Kedves Blogolvasó Publikum!

Ígéretemhez híven nem csupán a vádiratot publikálom, hanem a felszólalást is, amelyet majd a bíróságon fogok előadni. Íme:

Vádirat B. Róbert pécsi illetőségű, Dobó utcai lakos ellen

Quo usque tandem abutere Robert patientia nostra?

Vádolom fent nevezett B. Róbertet! Vádolom! Vádolom azzal, hogy megtévesztett, félrevezetett, tévútra csalt engem. Tekintsetek rám! Hát van-e más bűnöm, mint a jóhiszeműség? Róbert megbízható, jóravaló fiatalembernek adta ki magát, a bizalmamba férkőzött, és rábírta személyemet, hogy létfontosságú feladatokat bízzak reá.

Ad primum: megbíztam Galois felügyeletével. Ám B. Róbert nem volt képes ellátni a gyámságot, sőt, egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy a kiskorú egyén testi épségét meg ne károsítsa. A természet valamennyi elemét segítségül hívta, hogy ezt a védtelen lényt elpusztítsa: hol árammal, hol vízzel tört életére. És amikor bűnös üzelmei majdnem napvilágot láttak, még igyekezett eltussolni az ügyet egy al-Galois beszerzésével. Arcátlanságot arcátlanságra tetézett!

Ad secundum! Szégyent hozott fejemre azáltal is, hogy képtelen volt ellátni iskolai feladatait. (Amik pedig nem voltak túlontúl nehezek -– nota bene!) Az még csak egy dolog, hogy nem tanult, hanem idejét mindenféle ocsmányságokkal múlatta (erre még alább kitérek), de képes volt bűnös életformáját reklámozni. És mit használt reklámfelületnek? Naná, hogy a blogom, azt a blogot, ahol csak vicces történeteket publikálhatott volna!

Ad tertium! Mindez két dologhoz vezet minket tovább! Tisztelt bíróság, hát van arra bármilyen mentség is, hogy orcátlanul rontotta a blog színvonalát?! Mentség lehet-e a másirányú elfoglaltság? Aligha! Hiszen idejét nem a Tudománynak, de még csak nem is a tanulásnak szentelte! Mikor számon kértem rajta hányaveti viselkedését, mikor kértem, prezentálja leckekönyvét, ő ezt elmulasztotta! Ez már a negyedik vádpont. De sajnos még mindig tudom folytatni.

Ötödik vádpontom, hogy súlyos tárgyi tévedéseket vetett papírra…illetve az még nem is lett volna nagy baj, de ő a képernyőn is megjelenítette. Nem mondom, tévedéssel én is élek -– hiszen még a jó Homeros is aluszik néhanapján –-, na de a tévedések ilyen garmadáját mégsem tűrhetem szó nélkül!

S ha legalább még láttam volna a megbánás avagy az igyekezet legkisebb jelét is! De erről szó sem volt! B. Róbert ahelyett, hogy elmélyedt volna valamelyik tudós lexikonban, képes volt untatni nyájas olvasóim mindenféle magánéleti óborzalommal! B. Róbert bűn bűnre, tévedést tévedésre halmozott! Mert a magánélet is lehet hasznos és érdekfeszítő –- emlékezzünk csak példának okáért arra a szellemes mondásomra, amivel megnyugtattam a tanárnőt, aki realizálta Salga Tibi eltűntét. Ámde B. Róbert magánélete maga volt a fertő! Kocsma, huligán haverok -– ők alkotják a hetedik vádpontom! S ha valakiben netán olyan gyanú ébredne, hogy túl szigorú vagyok, hát nyugtatásul tovább sorolom a vádpontokat. Immár csak a legfontosabbakat emelem ki ebből a végtelennek tűnő bűnlajstromból.

Nyolcadik vádpontom, hogy Róbert súlyosan visszaélt a bizalmammal, noha lelkére kötöttem, hogy senkinek se árulja el, hová utaztam hónapokra. Indiszkrét viselkedését nem átallotta azzal súlyosbítani, hogy a szigorúan csak az ő nevére szóló magánleveleimet egy az egyben publikálta a blogban! Ehhez kapcsolódik a kilencedik pont, miszerint Róbert az utolsó neki szánt bizalmas levelem egy az egyben, olvasás nélkül elégette! Minő arcátlanság! Pedig életbevágóan fontos dolgokat közöltem vele a kosbortúracsapattal kapcsolatban –- s következzék most már a tizedik vádpont, mivel a rá bízott feladatokat itt sem látta el. Távollétemben őt bíztam meg az elnöki tisztséggel, mellyel rútul visszaélt. Nem elég, hogy nem tudta megfelelően irányítani a csapatot, s még a tervezett havi egy tereptúrát sem valósította meg, mindez eltörpül azonban amellett, hogy asszisztált az áruló B. Miklós visszatételéhez és az ellenem irányuló puccshoz! Gyalázat! S hogy a borzalmakat még fokozzam, tizenegyedik vádpontként megemlítem, hogy Róbert még példájában is követte a hitvány B. Miklóst: az egyetlen tereptúrára, amelyet szervezett, s amelyen gyengekezűsége miatt egyedül jelent meg, nem vitt magával fotóapparátot, és igénytelen rajzaival próbálta utólag kiszúrni a szemem!

Tizenkettedik pont: Róbert -– hogy hitvány nőügyeihez puccparádéba vágja magát -– nem átallotta az én kölnivizem használni, melyet szintén a felügyeletére bíztam, ám ő ezzel is -– mint mindennel -– rútul visszaélt!

Tizenharmadjára penig megemlíteném, nem elég, hogy a vádlott előttem nem mondott igazat, de még a saját édes szüleinek is hazudott! Gondolok itt elsősorban a szilveszterre, mikor képes volt azt a hitet kelteni felmenőiben, hogy velem, valamint fizikai kísérleteket végezvén tölti majd el az óév utolsó napját, holott én már akkor jó ideje külhonban tartózkodtam. S mindez még semmi, hiszen tudjuk, hogy Róbert minősíthetetlen lumpolással, dorbézolással töltötte a szilvesztert, elmaradhatatlan huligán haverjaival.

Kérdem én: miféle torz jellem lehet, aki ilyenre képes? Méltó-e egyáltalán az „ember” névre?!

Tanúm az Ég, hogy minden úgy történt, ahogy elmondottam.

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.