Tehát, kedves Farkas Gyula blogját olvasók,

mint ahogy azt én, Bene Róbert a BME fizika (BSc) szakának elsőéves hallgatója megígértem, folytatom a szilveszter prezentálását. Úgy terveztem, hogy Galois-val közösen töltöm a szilvesztert és a gyak IV-re készülök. De terveimet megzavarta Peti.

-- Hohó, öcsisajt! Nem való szilveszterkor tanulni!

-- Márpedig nekem készülnöm kell ! -- mondtam, és Galois-ra sandítottam. Szegény kis jószágot szégyenszemre a kollégium épületében felejtettem karácsony idején.

-- Nekem, kicsit gyanús az egész / Nem vagy olyan most mint azelőtt / Jobb lesz, ha elmondod mi a baj / Legyünk ezen túl mielőbb/ Te tudod mit csinálsz, a te dolgod, ez a te belügyed, nem is szólok! / De azért ne feledd el a diplomáciát!

Ám még mielőtt válaszolhattam volna, megjelentek Peti cimborái. Az egyik -- Döme -- meg is kérdezte:

-- A kis csicska nem jön velünk?

Peti is feltette a kérdést:

-- Nem akarod velünk átmulatni az éjszakát?

Végül úgy döntöttem, a gyak IV várhat, és igent mondtam Sz. Peti ajánlatára. Lothar (aki vikingeket idéző hosszú haja, valamint Bayer München-imádata miatt kapta a becenevét), Döme és a Főnök, valamint Péter társaságában tehát -- az analíziskönyv sutba dobása után -- nekivágtam a pesti éccakának. Először egy sarki kiskocsmát (1113 Bp., Villányi út 54.) kerestünk fel alkohollal történő öblögetés céljából, majd a közeli boltban -- aminek nevét nem írhatom le, de az ABC fordítva -- vettünk kisüstit. Ezután kerestük fel a diszkotékát, ahol már javában folyt a dáridó.

Lotharnak és a Főnöknek nem volt ínyére a zene -- lévén nagy rockerek a srácok --, de én jó alkalomnak éreztem ezt frissen szerzett tánctudásom megcsillogtatására. Ki is szemeltem magamnak az igen vonzó Edinát, aki bájtündérként szürcsölgette a narancslevet a pultnál szalmaszálon keresztül. Odaléptem hozzá, és miután bemutatkoztam, megkérdeztem:

-- Kisasszony, szabad egy táncra? Bosanovát avagy hully-gullyt óhajt táncolni, kiskegyed?

Edinát olyannyira levette lábáról udvarias stílusom, majd a bemutatott tánclépések -- melyek még Fred Astaire-nek is díszére válna -- hogy felajánlotta, menjünk lakásra. A lakásról viszont a nagymamám üres háza jutott eszembe. És mivel láttam, hogy Lothar és Főnök fanyalog a zenét hallgatva, felajánlottam, tartsunk a nagymamám házában egy jó kis bulit.

Felpattantunk hát az éjszakai buszra (908), és meg sem álltunk egyenesen Cinkotáig! Sajnos nagymamának csak bakelitlemezei, illetve lemezjátszója volt, így kénytelenek voltunk Karády Katalin slágereit hallgatni. A két metálboy ezen is fanyalgott, de az elfogyasztott unikumnak és sütőrumnak (nagymamám szekrényében találták) köszönhetően nemsokára rázni kezdtek a Ridi-radi-radióra.

Edinának be is sokallt a tánc. Hánynia kellett. Mondtam neki, hogy WC-t csak a kertben talál, és nem is lesz Water Closet, hanem csak pottyantós budi. De szegény lány olyan állapotban volt, hogy nem mertük egyedül kiengedni az akácos kertbe, nehogy eltévedjen. Úgy döntöttünk hát a srácokkal, elkísérjük az árnyékszékig.

Lotharnak nagyon megtetszett ez a kerti alkalmatosság, lévén városi gyerkőc még sosem látott ilyet. Edina nemsokára közeli ismeretségbe került az ülőkével, Döme bekísérte, és miközben a fejét fogta, hangosan felolvasta a kerti lak falát díszelgő rigmust (melyet még nagybátyám -- aki nagy kópé volt -- írt oda kiskorában. Nagymama ki is mosta érte a száját):

"Az árnyékszék nem törvényszék, / bírákra itt nincs szükség. / Bíráskodni nem lehet, / aki sz*rt, az elmehet!"

De most nem ez a lényeg. Hanem hogy Főnök kiötölt egy jó geget. Berohant a nagymamám lakásába, és egy reklámszatyorral tért vissza, aminek tartalmát belezúdította a budiba.

-- Mi volt az? -- kérdeztem heherészve, mivel én is az etilalkohol befolyásoltsága alatt voltam.

-- Élesztő! Most aztán leshessük, ahogy kijön a matéria!

Ekkora már Edina is kitámolygott, és keresztbe álló szemekkel figyelte a kísérletet. Majd amikor meglátta a kiömlő tartalmat, ismét hánynia kellett. Ezúttal az akác tövét öntözte meg. Közben már elmúlt éjfél, és mi a kerti lak mellett köszöntöttük az újesztendőt. Azonban nemsokára fázni kezdtünk, ezért úgy döntöttünk, a házban folytatjuk tovább a mulatozást.

Ismét szólt hát a ridi-radi rádió!!! Fergetegesen tombolt rá az egész kompánia. A Főnök berontott a tisztaszobába, és bakancsostul ugrott a vetett ágyba. És azt üvöltötte: Pokolgép! Majd pedig hörögni kezdett. Már azt hittem, hogy megfázott odakint, de Lothar megnyugtatott, hogy ez rocker körökben így szokás. Peti léggitározott, Lothar pedig metálvillát mutogatott. Közben szólt az Elég volt nékem magából! és a Május éjszakán, mit is kívánok... Edina gyomra a nagy headbangelés közben úgy felkavarodott, hogy tartalmát a hófehér ágyneműre ürítette. Utána még a csúnyáját is megmutatta! Még elcsíptem, amint Döme ezt nyilatkozza a társaság hölgytagjának:

-- Edina, te fényre csúnyulsz, de azért megsütögetném benned a kolbászomat!

És elvonultak a közeli fáskamrába.

Na, de nem is részletezem tovább, mert az ébredés keserű volt számomra. Másnap elég másnapos voltam, és az a másnap elég más nap volt. Egész nap, sőt egész héten takarítanom kellett. Ébredésemre ugyanis a kompánia már szélnek eredt. Sajnos a ház rendbetétele igen sok időt igénybe vett (még szerencse, hogy nagyi még jó ideig időzik a fürdőben). Emiatt viszont hanyagolnom kellett mind a tanulást, mind a blogírást. Remélem, érthető már nagy hallgatásom, kedves olvasók. Azért írtam le mindezt ily részletesen, hogy tudjátok, nem úri passzióból hanyagoltam a blogot.

Üdv.:
ifj. Bene Róbert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.