2008.06.10. 19:38
Egy mulattató eset
Kedves Blogolvasók!
A sok megpróbáltatás után végre valamit pozitívval (+) is szolgálhatok. A minap ellátogattam a Ferenczy-rezidenciára kedvesemet meglátogatandó. Csöngetésemre Ferenczyné Tóth Malvin asszonyság nyitott ajtót, akiről tudni kell, hogy a ljubljanai egyetem (Univerza v Ljubljani) díszdoktora.
-- De jó, hogy ismét láthatlak, Gyuszikám! -- üdvözölt. -- Épp a pedikűröst várom, szóval most nem tereferélhetek (bár megkínálni azért megkínálhatlak vele). Skola bent tartózkodik a szobájában, vendége van -- mondta sokat sejtetően F.-né.
Kedves Olvasók, be kell vallanom, szörnyű gyanú suhant át az agyamon: talán a tehetségtelen Korponay tért volna vissza?! Jobbnak láttam rákérdezni:
-- Szabad tudnom a látogató kromoszómaszámát?
-- Mint a totóban: XX! -- kedélyeskedett a néni.
Nagy kő esett le a cordisomról. Benyitottam hát tubicámhoz. Skolasztikám az asztalnál ült, előtte petit-fours, szemben vele egy ismeretlen hölgyemény, mint utóbb megtudtam, Hintalan Hajnal névre hallgat, és Suli gimnáziumi matektanárának a középső lánya. Mint később megtudtam, fél évig járt azzal a bizonyos Kristóffal, aki a kollégium szomszéd szobájában lakik, és tudni kell róla, él-hal a My Chemical Romance nevű formációjért, noha nem is vegyész, hanem ipari formatervező. Exe, Hajnal azonban nem BME-s, Miskolcon tanul, hogy anyag- és kohómérnök legyen. Szép szakma, és Hajnal képes is lesz megcsinálni: mentális képességei megvannak hozzá, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy szellemes matematikai vicceket meséltek egymásnak. Suli pl. ezt:
-- Mi az, amikor a csak eggyel és önmagával osztható szám mezőgazdasági munkát végez?
A feszült csendet csak Skolasztika csilingelő hangja törte meg:
-- Prímás!
Ezt hallván hétrét (ami mellesleg illett is a tréfához, lévén a hét is prímszám) görnyedtem a kacajtól. Hajnalka úgy nevetett, hogy gurulászott a padlószőnyegen, miközben gurgulázott. Félő volt vöröslő fejét látván, hogy megfullad, így erősen fontolóra vettem, hogy kockáztassam-e Hajni egészségi állapotát egy újabb PRÍMa történet elmesélésével. Mégis a közlés mellett döntöttem, nem akarván megfosztani Skolasztikámat ettől az örömtől.
-- Történt egyszer -- de ez még 9.-ben volt --, hgoy felelt a Hernyó (nem ám ez az igazi neve!). Elég gyatra feleletet produkált, szó ami szó, én a tanárnő helyében kapásból bedaciztattam volna. De a tanerő úgy döntött, egy mentő kérdéssel segít a bajbajutotton.
"Na, Bauer, definiálja, mi az a prím!"
Misi homloka verejtékezni kezdett. Zavarában kockás ingét gyűrögette, dögcéduláját birizgálta, tétován nézegette a sarokban tevékenykedő pókot reménykedvén, ha más nem, az segít: az osztály ugyanis nem néma volt, hiszen nem érdemel segítséget az, aki ennyire nem konyít a matematikához.
"Na, mi lesz?" -- sürgette a tananyagmozgató.
Ekkor Bauer hangos "Inveni!" felkiáltással elhadarta Buck prímelméletét. A tanárnő elkerekedett szemekkel bámult, majd fejét csóválva kalamárisát téntába mártotta, és sercegve véste be a karót, de akkorát, hogy még Bánfalvihoz is átlógott, pedig annak semmi szüksége nem volt rá. Láttam én a tanárnőn, hogy küszködik a kacajjal, hiszen melle megemelkedett, arca kipirult, és zsebkendőjével is sokat matatott szája körül. Bauer tragédiáját nem akarta kacajjal növelni. Mi annál többet zrikáltuk műveltetlensége okán.
Skolasztika jót nevetett, Hajnalka pedig hátravetett fejjel hahotázott, minek következtében felborult a forgószék, Hajni pedig hátraesett, és felrúgta Suli íróasztalát. Csak úgy repült szerteszéjjel a sok kitüntetés!
Vicces, nem?
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.