Kedves Blogolvasó Közönség!

Tegnap délután találkoztam egy rég nem látott personával. Miután elbúcsúztam Piroskámtól és a többi kedves murirésztvevőtől, a Délivasút felé vettem utam, hogy hazatérjek szülőfalumba. A mélyvasúton zötykölődvén egyszer csak ismerős alakra lettem figyelmes: galambszürke kiskosztüm, leomló barna fürtök... Semmi kétség nem fért hozzá, hogy hajdanvolt kedvesem, Ferenczy Skolasztika az útitársam!

Igen csak meglepődtem, mikor észrevett, és halovány mosollyal üdvözölt. Mint korábban már beszámoltam róla, Skolasztikával nem a legjobb viszonyban váltunk el. Ám most mégis szóba elegyedtünk egymással. Eleinte legújabb kutatásainkról beszélgettünk, később azonban szóba került vőlegénye, Korponay Tamás PhD is. Udvarias érdeklődésem hallván Suli szája sírásra görbült: ekkor már mindent értettem. Hiszen az olyannyira nagyra becsült brillköves gyűrű ezúttal nem csillogott az ujján!

Hogy Ti is tisztában legyetek a háttérinformációkkal, kedves Blogolvasók, bátorkodom ide beilleszteni Skolasztika elbeszélését megismerkedésükről, melyet egyik fizikaórás topikomban is publikált. Gondolom, így nincs ellenére a nyilvánosság. (Mellékelek továbbá egy piktúrát is az ifú jegyespárról.) Átadom tehát a szót Skolasztikának:

Édesapám komoly fizikai kutatásokat végez, és munkájukban gyakran segíti a fiatal kutatókat is. Egy ízben felkérték egy ifjú fizikus új könyének lektorálására. Amikor a fiatalember meglátogatta apámat, vittem be nekik két csésze habos kávét. Ahogy beléptem apám dolgozószobájába, mintha földbe gyökerezett volna a lábam, másodpercekig mozdulni sem tudtam! Aztán összeszedtem magam, és letettem a tálcát az asztalra, azonban oly ügyetlenül, hogy az egyik kiskanál áldozatul esett a gravitációnak!!! Lehajoltam érte, de Tamás (így hívják apám pártfogoltját) gyorsabb volt, és összeért a kezünk! Mintha villám csapott volna belém, úgy éreztem! Zavartan hátráltam ki a szobából. Két nappal később egyedül voltam otthon, csengetett a postás, és egy doboz bonboniert hozott! Soha olyan boldogsággal nem eszegettem a Kugler-cukrot, mint akkor! Valami azt súgta, hogy csakis Tamástól jöhetett, névjegykártya ugyanis nem volt rajta. Ültem az íróasztalomnál, és még a matematikai stúdiumaim sem tudtak lekötni, pedig máskor még a parciális integrálás is úgy ment, mint másnak az összeadás! Egy héttel azután, hogy megkaptam a titokzatos csomagot, ismét csengettek. Magam nyitottam ajtót, és... igen, ő maga, Korponay Tamás állott az ajtónk előtt. Behívtam, és udvariasan társalogni próbáltam, szabadkoztam, hogy édesapámnak el kellett rohannia az akadémiára... De Tamás mit sem törődvén ezzel megragadta a kezem, és így szólott: "Kisasszony, remélhetek...?" Én zavartan lesütöttem a szemem, de a szívem majd kiugrott a helyéről! Tudtam, csak ő lehet az igazi... Tamás folytatta: "Nem felelt még... van-e esélyem?" Összeszedtem bátorságom, ráemeltem pillantásom! És azt mondtam: "Oh, igen, igen...!" És azóta egy pár vagyunk! Tamás új könyve, amit édesapám lektorált, meg is jelent azóta, a könyvbemutatón már mint vőlegény és menyasszony jelentünk meg! Remélem, mi is olyanok leszünk, mint a Curie házaspár!

A románcnak azonban immáron vége! Skolasztika elmesélte, hogy Korponay ösztöndíjat kapott, és kiment Londonba. Bár a gyűrű ott csillogott mindkettőjük ujján, ez nem akadályozta meg a vőlegényt abban, hogy udvarolni kezdjen egy neves londoni professzor lányának előmenetelt remélve. S mivel a londoni hölgyemény jobb partinak ígérkezett Skolasztikánál, Korponay fogta magát és felbontotta az eljegyzést.

Mit mondhattam vón Skolasztikának? Én mindig is tudtam, hogy megbízhatatlan ez az alak, ráadásul a könyve is csapnivaló volt (nem is tudom, hogy jelentethettek meg ekkora botorságot).

Mindenesetre örültem a találkozásnak, hiszen rég nem láttuk egymást. Suli meg is ígérte, hogy mutat majd nekem egy lehetséges bizonyítási módot a Carmichael-féle (máig bizonyítatlan) sejtésre, miszerint az Euler-féle f függvény minden értéket legalább két helyen veszi fel.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.