Nyájas Diárumolvasó Közönség!

Ígéretet tettem, hogy nem mulasztom el leírni kalandokban bővelkedő egy hetem a Balatonon, Szántód híres városában. És mint úriemberhez illik, megtartom szavam!

10.15-re érkeztünk a SZOT-üdülőbe, ahol horribile dictu –- készüljetek fel a legszörnyűségesebb élményre -– a közös szobánkban egyetlen franciaágy ékeskedett! Elképedésemben még a csodás kuffereket is kiejtettem kezeim közül.

-- Ez biztos azért van, mert egy házaspár nevére szól a beutaló, mi penig még jegyben sem járunk.

-- Ne gondolja azt, hogy egy lánnyal ma mindent lehet, / más lesz a helyzet, ha majd megkéri a kezemet / lehet, hogy kaphat majd tőlem egy csókot is, / de többről szó se lehet! -- nyilatkozta Babos kisasszony.

Osztottam Piroskám nézeteit az Életről. Piri gondjaira bíztam a böröndöket, én pedig gyors iramlással lent termettem a recepción.

-- Kérhetnék kétágyas szobát ? -- érdeklődtem a kasszírnőtől.

-- Momentán nem szolgálhatok vele. De szerdán elutaznak Zubor kartársék, és akkor kezeskedem a szobacseréről.

-- Rendben van, kisasszony –- biccentettem, és már indultam is, megvinni a hírt Piroskának.

Közben azonban már a megoldást is kisütöttem, így kész tervvel állhattam kedvesem elé:

-- Ide süss, Piri! Azt forgatom a diómban, hogy te szunnyadhatnál a franciaágyban, én pedig addig elleszek itt lenn. Hála a kibertérnek, hoztam magammal hálózsákot is, mert arra számítottam, hogy együtt esetleg elmehetnénk túrázni.

Alig értem a mondatom végére, Piroska már vetkezni kezdett.

-- Vár a strand, apafej ! -- rikkantotta, és kezembe nyomta a matracot. –- Amíg átöltözök, fújjad fel!

Piroska nem zavartatta magát, és a szoba közepén belebújt szerény bikinijébe. Ám én nem láttam semmit, mivel a matracpumpálással voltam elfoglalva. Miután elkészültem, bepakoltam a strandszatyorba a fecskémet, egy flaska szódát, és természetesen nem feledkeztem meg Szijjártó úr becses művéről sem, hogy ha épp nem a Balaton növényvilágát tanulmányozom, alkalmasint azt olvasgassam. Készítettem továbbá néhány turistaszalámis sandwichet, és bepakoltam a hűtőtáskába az elemózsiát.

Fütyörészve indultunk ki a magyar tenger partjára. A kavicsos úton megálltunk, és széles mozdulattal magyaráztam Piroskának:

-- Nekem a Balaton a riviéra / napozni ott szeretek a homokon. / Nekem csak jó estét a bona sera, / nem töröm más szavakon a kobakom!

Valóban: a magyar tenger csodálatos pompával tárult elénk. Csend és nyugalom ül a habokon.

-- Ne tátsd a lepénylesőd, öcsisajt! -– kiáltott Piri, és a stégről szép ívű fejest ugrott az ott gubbasztó horgászok nem kis elismerésére. Az egyik pecás, bizonyos Béla (a képen őt láthatjátok) megveregette cimborája vállát, és ennyit szólott:

-- Apám, ezután a falnivaló bőr után még egy homokos is petróleumot fütyülne.

Én nem követtem Piroskám a hűs habokba, tartván a káros UV-B, illetve -A sugaraktól, amit a vízben kevésbé érzékel az ember. Inkább letelepedtem egy árnyas fa tövébe, és perecet rágcsálva elmélyedtem Szijjártó úr csodás munkájában. Nyugalmam semmi sem zavarta meg, egy eseményt leszámítva: Béla barátunk hatalmas hasast ugrott a vízbe egy szál semmiben. Piroskám jót kuncogott a meztelen pasast látván, aztán hatalmas kacagások mellett elvonultak a közeli nádasba a flórát tanulmányozandó. Piroskám nem szólt, hogy tartsak velük, de nem is bántam, lévén, hogy nagyon izgalmas résznél tartottam épp: miszerint a kombinatív felbontással implicit részegyenlet f₁(x,...) = r^m = Const. mellett szimpla felbontással explikálható.

Piroskámat minden bizonnyal lekötötte a botanikai referátum Bélánk részéről, mert csak jó  háromnegyed óra múlva csatlakozott. Ijedten konstatáltam, hogy Piri nem viseli bikinije felső részét! Még szerencse, hogy magával hozta Boney M-es pólóját, így nem kellett monokiniznije. Bár arról, hogy barna bőrű hableány legyen (a strand nem is óceán), ezúttal ezen ok miatt lecsúszott.

Annyi baj legyen! Érte azért öröm is: pár minutányi idő múltán régi kedves ismerőst köszönhettünk Borsodi személyében. Terepszín bermudát viselt, és szokása szerint egy doboz seritalt kortyolgatott.

-- Szia, apafej! -– üdvözölte Piri.

Borsodi egyúttal meg is hívott bennünket egy Balaton-parti koncertre a Sugár vendéglőbe.

-- Öregem, micsoda csajok lesznek ott! -– biztatott Borsodi. – Ott lesznek a külkerről a Miss P*ncik!

-- Nem ismerem ezt a formációt –- mentegetőztem. -– Tudniillik könnyűzenei műveltségem még mindig az ismert kétéltű feneke alatt leledzik!

Borsodi volt kedves felvilágosítani továbbá, hogy az említett együttesen kívül még Ágnes Vanilla is mint dizőz fog fellépni. Piroskámmal együtt természetesen elfogadtunk a kedves meghívást.

Kellemesen elidőztünk így hármasban még egy jó fertályóráig, ám ekkor hirtelen beborult. Borsodi ettől kiborult:

-- A nemjóját! Ílyen hidegben a kabinos mámi virgácsai sem lesznek láthatók, mint előző alkalmakkor!

-- Kit van szerencsém tisztelni az említett fehérszemélyben? –- érdeklődtem.

-- Majd meglátod, pupák, ha holnap is kijösztök!

Egy minutával később elementáris erővel megdördült az ég. Piroska –- meg sem várván engem -– sikoltozva rohant haza. (Mint később megtudtam, nagyon fél a dörgedelemtől.)

Összekészítettem a strandszatyrot, és Borsodival kedélyesen csevegve (jókat nevetett a fizikaórás anekdotáimon) az üdülőhöz ballagtam. Az emeletünkre felsétálván arra lettem figyelmes, hogy Piroskám szobáját egy fritz hagyja el meglehetősen pongyola öltözékben. Mivel azt hittem, hogy strandolni igyekszik, jónak láttam figyelmeztetni.

-- Sajnos a strandolásnak lőttek: beborult.

-- Was?

Ekkor bátorkodtam megcsillogtatni meglehetősen szerény germán nyelvtudásomat:

-- Es blitzt! Niksz stranden!

-- Jawohl –- szalutált a kedves srác.

Búcsút intettem az NDK-s ifjúnak, és belépvén a szobába majd elhűlt ereimben a vér. Piroska az ágyon pihegett, meglehetősen hiányos öltözékben!!!

-- Mér mereszted a gülüjeidet, apafej?

Gyorsan becsuktam az ajtót, hogy bevárjam, míg kedvesem magára kapja kosztümét. Újból belépvén a helyiségbe egy sakkpartit ajánlottam Pirinek a Borsodi-féle mulatságig az időt eltöltendő. Piri elfogadta a kihívást. Elővettem kofferomból az összecsukható sakk-készletem, és felállítottam a bábukat. Kedves Olvasók, megvallom Nektek, én azt akartam, hogy Piroska nyerjen, így nem hoztam a szokott formám (pedig Szederkény ifi bajnoka voltam 3 éven keresztül). Sajnos nem figyeltem, és véletlenül mattot adtam hölgyemnek. A kellemes játszma pontban 20.00-kor ért véget. Nemsokára indulnunk kellett a koncertre. Csokornyakkendőt öltöttem, meglocsoltam magam pár csepp kölnivel, fütyörészve mostam fogat, aztán nemsokára elindultunk a Balaton partjára.

A vidám hacacáré már tartott egy jó ideje, amikor megérkeztünk. Piri látványos szalutálással köszöntötte Borsodit, aki már kissé kapatos állapotban támasztotta a pultot elmaradhatatlan seritala társaságában. A hangulat már a tetőfokára hágott, köszönhetően a lemezlovasnak, Dévényi Tibi bácsinak.

-- Hát, nagy kópé az öreg! –- jegyezte meg egy ifjú mellettem. -– Ő az egyik utolsó DJ-mohikán!

Mivel nem kenyerem a tánc, a pulthoz igyekeztem, és fizikaórán történt vicces esetekkel szórakoztattam az ott összegyűlt társaságot, akik harsány kacagással jutalmazták sziporkáimat. Még véletlenül sem akartam azonban kockafejűnek látszani, ezért elmeséltem néhány csillagászattal kapcsolatos mókás esetet is. Ezekkel is hatalmas sikert arattam.

Piri nem sokáig hallgatta szellemességeim, mivel mosdóba kellett mennie. Mikor pár perc múlva engem is szólított a kötelesség, talán nem fogjátok elhinni, de a férfitoalettben futottam össze Piroskámmal. Épp egy nadrágját gomboló férfiúval csevegett. Remélem, semmi illetlenséget nem látott szegény kislány!

-- Magas oktánszámú alkoholt fogyaszthattál, kedves Piroska, ha nem láttad, hogy ez a férfiak számára fenntartott illemhely -– világosítottam fel mókázva -–, itt az ideje hazamenni!

-- Csak még egy számot várjunk -– fogta könyörgőre Piroska, és nekem meglágyult a szívem, ahogy kissé kancsal szemének sugára arcom érintette.

-- De csak egyet –- mondtam, azzal visszamentem ahhoz a társaságoz, akiknek a vicces történeteket meséltem. Sajnos a társaságnak addigra már csak egyetlen tagját leltem ott, Zolit, aki az asztalra feküdve aludt. Kicsit megnógattam, hogy figyeljen az újabb történetekre. Elmondtam neki a kvaterniós adomát is, amit felidézvén térdem csapkodtam nevettemben. Harsány kacajomra odafáradt a pultos kisasszony is, és miután odaadta nekem a társaság számláját, és ő is meghallgatta a kacagtató esetet, az oldalát kellett fognia, el ne essen nevettében. Fel sem tűnt, hogy közben már nem egy, hanem két szám is lement.

Felkerekedtem hát, hogy Piri nyomára bukkanjak. Meg is találtam a közeli bozótosban, ahol két férfiember társaságában hortyogott.

-- Hát te meg mit csinálsz itt? Most akarod bepótolni az elmaradt napozást? -- kedélyeskedtem, de Piri csak mormogott. Akkor vettem észre, hogy könnyű kis nájlonszoknyája alól illetlenül kivillant a bokája. Remélhetőleg ez a két úriember nem látta!

Felsegítettem, és hazakísértem Pirit. Útközben persze kicsit megdorgáltam:

-- Legközelebb kevesebb etilalkoholt fogyassz.

Kisvártatva a SZOT–üdülőbe értünk, ahol sajnálatos módon Piroskámnak erőltetése lett, és gyomra tartalmát a bejárati ajtónál elhelyezett muskátlisládikába ürítette.

-- Ez már aztán több a soknál! Nyakamat rá, hogy az ozsonnára elfogyasztott franciasaláta volt rosszulléted oka! Még szerencse, hogy én nem fogyasztottam belőle, most jól megnézhetnők magunk! De ezt nem hagyom annyiban! Jelentést fogok tenni a Köjálnál.

Piroskámnak időközben visszatérni látszott életereje, sápadt arcát is újfenn elöntötte a pír. A folyosón menve megjött énekkedve is:

-- Bye, bye, férfi, fogd a csomagod, / bye, bye, férfi, nem bírom a modorod… Ez vagyok egy lédi… / Ra-ra-ra rasputin, / Russia’s greatest lovemachine –- rögtönzött egy slágeregyveleget Piroska a lakótársak nem kis elismerésére.

-- Hajnali fél öt – kiabált ki Sodomayerné a 316-osból.

-- Asszonyom, önnek több mint hat percet késik az órája -– világosítottam fel az érdemes hölgyet -–, a pontos idő: 4.36… azaz már 4.37.

Az asszonyság nem köszönte meg a szívességemet, hanem azonnal be is csapta az ajtót, gondolom, óráját átállítandó. Értem én, a probléma nem tűr halasztást. (Habár egy köszönömöt azért elvártam vón!) Jól emlékszem arra a napra, mikor nekem is késett az órám, és emiatt kis híján lekéstem Virosztek professzor úr előadását. (Ami pedig nagyon érdekes volt, kár lett vón kihagyni.)

Csipkerózsikámat ágyba fektettem, és búcsúbáziummal búcsúztattam. Remélem, nem haragszik meg a homlokára lehelt csókomért, de hát férfiből vagyok, és nem állhattam ellen egy ilyen csodás teremtésnek!

Örömtől repeső szívvel húnytam álomra a fejem a földön elhelyezett matracon. Arra gondoltam, hogy ez a nyaralás nem is indulhatnék szebben…

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

BME mérnök-fizikus szakának hamarosan III. éves hallgatója

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.