Mélyen tisztelt Blogolvasóim!

Szántódi üdülésünk ötödik napján történt, hogy egyedül mentem le a partra délelőtt, mivel Piroskám még az igazak álmát aludta: előző este ugyanis igencsak sokáig szórakázott egynéhány fiatalemberrel. Valószínűsíthető, hogy együttlétük ideje alatt elhangzott egy-két fizikaórán történt vicces eset is, mivel Piroska csengő kacagása még az én szobámba is áthallatszott.

A parton letelepedvén egyszercsak kedves ismerősre lettem figyelmes. Na, nem éppen Borsodira gondolok, kedves Blogolvasók, ő ugyanis a kabinos nyanyával flirtelt (nemcsak Rózsadombjait dicsérte, de említést tett bikavadító mankóiról is). Mivel valószínűsíthetőleg nem fogjátok kitalálni, ki lehet az illető ismerős, bátorkodom elárulni: Mancika, a recepciós kisasszony volt az!

Éppen szabadnapos volt, és kolegicája, bizonyos Németh Tímea helyettesítette (a képen őt láthatjátok „szolgálat” közben). Bátorkodtam megszólítani régi ismeretségünkre való tekintettel:

-- Kisztihand, kisasszony! Hogy s mind szolgál kegyed egészsége?

-- Á, Farkas kartárs! –- mondta, és összecsukta a kezében tartott Nők Lapját, az MNDSZ képes hetilapját, melynek címlapjáról a magyar Rita Pavone mosolygott az olvasókra.

-- Elnézést –- szakítottam gyorsan félbe a félreértéseket elkerülendő. –- A pontos megszólítás: ifj. Farkas!

-- Meg van elégedve a szobájával, ifj. Farkas kartárs? –- kérdezte Mancika, és félrefésülte a szemébe omló tincset.

-- Mi az hogy! Így Piroskám nem kompromittálta magát: erénye megmenekült.

Ebben a pillanatban egy teltkarcsú NDK-s hölgy jelent meg a parton. Dereka köré csavart törölközőjét a földre ejtette, és fürdőkosztümben nekivágott a stégnek. Nemsokára már a magyar tenger hűs habjai paskolták hurkáit.

-- Csodálom, hogy nem szorította ki a Balaton összes vizét! –- nevettem Arkhimédész törvényére hivatkozván. Szellemességem hallván Mancika gyöngyöző kacajban tört ki.

-- Hohó! Kegyedet érdekli a fizika? –- lepődtem meg, főleg hogy a hölgyemény őzikeszemeiből igent olvastam ki. Így hát nem mulasztottam el megosztani vele néhány fizikaórán történt vicces esetet a hangulatot fokozandó. De –- hogy lássa, komoly témákról is el lehet velem beszélgetni, nem lévén buffo -– kellemes csevejbe kezdtünk nemsokára a kvarkokról és a metagalaktikáról. A galaktika szót hallván Mancika az űrkutatásra terelte a témát, és megjegyezte, hogy Jurij Gagarin elvtárs igen jóképű fazon.

Amikor déli 12-t ütött az óra, Mancika érzékeny búcsút vett tőlem, hogy a kantinban némi élelmet vegyen magához.

-- Óvakodjék a francia salátától! –- figyelmeztettem a kedves hölgyet, nehogy úgy járjon, mint Piroska.

-- Tudom én: ezektől a nyugati kapitalistáktól minden kitelik! –- csicseregte Mancika, és huncutul kacsintott.

Nemsokára ellibegett, én pedig tovább olvastam Szijjártó úr becses művét (már csak 24 oldal van hátra).

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.