Kedves Publikum!

Mea culpa, hogy két hétig a digitális diárium felé sem néztem, és erről kedves olvasóimat sem értesítettem. Pedig tudom, hogy mind élvezitek az új vicces történeteket, hisz számosan nyitották meg honlapomat (ezt a statisztika elárulta!).

Távolmaradásomban én is hibás vagyok, annyiban feltétlenül, hogy igent mondtam Bogyó néninek, aki arra kért, hogy segítsek neki sárgabarackot szedni hétvégi telkén.

-- Csak egynapos munka, és legalább babrálhatsz a növékeny közt. A tuja is betegeskedik, arra is vethetnél egy röpke pillantást! -- húzta el a mézesmadzagot előttem a rafinált néni, mert tudta, hogy nem vagyok kockafej, és a kinetikán kívül érdekel a csillagászat és a botanika is. Utóbb ugyanis kiderült: nem volt semmiféle tuja, és a munka sem egynapos volt, hanem egy teljes hétbe telt! Ráadásul az utolsó napokban baleset is ért: egy ízben elkapott egy zivatar, ez elől futamodván oly gyorsan akartam földet érni, hogy elvétettem egy mozdulatot, s megrándítottam a lábam. Így lett a kirándulásból rándulás!

Remélem, ez már kellő indok Nektek, Olvasók, a blogírás szüneteltetésére.

Azt hiszitek talán, hogy unalommal töltött el ez a munka? Való igaz, a barackszüret monoton tevékenység (és szerencsére korlátos is, mert csak egy hétig tartott). Ám ezt kompenzálandó fizikaórán esett vicces történetekkel derítettem jobb kedvre az ott strázsáló Bogyó nénit. Többek között ezzel is:

Történt egyszer, hogy a tanerő Hajós István nevénél nyitotta ki az osztálykönyvet. Ez azt jelentette, hogy aznap ő lesz a felelő. Pisti bizonyára jobban örült volna, ha az előző este inkább a fizikakönyvet nyűvi, nem pedig a Duke Nukemet. Ugyanis azt kapta fel, hogy definiálja a tachográfot.

Pisti vállat vont, és kipökte a választ:

-- Illemtudásmérő műszer, amely a mexikói étteremben található!

A csattanót hallván Bogyó néni akkorát nevetett, hogy kiesett a protézise, és ripityára tört. Így este nem is tudta megenni a paprikás krumplit, nekem kellett az egészet betömnöm. Úgy jóllaktam, mint a duda!

Történetemnek nem csak egy hallgatósága volt: a szomszédban -- minő meglepetés -- a vici szedte a szilvát (abból akart lekvárt főzni Laci fiának). A vicces történetet hallván akkorát nevetett, hogy vödréből kigurult a szilva.

Mókás, nem? Öröm az ürömben azonban, hogy oly hirtelen jött ez a program, hogy elfelejtettem szólni Skolasztikámnak, hogy egy hétig nem tudok segíteni a Carmichael-féle (máig bizonyítatlan) sejtés megoldásában. Most, ahogy hazaértem, tizennégy új üzenet fogadott az üzenetrögzítőmön. Azonnal fel akartam hívni kedvesemet, de csak édesanyjával tudtam beszélni, aki közölte, hogy Skola házon kívül van.

Borzasztó, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.