Kedves Blogolvasók!

Nem mondom, meglepődéssel tapasztaltam, hogy a spionjelöltek kompetíciójában Bene Róbert kapta a legtöbb szavazatot. De -- mint Kossuth apánk mondá -- "meghajlok a nemzet nagysága előtt". Így Bene Róbertre ruháztam a küldetés végrehajtásának nem kicsiny feladatát. Mi tagadás, voltak fenntartásaim, mivel ad primo Róbertről tudnivaló, hogy megbízhatatlan, csélcsap alak; ad secundo: február végi eltávolítása óta semmit sem tudok róla (leszámítva a Szergej bohócos, illetve a sandwiches esetet). Így nem kis fáradságomba került, hogy kinyomozzam, hogy s mint él mostanában. Kutatásaimban segítségemre voltak a következő személyek: a vici, Josh, Vili, a sarki rikkancs, Eszter, a csepeli munkásotthon takarítónője, és sokan mások. Nekik köszönhetem, hogy rekonstruálhattam Robi útját egészen a kollégiumból történő távozásától fogva.

Bene néni, Róbert édesanyja tapasztalván, hogy magzata nem tanul, de jó jegyeket hazudik, továbbá gamler haverokkal lopja a napot, úgy döntött, kiveszi a kollégiumból, és koszt-kvártélyra adja egy szigorú asszonysághoz. Így került Csepelre, Jurida Sándorné Amálka nénihez. Joggal merül fel a kérdés az Olvasókban: miért nem Cinkotára, a nagymamájához (holott tudnivaló a szilveszteri hacacáré nyomán, hogy ez a hölgy ott lakik). Erre a kérdésre különböző válaszokat hallottam a megkérdezett személyektől. A vici szerént egy szívbeteg asszony nem tudná elviselni Róbert ricsajozó természetét. Vili ezzel szemben azt mondta, hogy a Cinkota túl messze van a Budapest Műszaki Egyetemtől. Egy harmadik változat szerint, amit Eszter adott elő, a nagymamája látni sem akarja a szilveszteri rendbontás óta. Lényeg, ami lényeg: Róbertünk a Jurida-házhoz került.

Mit érdemes tudni a házinéniről, Amálkáról? Egy összkomfortos csepeli kockaházban éledegél, amit még férje -- néhai Jurida Sándor, egykori kalauz és Munka Érdemrenddel kitüntetett melós -- vásárolt. A férj elhalálozván, Amál néni úgy döntött, valamiképp pótolnia kell a kiesett jövedelmet, mert különben párizsira se telik neki. (Miközben a politikusok lopnak, csalnak, hazudnak -- mondogatja mindég.) Azóta -- 1994 -- tart kosztos deákokat, akik pénzükkel besegítenek a Jurida-háztartás fenntartásában, otthonról hozott élelmükkel Amál élelmezésében, munkájukkal (favágás, fűnyírás, villanyszerelés -- ha villamosmérnök-hallgatókról van szó --, öntözés, mosogatás) pedig megkönnyítik egy szegény, munkában megőszült kisnyugdíjas életét. Ebben a félévben csak Robi volt ott, így Amálka néni két főre főzte messzeföldön híres rántott levesét és puliszkáját. Verhetetlen a kolbász nélüli paprikáskrumpli, mennyei cikóriakávé és az öreglebbencs-leves készítésében. Szerencsére kertje is megterem mindenféle földi jót. Nem csoda tehát, ha Amál néni el van foglalva, így a centrifugából való teregetést rendszerint a nála lakó ifiurakra testálja. Vilitől hallottam, hogy Amál néni az elektromos árammal is takarékosan bánik: Róbertnek egy-egy nehezebb vizsgára gyertyafény mellett kellett készülnie a konyhaasztalon, bár egy alkalommal megesett rajta a házinéni szíve, és engedélyezte a petróleumlámpa használatát (bár később hozzáadta a rezsihez).

Amál néni radikális kúrája következtében (tudniillik szigorúan alkoholmentes háztartást vezet: még sebbenzine sincs) Róbert kénytelen volt a tanulásnak szentelni az idejét. Annál is inkább, mert Amál néni házában nemhogy televíziókészülék nem volt, a telepes rádiót is csak engedéllyel lehetett hallgatni (hírek, Jó ebédhez szól a nóta), sőt még olvasnivaló sem akadt, eltekintve néhány könyvtárból ittfelejtett regénytől (Gergely Sándor, Szabó Pál, Veres Péter műveinek Olcsó Könyvtár-sorozatbeli kiadása), valamint a Szabad Nép néhány évfolyamától (gyújtós céljából), illetve az ingyenesen osztogatott Őrtorony-füzettől.Mivel Joshtól tudom, hogy Juridáné nem szereti, ha lakói vendéget fogadnak (ez nincs benne a lakbérben), úgy döntöttem, a személyes felkeresés helyett levelet írok Róbertnek. Mivel az én időm drága, ezért Josht kértem meg, hogy vigye el a 2. sz. póstára levelem. Izgatottan várom a választ.

És Ti, kedves Olvasók? Mi a véleményetek: jól döntöttem?

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.