvasók, innentől kezdve nagyon nehéz folytatni a posztot, de ha már elkezdtem, kénytelen leszek befejezni.
Szóval... a parázs egyenesen az asztalon heverő Csapody-albumra esett! Sajnos először fel se tűnt a dolog... csak pár secundum múlva, amikor is az album lángolni kezdett!!!
-- Tűz van! Segítség! -- rikoltott torka szakadtából Nusika.
-- Majd én eloltom! -- hadonászott tohonya bátyja az Unicum Next-es üveggel, és még mielőtt közbeléphettem volna, a flaska tartalmát az égő albumra löttyintette a szerencsétlen hülye.
-- Te ló! Mi
t tettél?!?! -- ordítottam kétségbeesve, mikor láttam, hogy az alkoholtól még jobban lángra kapott az album. -- Klotild, hozz vizet, de tüstént! Ne kelljen kétszer mondanom!
Klotild térült-fordult, és nemsokára visszatért egy vödör vízzel, amivel sikeresen el is oltotta a tüzet. De hajh! oly mindegy volt már a jobb sorsra érdemes albumnak. Felismerhetetlenné égett. S az oly felbecsülhetetlen Csapody-szignó is a lángok martalékává vált.
...
A reakciómat most inkább nem részletezném. Először Josh azonnali kirúgásán gondolkoztam félresikerült tűzoltó akciója miatt... aztán azon, hogy talán a vicit kéne felelősségre vonni, amiért a lakásban rá merészelt gyújtani. Vagy inkább Kareszt? Mert nem tacepaózta ki öklömnyi betűkkel, hogy a lakásban tilos a dohányzás.
De végül be kellett látnom, hogy engem is terhel némi felelősség. Elvégre miért esett ki a hamu a vici pipájából? Mert nevetett. És miért nevetett? Mert én olyan kacagtató történetet meséltem!!!
Ne haragudjatok, Olvasók, de most berekesztem a posztot. Nem megy az írás.
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rókakígyó 2010.08.29. 16:53:04
ifj. Farkas Gyula · http://kosbor.blog.hu 2010.08.29. 17:56:17
Na és melyik mű az? Az Erdő-mező növényei, netán a Magyar növénynevek szótára?
Természetesen van más téma is, mert elég sok dolog történt velem az utóbbi időben, továbbá a tarsolyomban mindég akad egy-két fizikaórán történt vicces eset, melynek olvastán jobbra-balra dől a nevetéstől a tisztelt Publikum!
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
