Karesz albérletében vidám reggelre ébredtem. Fogat mostam és megfésülködtem, majd búcsút intettem kedves barátomnak. Igen ám, de abban a pillanatban, hogy kezem a kilincs után nyúlt volna, egyszerre kitárult az ajtó, és a vici állt ott (a képen őt láthatjátok). Bajsza alól az alábbi mordulás hallatszott: "Egy kisasszonka van itt!"

Gondolom, kedves olvasók, már kitalálhatjátok, ki volt ez a kisasszony. Magától értetődik, hogy ez számomra nem volt egyértelmű. A fehérszemély ugyanis nem volt más, mint az én kedves Piroskám!

-- Hát te ? -- kérdeztem. A vici időközben csak az otthonkáját simítgatta, majd mielőtt még Piri bármit is szólhatott volna, ennyit mondott:

-- Ide nem nagyon lehet ám nőt felhozni!  

Karesz kiment, hogy megnyugtassa a vicit, én pedig beszédbe elegyedtem kedvesemmel.

-- Szia, apafejek, hát itt vagyok! -- rikkantotta Piroska. Bár repestem az örömtől, hogy viszontlátom kedvesem, nem tagadom, meglepődtem váratlan hazaérkeztének miatta. Meg is érdeklődtem ennek okát. Piroskám a következő feleletet adta:

-- Nem nagyon csípták, hogy én Newton familyt hallgatok, miközben Kovács József kornyikál. Tviszt!

Utána előadta, hogy először nem ide jött, hanem Tecát ment meglátogatni (Joliék ugyanis lementek az ősökkel fürdőre). Tecát ugyanis sajnálatos módon egy aprócska baleset érte baby body buildingezés közben: kificamította a bokáját. Piroskának nem nagyon fűlt a foga betérni a kórházba, ahol szerinte rossz a koszt, és a betegek folyton nyavalyognak. Múltkor, mikor a nagymamáját kellett látogatni, a főnővér -- elmondása szerint egy uncsi vén tyúk -- kivezettette, mert túl hangosan hallgatta Kristály Kriszta kaziját a sétálómagnóján. Megvallom, én is szívesebben veszem, ha Piroska inkább a Newton famíliát hallgatja, mert ennek mégis több köze van a fizikához és a Tudományhoz. 

Hellyel kínáltam Piroskámat, és felajánlottam, hogy elfogyaszthatnánk egy kellemes kis söritalt ebben a rekkenő hőségben. De ő leintett:

-- Elég a magas oktánszámú piákból! A táborban épp elég volt!

Ha már így alakult, gondoltam, csinálhatnánk valami kellemetes programot kedvesemmel. Így hát az ötlött a diómba, meglátogathatnók a Fővárosi Állat- és Növénykertet. Piroskának tetszett az ideám, így hát rögvest el is indultunk (Karesz nem akarván az ismert ormányos állat szerepét betölteni otthon maradt). Imígyen szólottam Piroskámnak: 

-- Elviszlek az állatkertbe, drága, / benézünk a medve barlangjába…

-- Micimackó!,

-- S ha az öreg medve kesereg, / behajítunk három perecet!

-- Hármat?!

-- Majd a kisbocs kedvence leszel: / örömtáncát neked lejti el!

-- De engem csak a majom érdekel!!!

A kellemes séta utána visszatértünk Karesz albérletébe, itt felajánlottam Piroskának, hogy amennyiben elfáradt, nyugodtan dőljön le kumni egyet. Kareszt pedig figyelmeztettem, hogy kapcsolja ki magnóját, mert zavarja a hölgy pihenését. Karesz ezért vette a táskáját, és ránk bízván a lakását, úgy döntött, elmegy Jociéhoz. Így hát az elkövetkező pár órát Piroskám álmának őrzésével töltöttem, miközben a Karesznál talált friss botanikus lapokat tanulmányoztam: ha csacsiságot találtam bennök, piros tollal korrigáltam is a tévedéseket, nehogy Karesz barátom még félreinformálódjon a végén. 

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula