Kedves Blogolvasóim!

Ne haragudjatok reám, amiért az utóbbi napokban nem írtam egy árva sort se. Ennek is megvolt az oka! Ugyanis az események olyan gyorsan követték egymást, hogy nem maradt időm postolni. Alig hogy véget ért a próbakosbortúra, meg kellett ejtenünk Bene Róbert ünnepélyes felvételét a kosbortúracsapatba. Sajnos az ünnepélyen az újdonsült tagon kívül csupán Laca és én vettünk részt, mivel Karesznek ismét közbejött valami. Karesz még arra sem méltatott, hogy felhívjon, bár utólag, amikor felhívtam, azzal magyarázta ki magát, hogy lemerült a telefonja. Annyi baj legyen! Megesik az ilyen.

Nem sokkal az avatás után történt, hogy Piritől interurbán hívást kaptam. Kifejtette, hogy apukája szakszervezeti beutalót kapott Szántódra. De nem nagyon fűlött a foga az utazáshoz (nem volt elégedett a MÁV-val), így az utalót Piri rendelkezésére bocsátotta. Amikor ezt az információt hallottam, felrikkantottam örömömben: de jó, hogy szólsz, Piri, rám is rámférne már egy kis pihenés!

Kosborjaimat édesanyám gondjára bíztam, aki viszont csak úgy volt hajlandó elvállalni ezt a nemes feladatot, ha előbb elszívom a békepipát Gittivel. Bár nem vagyok nagy dohányos, azért mégis belementem az alkuba, és telefonon kibékültem nénémmel. Nem maradt más feladat, mint az összecsomagolás. Családtagjaimtól érzékeny búcsút véve felpattantam a Baranya IC-re, és meg sem álltam a Délivasútig, ahol Piroskával megbeszéltük a rendez vous-t.

Pestre érkezvén felkerestem Karesz barátomat, mivel a múltkori muri alkalmával egy szalvétára kifejtettem a Goldbach-sejtés egy lehetséges bizonyítását. A szalvéta sajnálatos módon Karesznél maradt, így elindultam hozzá, hogy visszakérjem. Sajnos zárt ajtókra találtam. Ámbátor valami motoszkálást hallottam odabentről: aztán persze rájöttem, hogy a nesz minden bizonnyal Karesz Felis silvestris catusától, Timotitól eredhet, Karesz tényleg nincs odahaza. Ez annál is jobban bosszantott, mert nála akartam megírni a posztomat. Így maradt egy terminál.

Most búcsúzom, kedves olvasók, Szántódon tudtommal nem lesz net, így egy hétig nélkülözni vagytok kénytelenek posztjaim.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

P.S.: Kedves Blogolvasók. Majd elfeledtem: megkértem Bene Robi barátunkat, hogy távollétemben időnként nézzem édesanyám körmére, nehogy gondatlanul viselje a kosborok gondját. Ez a felelősségteljes feladat teljes jogú kosbortúracsapat taggá avatja Robit, akinek a képét itt láthatjátok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.