Kedves Blogolvasók!

Gyors újbóli posztolásomnak oka, hogy az imént eszembe jutott egy olyan megtörtént eset, melyet felidézvén azóta is nevetek. Történt (de ez még 11.-ben volt), hogy matematikaórán a tanárnő röpfelelést rendezett néhány renitens diáktárs körében. Egyikük azt kapta feladatul, hogy mondja el, mit tud Cantor munkásságáról. Gondolom, kitaláltátok már, hogy a tanerő a kontinuumhipotézisről szeretett volna hallani. Szeleburdi osztálytársam viszont benyögte:

-- Kántor házaspár? Hát ők írták a Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyek c. könyvet!

A választ egetverő kacaj kísérte. A tanárnő göcögve nevetett, mire a kompánia is felbátorodott, és ki-ki vérmérsékletének megfelelően adott hangot jókedvének. Martin a térdét paskolta, Etelka kezét szája elé tette, hogy kivillanó rizsfogait takarja, Szandi pedig egészen kipirult, olyannyira, hogy Géza Piroskának szólította a derültséget fokozandó.

Vicces, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.