Kedves Blogolvasók!

Egy jó tanulsággal szolgált a múltkori poszt: nevezetesen, hogy ne írjak bejegyzést, amikor metálSZÁMok mennek a magnón, mert még elrontom a kromoszómaSZÁMot. Most csend és nyugalom honol, így idilli körülmények között vethetem képernyőre azt a vidám esetet, ami a minap jutott eszembe.

Történt egyszer még boldogult gimnáziumi éveim alatt, hogy a tanárnő a mókamester S. Tibort hívta ki felelni. Éppen a binominális eloszlást vettük, abból kellett volna felelnie diáktársamnak, de szegény feje csak makogott, mint egy cirkuszi oráng. (Véletlenül sem akarom megsérteni a primatákat, hogy S. Tibivel vetem őket össze.) A tanárnő úgy döntött, mentő kérdéssel próbált meg segítségére sietni a szerencsétlennek.

-- Na, Tibi fiam, legalább azt mondd meg, mire jó a Galton-deszka.

Az osztály elkerekedett szemmel, lélegzetvisszafojtva várta a választ. Le mertük volna fogadni, hogy nagy ökörséget mond. És úgy lőn! Tibi arca felderült, ugyanis nagybratyója az építőiparban dolgozik, mint később kiderült. Hogy kapcsolódik ez a látszólag mellékes információ az anekdotához? Azt hitte szegény pára, hogy a Galton-deszka az biza egy specifikus építőanyag. Mikor ezen válasz elhagyta a száját, az osztály felnyerített a nevetéstől. A tanárnő az asztalra borulva csapkodott, miközben irtóztatóan röhögött.

Ugye, milyen vicces?

Üdvözlettel:
Ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.