Mint arra emlékezhettek, F. Andrea rútul elbánt a Fermat-sejtés-kidolgozásommal. A skandalumot ezen blog hasábjain ki is tárgyaltam, amit olvasott F. Andrea unokatestvére, K. Kázmér, és azt nagyanyja, Etus néni figyelmébe ajánlotta. (A képen a nénit láthatjátok.) Etelka néniről tudni kell, hogy konyhaművészetéről igen híres. Osztályunk bankettjére -- példának okáért -- ínycsiklandozó diótortát készített.

A minap Pécs városában járván össze is futottam F. Aladárné P. Etelka nénivel, mikor anyát kísértem a piacra. A kedves öreg hölgy érdeklődött hogylétem felől, és -- meglepő módon -- szabadkozni kezdett a két évvel ezelőtt történt szégyenteljes események miatt. Kiengesztelésül felajánlotta, hogy látogassam meg a műszak végeztével. Bevallom őszintén, nem nagyon akaródzott mennem. Végül azonban -- anya unszolására, aki ezúttal egyedül szerette volna meglátogatni Zsoltiékat -- úgy döntöttem, felkeresem a jóravaló hölgyet

Etus néni épp kártyát vetett, amikor megérkeztem. Mielőtt egy szót is szólhattam volna, megfogott, és leültetvén egy székre mondani kezdte a jövendőmet. Állítása szerint még ebben az évben felbukkan majd egy személy az életemben, akihez valaha erős szálak fűztek. Magamban csak mosolyogtam ezen a butaságon. Éppen szólani akartam, hogy finoman közöljem a derék hölggyel tevékenységének humbug mivoltát, ám Etelka néni belém fojtotta a szót, mondván: „Igyál, fijam, szőke kólát!” A néni aztán a hűtőhöz lépett, és egy tortát vett ki belőle. Azt mondta, ezt a diótortát nekem sütötte engesztelésül, amiért kedves fia meg unokája olyan hanyagul bánt a jegyzetemmel. Tisztelettel megköszöntem a tortát, és hazavittem. Nem lévén éhes nem kóstoltam meg, de anyának vágtam egy körcikket. Anya annak elfogyasztása után azt javasolta: vigyem el magammal a tortát a kosbortúrára, barátaim bizonyára örömmel fogadják majd azt.

Holnap beszámolok a túra eseményeiről. 

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula