Kedves Blogolvasók!

Bizonyára Ti is velem izgultatok tegnap este óta, hogy miért is nem sikerült beszélnem Skolasztikámmal. Izgalmaitok okozta gyötrelmeitektől azonban most megszabadulhattok, éspedig nem azért, mert mókás történetet publikálok itt, hanem mert elmondom, mi a rejtély kulcsa. Meg kell hagyni, komolyan féltem, hogy a Carmichael-féle (máig bizonyítatlan) sejtés nagy gondot okozott Skolasztikámnak, s már azt vizionáltam, hogy a kudarc felőrölte erejét, és valami butaságot csinál. Erre azonban nem került sor.

Ma délután immárom sokadszorra feltárcsáztam a Ferenczy-rezidenciát, és Ferenczyné asszony végre jó hírrel szolgálhatott: Suli itthon tartózkodik, és már fel is ébredt. Kissé elcsodálkoztam ezen, ugyanis tudnivaló, hogy Skolasztikám mindég is pacsirtatípus volt, vagyis korán kelt: egy percet sem akart mulasztani a napból, hogy minél több ideje legyen matematikai problémákon rágódni. Skola tehát nemsokára átvette a kagylót. Nem volt túlontúl kedves. Mondtam is neki:

-- Talán valami gubanc akadt a Carmichael-féle (máig bizonyítatlan) sejtés megoldásában, kis tudóskám?

Ám kedélyeskedésemet ezúttal nem fogadta kacaj. (Ez is ritkán esik meg, ugye, kedves olvasók?)

-- Hol voltál, te anyaszomorító? -- rikácsolta kedvesem. Minden bizonnyal még jótékony kávéja elfogyasztása előtt találta meg hívásom.

-- Azt hiszem, ezt én is kérdezhetném -- kezdtem, de aztán beláttam, valóban szólhattam vón Skolasztikának, hogy Bogyó néninél teljesítek robotot. Ami nem keverendő össze a robotemberekkel. De nem akarom elterelni a szót, kedves olvasók. A dialóg részletes prezentálása helyett összefoglalom, mit is tudtam meg kedvesemtől. Gondolom, ti is erre vagytok a leginkább kíváncsiak.

Szombat este -- felháborodván eltűnésemen -- Skolasztikám úgy döntött, pizsamapartit szervez barátnéjával, az anyag- és kohómérnöknek tanuló, az Olvasóknak már említett Hintalan Hajnalkával. Hajnalka mindig kapható egy kis huncutságra, már annál is inkább, mert a szülei éppen a Hévízen töltötték jól megérdemelt nyaralásukat. Üres volt tehát a lakás, semmi akadálya nem volt egy egetrengető lányos mulatságnak.

Miből is áll egy ilyen X-kromoszóma muri? Kedves Hölgyolvasók, Ti bizonyára tudjátok. De hogy hímnemű olvasóim se maradjanak tudatlanul, elmondom hát, hogyan mulatott együtt a két leányzó. Először is kibeszélték a BME-n és a ME Műszaki Anyagtudományi Karon fellelhető fizikus PhD-s pasikat. Hajnalkának egy bizonyos Tóth Béla nyerte el a tetszését, ám Skolasztikám szerint egyszer nagyon durva hibát vétett ez az úriember egy pofonegyszerű egyenlet megoldásakor, így komolyan számításba nem vehető. Aztán volt ott még hajnalig a takaró alatt olvasás (két évfolyam Fizikai Közlönyt gyűrtek le ezek a lányzók), a kakaós gabonapehelynek önmagában történő fogyasztása, valamint rémtörténetek mesélése. Arról már nem is beszélve, hogy a huncut hölgyemények megidézték Doppler szellemét!!! Főztek továbbá puncspudingot némi sütőrummal, valamint elsajátítottak az "Úgy táncolnék veled" c. műsor alapján a madison alaplépéseit.

De a legjobbat a végére hagytam ám! Képzeljétek, ezeknek a lányoknak van vér a pucájukban, hiszen Felelsz vagy mersz-et is játszottak. Suli elmeséle, hogy mikor őrá került a sor, ő a mersz opciót választotta, és -- nem fogjátok elhinni, gyanítom -- azt kellett művelni, hogy kiállni az erkélyre, és elordítani magát: 80 kilogramm a súlyom.

Egyszóval jól szórakoztak a hölgyek, sőt valószínűleg a puncspudingban rejlő alkohol kissé meg is ártott nekik, mert Hajnalkára olyan nevetésroham tört rá, hogy egész éjszaka nem tudta abbahagyni, s emiatt Skolasztikám se tudott aludni. Ezért aludt hát szegényke másnap délig.

Szomorú, nem?

Üdvözlettel:

ifj. Farkas Gyula

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.