Kedves blogolvasók!

Olyat hallotok, amit eddig még nem! Szenzációs történettel fogok szolgálni nektek! Mielőtt félreértenétek, ezúttal nem vicces történet-prológot olvastok, hanem magánéletem egy izgalmas fordulatát! Történt -- de ez még a múlt héten volt, csak most jegyzem le --, hogy megtartottuk az utolsó laborgyakorlatot (nem mondom meg a nevét, nem akarok reklámot csapni). Hármasával kellett egy nem túl bonyolult kísérletet elvégezni: a Feromon nevű szer (nem a reklám miatt neveztem meg, hanem a könnyebb hivatkozása érdekében) komponenseit kellett szétbontani. Csapatunk tagjai a következők voltak: szerény személyem, egy Pintér Tóbiás nevű nem épp Mengyelejev-fazon, valamint... úgysem találjátok ki! Adok négy lehetőséget:


A: Béres Klotild
B: Ferenczy Skolasztika
C: Mancika, a portás-kartársnő
D: az isteni Lolo


Na, akkor gondolkodjunk egy kicsit! Használjuk a logikát! Akit rögvest kizárhatunk, az az isteni Lolo, lévén olasz és
filmszínésznő. Mondjátok meg őszintén, mit keresne egy BME-kurzuson?! Mancika sem túl valószínű, mivel ő a balatonszántódi SZOT-üdülőben teljesít komoly, felelőségteljes szolgálatot. Maradt két opció! Ahelyett, hogy a tippelés lehetőségét alkalmaznók, amivel esélyünk 50%, jobb, ha tovább törjük a diónkat. Vegyük Béres Klotildot, akiről tudjuk, hogy a nyolcas számú póstán dolgozik: reggel stemplizik, délután kontírozik. Mivel a mérnök-fizikus szakot nem indították levelező tagozaton, így nem túl valószínű, hogy Klotildnak jutna ideje még az iskolapad koptatására is. Egy lehetőség maradt: ő pedig Ferenczy Skolasztika!!! Tóbiás, aki mindent odakozmáltSuliról tudni illik, hogy utolsó -- kínosra sikeredett -- telefonbeszélgetésünk óta nemigen kommunikáltunk egymással, így mindketten meglepődtünk, hogy egy csoportba osztott be minket a vén Molekula (nem ám ez az igazi neve!). De -- ha már így alakult -- úgy döntöttem, úgy csinálok, mintha nem tudnék Suli taxonómiájáról. Tóbiás ügyetlenül adagolta a vegyszereket az üstbe, minek köszönhetően először csak habzani kezdett, később penig csúnyán odakozmált. Olyan pipa lettem, hogy helyre tettem a szerencsétlent:

-- Barátocskám, te annyit értesz ehhez, mint háziszárnyas az alfabetikához!

Tóbiás szégyenkezve húzta be nyakát kockás ingébe.

-- Ha nem tudnád -- szólt közbe Skolasztika ingerülten --, a vizsgafőzetre kapjuk a gyakjegyet, te ostoba!

-- Ha nem tudsz értelmesen közreműködni, csak mindig a hülyeségen töröd a fejed -- fenyegettem meg mutatóujjammal Tóbiást --, jobb is, ha hazatakarodsz!

Kedves Blogolvasók, utólag belátom, hogy nagyon goromba voltam, de tudnotok kell: aznap volt a televízióban a Matéták Kompetíciója, és én teljes szívvel szurkoltam a litván csapatnak. A műsor pontban 21.00-kor kezdődött, és félő volt, hogy elmulasztom az izgalmas megmérettetést Tóbiásunk nemrendessége miatt.

Bugyuta barátunk (aki műszaki manager szakos) is belátta, hogy itt sem keresnivalója, mivel nem terem neki itt babér. Ezért nemsokára az ismert vegyületre (melyet főként 15-40 szénatom hosszúságú alkánok alkotnak, valamint ciklikus paraffinok) lépett. Mi penig Skolával kettesben maradtunk. Tudniillik, hogy ekkor már a csoport nagy része végzett a vizsgafeladattal, mivel őket nem verte a Sors egy Tóbiással. Nekiálltunk bőszen kotyvasztani, minek köszönhetően nemsokára gőz csapott fel a görebből. Beszippantottam az Amyl Cinnamal komponenst, minek következtében megbódultam, és kénytelen voltam kicsit leülni.

Skolasztika ezalatt tovább tüsténkedett: bőszen adagolta a további összetevőket a kotyvalékba. Ez alkalmat adott arra, hogy jobban szemügyre vehessem galambszínű kiskosztümben pompázó sudár alakját. Arszíne a hamvas őszibarackéval mutatott hasonlóságot, amin mint kettényíló eper piroslott ajka, felette lengedeztek a kiszőkített pihék. Fehér rizsfogai kivillantak. Szemei mint egy tiszta vizű tó csillogtak. Dús, gesztenyeszín haját hátrakötötte, hogy ne zavarja a munkában, ám elöl kiszabadult egy rakoncátlan tincs, s kedvesen göndörödött elefántcsont homlokába. Melle mint két alma domborodott pihegő blúza alatt. Egészével falnivaló bőr volt.

-- Kellesz nekem, mint a klóratomnak az elektron szextett! -- kacsintottam rá szemöldököm emelgetve.

Skolasztika letette az Erlenmeyer-lombikot, haját kibontotta, és fejét hátravetve kínálta magát, mint egy szarvasünő a gímnek! A látvány hatására felpörögtem, mint egy Geiger--Müller-számláló!!!

De megkímélem a kedves olvasókat az intim részek leírásától, legyen elég annyi: mi megint egy pár vagyunk! Meglepő, nem, kedves olvasók?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://kosbor.blog.hu/api/trackback/id/tr33892963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ember 2008.05.04. 22:06:18

bémeg, ezeket a szihópata fejeket, milyen börtönnaplóból fényképezed ki?

Szten 2008.05.06. 01:06:50

Na látod, ember, erre én is kiváncsi lennék, de őszintén :D Csak az a baj, hogy Gyula barátunk mostanság még a roleplay, akarom mondani blogplay keretei között sem nagyon kommenteli a kommenteket, nemhogy onnan kilépve. Úgyhogy csak találgathatunk :D

Ismeretlen_66927 2008.05.06. 08:57:37

Kedves Kommentelők! Mintha enyhe szemrehányást éreznék ki a hangotokból, ámbátor lehet, hogy tévedek. Ember kérdésére válaszolva nem tudom, hogy P. Tóbiás büntetett előéletű-e, de hogy B. Róbert fizimiskájára reflektáljak: biztos vagyok benne, hogy nemsokára az lesz, és az Igazság győz! Üdvözlettel: ifj. Farkas Gyula
süti beállítások módosítása