Kedves Blogolvasó Publikum! 

Most, hogy kissé lenyugodtam, bátorkodom részletesen kifejteni a mai nap eseményeit.

Ígéretemhez híven ma vonatra szálltam, hogy a Piroskám szervezte zenés mulatságon képviseltessem magam. A Délivasúthoz megérkezvén rögtön Karesz barátom albérlete felé vettem az utam. Miután felkaputelefonoztam cimborámnak, bebocsátást nyertem, ám Karesz épp elmenőben volt: délutános volt a McDonald’sban. Odaadta hát a lakáskulcsot, hogy addig se kelljen a városban sétifikálnom ebben a nagy hőségben.

Így hát elővettem néhány Természetbúvárt Karesz gyűjteményéből, ám meglehetősen unalmas olvasmányoknak ígérkeztek, lévén elég laikus folyóirat. A tévedéseket piros tollal javítgatván egyszer csak csengőszóra lettem figyelmes. Meglepődtem, vajh ki lehet az, hisz Karesz nemrég ment el. Meglepetésem akkor hágott tetőfokára, mikor a kagylóba Piroskám hangja csilingelt bele!

-- Itt vagy, apafej? Felugranék kis időre!

Természetesen azonnal igent mondtam, és nemsokára ott is állt a bejárati ajtónál hölgyem. Gyorsan lenéztem az udvarra, és megállapítottam, hogy a vici épp szőnyeget porol, és nem látja hölgyvendégem, így bátorkodtam beereszteni Pirit.

-- Zűr van, öreg fiú –- kezdett hozzá mondanivalójához Piroska. -- Az ősök nem engedélyezik a bulit!

Megérdeklődtem, Teca barátnéjánál nem lehetne-e az összejövetel, hiszen mégiscsak az ő felépülése alkalmából rendeznők a mulatságot: illenék helyszínt biztosítania.

-- Ja, a Teca? Épp hogy kiengedték a kórházból, akkorát esett a kórház lépcsőjén, mint malac a jégen! Lábát törte a szerencsétlen, mehetett vissza!

Ezt hallván elszontyolodék, ám Piri hamarosan előállt a farbával:

-- De miért is ne tarthatnánk meg a bulit?

Egyetértettem hölgyemmel, ám a helyszín továbbra is gondot jelentett. Piroskának azonban újabb ideája támadt:

-- Hisz itt üres a kégli, nem? Se ősök, se házinéni. Miért is ne lehetne itt?

Igazat adtam hölgyemnek, bár nem tagadom, a vici miatt voltak kétségeim. Ezért gyorsan betessékeltem Pirit a lakásba, hellyel és elemózsiával kínáltam. Piri hirtelen előhúzott egy flaskát a táskájából.

-- Van itt ám pia is: nem csecsemőtej! -- kortyolt nagyot az itókából. Majd a telefonhoz vezettem, hogy időben értesítsük az ismerősöket. Piroska feltárcsázta Jolit, és kérte, hogy szóljon még néhány személynek, többek között Evelinnek, Krisztának, Szunyának és Tökinek. Jómagamnak senki sem jutott eszembe, akit elhívhatnék, hiszen Mikivel már leszámoltam, Laca Pécsett van; szobatársamat, Sz. Petit a hátam közepére kívántam kosborjaim elleni merényletsorozata miatt. Így hát inkább azt javasoltam Pirinek, álljunk neki szendvicset készíteni. Be is vonultunk a konyhába: Karesz hűtőjében szerencsére találtam felvágottat meg paradicsomot. Piri közben elővette a magnetofont, és Karesz barátom fiókjából keresgélt, de csak Metallica-kazettákat talált. Az eredményt látván elfintorodott.

-- Majd veszünk fel a rádióból! -- jött az újabb pompás eszme, és már tette is be Karesz kazettáját a magnetofonba. Én ezalatt szorgalmasan kentem a kenyereket, továbbá jegyzőkönyveztem az eseményeket.

Hoppá! Csengőszót hallok. Azt hiszem, megjöttek Piroskám haverinái. Most búcsúzom, nyájas blogolvasók, de holnap közzéteszem a mai mulatság eseményeit. 

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.