2007.05.02. 19:50
Rendhagyó kézjel
Kedves Blogolvasók!
Nemrég eszembe jutott egy régi történet, melyet elalvás előtt felidézvén a kispárnám alá kellett bújnom, hogy Sz. Peti szobatársam hangos kacagásomtól aludni tudjon. Történt egyszer -- még boldogult gimnáziumi éveim alatt --, hogy kedves osztálytársam, G. Martin egyest kapott fizikaórán, mert nem tudta a Boyle--Mariotte-törvényt. Ennek következtében olyan dühös lett, hogy még a következő órán (ének-zene) is mérgelődött: haragjának felmutatott középső ujjával adott kifejezést. Ezt látván nem álltam meg, hogy ne tegyek egy szellemes megjegyzést:
-- Hé, öregem! Ez a kézjel nincs benne az egyezményes szolmizációs rendszerben!
Slusszpoénja volt a dolognak, hogy pont a kézjeleket tanultuk. Megjegyzésemet hallván a tanárnő is felfigyelt Martin ténykedésére, minek következtében barátunk másodjára is bedacizott aznap.
Tanulságos, nem?
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.